Itthoni móka

Az utóbbi időben nehezen jutottam gép elé, ezért nézzétek el nekem, hogy csak most írok. Ráadásul ma a nap is kisütött, a hőmérő higanyszála végre a nulla fölé kúszott, én mégis azt gondolom, hogy hiába érezzük egyre közelebbinek a szabadtéri programok lehetőségét, a ‘benti’ programötletekből sosem elég.

Hiszen az egyik legnagyobb fejtörést sokszor az okozza a szülőknek (legalábbis nekem néha mindenképp), hogy mi újat tudok mutatni a kislányoknak nap, mint nap.

Mielőtt igazán belemerülnék ebbe a témába, mindenképpen szeretném leszögezni, hogy nagyon fontosnak találom, hogy bármilyen idő is van, heti 2x legalább mozduljunk ki a lakásból. 0 fokig egy egyszerű séta is bőven belefér. Ha pedig nagyon röpködnek a mínuszok, akkor menjünk el egy játszóházba, bábszínházba, együnk egy finom fánkot valahol, vagy bármi, amivel kimozdulunk egy kicsit. Ezt legalább annyira fontosnak tartom a gyerekek szempontjából, mint a szülőkéből. Legalábbis nálunk, szoktam mondani a gyerekeknek, hogy: “most vigyétek el anyát sétálni, mert ki kell szellőztetni a fejemet.” A kimozdulás ránk is újítólag hat, habár néha vakmerőségnek bizonyul a gyerekekkel felnőtt emberek közé menni, mindenképp érdemes beiktatni. Korábban linkeltem egy oldalt (Minimatiné), ahonnak puskázhattok programozást illetően, de ilyen például a Müpa oldala is. Ezen oldalak programajánlói között, mindig vannak ingyenes programok!

A másik a játszóházazás, nálunk például van minden héten egy nap, amikor féláron lehet bemenni. Vagy írtam korábban a Zoo caféról (aki nem olvasta, az kattintson rá), ami szinte egy mini-állatkert és kávézó egyben. Lara odavolt érte! De el lehet menni, egyszerűen kávézni-tejszínhabozni egyet… Mi magunk döntjük el, hogy mihez van kedvünk, vagy melyik pénztárcabarát / vagy pénztárca fogyasztó megoldást választjuk. A lényeg, hogy gondoljunk magunkra is!

De most kanyarodjunk vissza, az eredeti témához! Néha megkérdezik tőlem, hogy miket szoktunk itthon csinálni, ezért erről fogok most írni Nektek.

Kezdjük a legáltalánosabbal: nálunk a legózás majdnem mindennapos elfoglaltság. Nem is kell magyaráznom, mennyi mindent fejleszt a gyerekek képességeit illetően, miközben a fantázia erdelyében közösen kalandozunk el, a kitalált történeteink által. 

A másik általánosnak mondható játék, a babázás, amiket Lara doktornő orvosi vizsgálatainak sora követ, aminek senki és semmi nem állhat ellene. A közös játékokat tarkítani szoktuk, vagy bunkerépítéssel, vagy kuckózással a Felhő sátorban.

Nagyon vicces kalandokat lehet kitalálni több, a lakáson végigvezetett  sálak összefűzéséből, hogyha mondjuk azt játszuk, hogy egy folyón kell keresztül mennünk, a sálak a farönkök, és nem szabad a vízbe esnünk. Ez rendkívül jól fejleszti az egyensúlyérzéket, ami összefüggésben áll a kommunikációs képességek fejlődésével is.

Rajzolunk, színezünk, gyurmázunk, festünk. A festést izgalmassá lehet tenni, ha nemcsak ecsettel, hanem az ujjunkkal, vagy kis szivacsokkal tesszük ezt. 

Ősszel levél lenyomatot készítettünk, karácsony előtt pedig a gyerekek készítették el a csomagolópapírok mintáit (erről olvashattok egy korábbi posztban). Ez utóbbit az év bármely születésnapján megtehetjük, nemcsak karácsonykor.

A könyvolvasás, nézegetés az egyik legkedvencebb programunk. Annyira sokszínű, klassz könyveket lehet kapni, hogy én legalább annyira szoktam élvezni a könyvvásárlást, mint a gyerekek.  Csupa csupa interaktív, szókincsnövelő könyv van, ami folyamatosan gondolkodásra készteti őket. Kicsit ehhez kapcsolódóak a kérdezz-felelk füzetek, amik gyakorlatilag tényleg egy feladatsorhoz hasonlítanak, és számtalan dolgot megtanítanak a kicsiknek. Különböző korosztályra vannak bontva, és már három éves kortól el is lehet kezdeni.

Hogy necsak az agyunkat dolgozzuk meg, egy kis testmozgás mindig napirenden van (nem mintha egyébként nem mozognának mindketten egyfolytában). Kicsit tornázunk, zenére táncolunk, puha különböző méretű labdákkal játszunk, bujócskázunk. Az ujjainkat gyöngyfűzéssel kötjük le, amiket kifejezetten az apró ujjacskák számára készítettek.

Sokszor, a legegyszerűbb dolgok kötik le a gyerekeket a legjobban: a múltkor kiszakadt egy zacskó rízs, ha már így jártam, akkor ráöntöttem az egészet egy nagy tálcára, beleraktam néhány apró játékot, kupakokat, és indulhatott is a játék! Órákig lekötötte a lányokat – engem pedig az utánuk való takarítás. Minek nekem ellenség? – merülhet fel a kérdés. Én sem nagyon értettem magamat, de ez, hogy a rízsben markolászhattak, és azt öntögethették, annyira különleges élmény volt nekik, hogy csak na! A kreatív dolgoknál maradva, tegnapelőtt például kis fakanalakat színeztünk ki filctollal, és ez volt a Fakanál család.

Hogy ne csak holmi “haszontalan” játékkal töltsük az időt (ugye senki nem hiszi azt, hogy ezt komolyan mondom! A közös játék az egyik leghasznosabb dolog, amit adhatunk a gyerekeinknek!) Láthattátok, hogy én bevonom a gyerekeket a sütés-főzésbe. Nem mindennap, de nagyon gyakran! Azontúl, hogy Larának a robotgép használata simán megy, már két és fél évesen meg tudta pucolni a répát, és a krumplit pucolóval! Ez amellett, hogy szórakoztató, számukra is egyre természetesebbé teszi a konyhába sürgést-forgást! Igazából nem titkolt szándékom, hogy néhány éven belül a reggelit végre az ágyba kaphassam.

A porszívózás, felmosás, tükörpucolás(nak nem éppen nevezhető mazsatolás) is sokszor közös program. Nyilván életkori sajátosság, hogy ezt még élvezik, valószínűleg nem lesz mindig így, de valahogy halványan reménykedem benne, hogy mire eljön ez az időszak, addigra megszeretik annyira a “rendet”, és lesz igényük a tisztaságra, hogy legalább valami halvány hajlandóságot mutatnak a házimunka elvégzésére.

Mint minden posztomban, ezúttal is a közös időtöltés fontosságára szerettem volna felhívni a figyelmet, és ötleteket adni ehhez. A szeretetteljes közeg, a játék, a közösen elvégzett házimunka(szerűség) az, amivel miközben közelebb kerülünk egymáshoz, jobban megismerjük egymás gondolatait, a dolgok iránti igényeisség magjait is el tudjuk helyezni a gyerekeinkben. Mielőtt azt gondolnátok, hogy biztosan a tengernyi időm miatt vannak ezek az ötleteim, tévedtek. Viszont, ami fontos, azt bármennyi dolgom is van, előtérbe helyezem.

Mindezek csak töredékei azoknak, amiket itthon szoktunk csinálni, de a variációk kidolgozása az szinte teljesen rajtunk, szülőkön múlik! Ebben szerettem volna inspirációt nyújtani Nektek, és ha van valami jó ötletetek, kérlek Ti is osszátok meg velem.

Felhő sátor: kis kuckó a nagy kalandoroknak

Egy korábbi posztomban megismerhettétek a Felhő márkát, ami idén év elején indult el. A Felhő csapat tagjai, olyan szoptatóskendőket kezdtek el árulni, amelyek segítségükre vannak azoknak az édesanyáknak, akik nem szeretnének a szoptiztatás időszaka alatt sem bezárkózni, vagy a baba állandóan korgó pocakjához igazodni, hanem továbbra is aktív, és szabad hétköznapokat szerettek volna élni, együtt a kicsivel is kimozdulni.  A Felhő szoptatóskendők erre nyújtottak megoldást - a divatos megjelenéssel, szuper rugalmas, és tökéletesen légáteresztő tulajdonságukkal – lehetővé téve, hogy gyakorlatilag bárhol, bármikor diszkréten szoptathassunk, hogyha úgy adódik. És most őszintén, egy pici babával, mikor nem adódik úgy???

A Felhő márka, amellett, hogy néhány napja két új kendővel lepte meg a vásárlókat, egy vadonat új termékkel bővítette palettáját: ez pedig a Felhő sátor.

A Felhő sátor ugyanúgy magyar kezek munkája, mint a Felhő kendő.

Kiváló minőségű fa alapanyagokból készült, gyakorlatilag selymesre csiszolva, hogy 100%-an szálkamentes legyen az apró mancsoknak.

Széleit fagolyók díszítik, amely nemcsak stílusos megoldás, hanem biztonsági szempontból is megnyugtatja, az állandóan aggodó anyai-apai lelkünket.

A fa vázat teljesen körülölelő textil, tökéletes “kuckósság érzetet” ad, és védelmet nyújt a kalandos játékok során. Számunkra, szülők számára fontos szempont: mosható, erős anyagú vászonból készült! Ami azt jelenti, hogy nem csak bent a lakásban, hanem nyáron kint a teraszon, vagy az udvaron is tudják használni, élvezni a gyerekek! A terméket bemutató első fényképeken fehér színben találkozhatunk a sátorral, de a készítők elárulták, hogy más színben is elérhető a Felhő sátor. Így bármikor a kedvünkhöz, vagy a gyerekeink szobájához, kívánságához igazíthatjuk a sátrunkat.

Nekem különösen tetszik a Felhő logó megjelenítése, amely égetve van a sátor vázába, ez egyértelműen magas minőségről árulkodik. Különleges, és ízléses megoldás.

Azt hiszem a kuckós, és bunkeros korszak hosszú évekig tart, úgyhogy ez tényleg egy olyan ajándék gyerekeinknek, amelyet hosszú ideig tudnak használni. Ráadásul a készítők még tovább gondolkoztak, és tisztában voltak vele, hogy egy termék annál jobb, minél több funkciót tölt be. Ez a Felhő sátorra is jellemző (csakúgy, mint a Felhő kendőre), hiszen, ha akarom egyszer sátor, ha akarom egyszer menő ruhatároló állvány, ami hihetetlenül vagánnyá teszi a kis álmodozók szobácskáját.

A sátor bármikor szétszedhető (nem kell fúrni, faragni, csavarozni), lapra csukható, megkönnyítve ezzel a tárolást, szállítást.

Nagy odafigyelésről és gondosságról tanúskodik, hogy az alkatrészek külön is kaphatóak! Így bármi elveszik, megrongálódik, van lehetőség megrendelni, és kicserélni azt.

A Felhő márka eddigis azt bizonyította, hogy kendői szívvel-lélekkel készülnek. Ez a sátornál sincs máshogyan, minden részletében látszik, hogy szeretettel készült.

“Csapatunk apródjai kezdenek kinőni a szoptatós korszakból, ezért fejben és szívben mi is elkezdtünk tovább gondolkodni. Természetesen a Felhő szoptatóskendő továbbra is a szívügyünk marad, mert szuper segítség az Anyáknak és Babáknak.

Azonban elkészítettük a Felhő sátrat a kis felfedezőknek, ahol a kalandok, és a nagy álmok születnek ‹3 ”

www.facebook.com/felhoprojekt

Hálaadás Szülő-módra!

Az elmúlt néhány napban, valahogy extrán nyűgösek voltunk. Nem szoktam használni a királyi többest (“jön a fogunk”, “most kezdünk felállni”…), de mivel ez rám is érvényes volt, ezért írom ezt. Amikor mindkét lány nyavalyog, valamilyen számomra (!) megmagyarázhatatlan oknál fogva, akkor nap közepére már én is nyűgös leszek. Biztosan ezzel egyedül vagyok, mindenki más szuperul tűri a nyafogást, és a félóránkénti sírást – mindenesetre én nem annyira kedvelem.

Az egész lakást játszótérré alakítottuk át (nem, mintha a gyerekek születése óta nem lenne az), aztán ha ez unalmas volt akkor kézműveskedtünk, ezután játszóra mentünk, útba ejtettük a boltot, ahol mindenki valami finomságot zsebelhetett be. A nyűgre ez sem volt elég, már vártam, hogy hazaérjünk, és mindkét gyereket ágyba dughassam, és megkezdődhessen a délutáni szunyókálás – számomra mámorítóan kellemes – órája. Be is készítettem magamnak egy finom kávét, fahéjas csigát, és egy lakberendezési magazint. Ennél kellemesebb kikapcsolódást nem is tudtam volna elképzelni magamnak. Lara ügyes kislány módjára egyből elaludt, Panka úgy döntött, inkább engem vidámít. Én az ‘alvás-kérdésben’ nagyon határozott vagyok, és hála Istennek a lányaink nagyon ügyes alvók minden szempontból. De ez most sehogy nem jött össze… Úgyhogy nyűgösség, nyűgösség hátán, és mindennek közepette rájöttem, hogy nyakunkon a hálaadás napja. Ezért elkezdtem fejben – két sírás között – összegyűjteni, hogy mi mindenért lehetünk hálásak szülőként, mennyi mindent tanultunk meg a gyerekek mellett.

Ezeket írtam ide össze Nektek - és magamnak is emlékeztetésképpen.

- Nagy pocakkal, terhesen megtanultunk kedvesen, (színlelt) mosollyal meghallgatni az összes “jótanácsot”, amit a város, utca embere mindenképp megakart osztani velünk, 13 másodperc ismerettség után.   

- Megtanultuk az első két hétben, hogy minimális alvással, és egy marék háztartási keksszel egész jól el lehet evickélni egy darabig.

- Ugyanebben az időszakban, agyafúrtan (inkább átlátszóan) hivatkozhattunk a friss anyaság állapotára – és délig pizsamában lehettünk.

- Türelemre voltunk kényszerítve (nem tanítva), a hasfájós időszak alatt. Emlékszem, egyik este könnyes szemmel ültem az ágy szélén, és azt kérdeztem Norbitól: “Mi van, ha mostmár örökké fennt marad, és soha nem alszik el?! Mi van, ha nem is lesz vége a hasfájásnak?” Hasfájással küszködő babák anyukájának üzenem: Elmúlik! Sőt, az összes foguk is kibújik egyszer.

- Megértettük, hogy a kádban fürdés, főúri / űrnői kiváltság. A zuhanyzás (lehetőleg 5 perc alatt) az igazán menő dolog.

- Képesek lettünk a fizikai határainkat kitolni, és az autóból való felcipekedés egyenlővé vált a Crossfit egyik versenyszámával.

- Megismerkedtünk azzal, hogy a pelenkázó táskánk kimeríthetetlen tartalú.

- Testközelből megtapasztalhattuk, hogy az a jó magyar szokást, miszerint ahogyan elindul az autó / vonat / busz egyből elővesszük a fasírtos szendvicset, és benyomjuk, az anyatejjel szívjuk magunkba. Legalábbis nálunk mindenképp. Teljesen mindegy mikor ettek, ahogy beülünk az autóba egyből enni kérnek.

- Rájöttünk, hogy tudunk egyszerre babakocsit ringatni, rántást kevergetni, és közben mondókát szavalni. Tökéletesen multifunkcionálisak vagyunk!

- Megtanultunk újra rácsodálkozni egy csigára, vagy igazából bármire, amit meglátunk az utcán. Ezáltal arra is kénytelen vagyunk, hogy megálljunk egy pillanatra (2 méterenként pontosabban), és körbenézzünk – túl a cipőnk orránál.

- Igaz, még a dacos korszakban járunk -  így csak reménykedem benne, hogy egyszer véget ér! Ez a korszak olyannak tűnik, mint egy feketelyuk, teljesen elnyel gyakorlatilag mindent, és mindenkit aki az útjába kerül, függetlenül nemtől, és képzettségtől. Így rá kellett döbbennünk, hogy képes egy 2 éves sarokba szorítani minket.

- Ezzel együtt, teljes regenerálódásra lettünk képesek 2-3 óra ‘én-idő’ alatt.

- Már az éjszaka közepén, csukott szemmel ki tudjuk kerülni a szertehagyott játékokat – holott a gyerekek születése előtt mindenben elbotlottunk.

- Jóval kreatívabbak vagyunk, mint amire bármikor is gondoltunk volna, eddigi életünk során.

- Újra felhőtlenül nevetünk, a legapróbb dolgokon is.

- Sokkal empatikusabbá váltunk, és ezáltal hatékonyabban, és könnyebben tudunk vígasztalni.

- Bármennyire is fárasztóak, mégis csodálatos, hogy vannak. Egészségesek, és elevenek, mert ez is bizonyítja, hogy jól érzik magukat a bőrükben, a családjukban, vagyis mellettünk! Ennél nagyobb visszacsatolásban, egyenlőre ne is reménykedjünk: elevenek = jól érzik magukat. Ha egész nap csöndben ülnének, akkor lenne valami nagy gond…

- Rátaláltunk a szeretet egy teljesen új dimenziójára, ami csak nekünk, szülőknek adatik meg. 

Még sok dolgot leírhatnék, de Lara épp a számba világít egy 200 wattos lámpával, hogy megnézze nem piros e a torkom… Úgyhogy azt hiszem, ennyi éppen elegendő ahhoz, hogy erőt merítsünk a nehezebb napokon: hálára minden egyes nap van okunk.

Babyzoo: Babaápolás állati jól!

Amikor ma, a szokásos játszóterezős körünket róttuk hallottam, ahogyan egy anyuka az édesanyjával beszélget, miközben két kisbabáját hozta ki ebben a csodás napsütésben játszani, és d-vitamint begyűjteni. Azt mondta az édesanya, hogy legközelebb már hoz naptejet is, és említett egy drága márkát – mondta, hogy a két babájának mindenképpen ezeket fogja megvenni, nem spórol rajta. Fontosnak tartja, hogy biztosan védve legyenek a naptól!

Azt hiszem, hogy ennek az anyukának az álláspontja pontosan leírja, hogy mit érzünk mi édesanyák, amikor babaápolási termékeket választunk.

Tényleg fontos, hogy mivel érintkezik a bőrük, és hogy valóban azt a minőséget hozzák, amire számítunk. Éppen ezért nagy kincs, hogyha rábukkanunk egy olyan termékre - vagy még szerencsésebb, ha termékcsaládra – amelyek garantálják a minőséget. Ezt sokszor hosszas keresgélés, kisérletezgetés előzi meg.

Szeretnék segíteni Nektek, hátha megmenekültök néhány felesleges körtől, és nálatok is beválnak a Babyzoo termékei.

Éppen ezért, egy kis kedvcsinálóként, hadd mutassam be Nektek drága Anyukák a Babyzoo termékcsaládot!

Tudjátok, szeretem a magyar termékeket, és nem tudom van-e annál szimpatikusabb, amikor 2 baráti házaspár abból a célból fog össze, hogy olyan babaápolási termékeket készítsenek, amelyek minden szülői, és kisbaba elvárásának megfelelnek.

Ráadásul olyan annyira 100%-osan magyar termék, hogy készítményeik kívül belül, teljes egészében, megjelenésüben magyar szakemberek kezeinek, szívüknek munkáját dícséri.

Zita, Edit, Norbi és Zoli megvalósult álma, azon az úton indult el, hogy olyan natúr termékeket fejlesszenek ki, amelyek kifejezetten a gyengéd törődést igénylő babák bőrét kényeztetik, ápolják. Ennek megvalósításaként, legfőbb irányelveikként a következőket említhetjük: abszolút allergénmentes, mesterséges szinezékmentes, kőolajszármazékot nem tartalmazó, állatokon nem tesztelt termékcsalád! Az említett tulajdonságok, minden egyes termékre rányomják a ‘megbízható’ pecsétet!

Habár termékcsaládról van szó, nyugodtan válogathatunk, és lehetőségünk van akár csak 1-1 termék megrendelésére is. A Babyzoo jóvoltából, nálunk minden termék kipróbálásra kerülhetett, aminek nagyon örültem én is, és a kislányok is.

Minden flakonon egy kicsi állat van, névvel, mancs lenyomattal együtt, így nem csak egyszerűen, villámgyorsan szerethetővé válnak a picik számára, hanem a felismerésükben, a termékek megkülönböztetésükben is segítség. Például, amikor már elkezdtem Pankát pelenkázni, de a kanapén felejtettem a popsikrémet, akkor elég csak annyit mondanom Larának, hogy hozza ide Lulut, a pandamacis krémet. Nem kell körülírni, elmutogatani, hanem egyből tudja miről van szó. Ez nálunk praktikus segítség. Ráadásul mennyivel viccesebb úgy elmenni fürdeni, hogy Klug, a viziló már nagyon várja, hogy megfürdethesse, minthogy “irány a fürdő”?!

Ami szintén minden termékre jellemző, az a kellemes, lágy púderes illat. Én annyira szeretem ezt a “babaillatot”, hogy a kényeztető olajat (és néha a testápolót is) többször is kölcsönvettem a lányoktól. Tényleg nagyon finom, nem intenzív, hanem kifejezetten jó illatú.

Harmadik fő szempont, ami mindegyik termékükre egységesen jellemző, az pedig az, hogy annyira jó az állaga, hogy nem kell egy fél flakont elhasználni ahhoz, hogy hasson, hanem az a bizonyos borsónyi mennyiség, itt tényleg teljesen helytálló! Ez meg is lepett engem, ritka az ilyen. Ettől még inkább szülőbarátabb a történet, mert tudhatjuk, hogy úgy választunk jót a babáinknak, hogy mellette mást is meg tudunk vásárolni félretett pénzünkből.

Ritka, hogy a minőség, kellemesség, és pénztárcabarátság (ha van egyáltalán ilyen kifejezés) kéz a kézben járjon, de ez ebben az esetben így van!

Ó, majdnem elfelejtettem: mindkét krém (a testápló és a popsikrém is), iletve az olaj nagyon jól beszívódnak a bőrbe, pillanatok alatt. Így a fürdés utáni kis anya-wellness (én így hívom a fürdés utáni megszeretgetős-viccelős-babamasszázst), tényleg jó élménnyé válik a baba számára, akit nem kell kicsipeszelni a szárítóra, mert a bőre a masszázs utáni fél órában még tocsog az olajaban, vagy testáplókrémben.

Akkor gyorsan rá is térek a lényegre, mutatom is Nektek az egyes termékek leírását, hogy szabadon tudjatok szemezgetni, melyek szimpatikusak:

Lulu – Popsikrém: már újszülött kortól, érzékeny bőrre is alkalmazható. Cinkoxidot és organikus argánolajat tartalmaz, melyek segítik és gyorsítják az igénybe vett bőr gyógyulását. Rendszeres használat esetén táplálja, hidratálja és nyugtatja a baba bőrét, megelőzheti a kipirosodást és a pelenkakiütések megjelenését.

Szeretem benne, hogy sem nem vizes, se nem zsíros, könnyen kenhető. Ahogyan az ujjamra kenem érzékelhető, hogy tele van gazdag összetevőkkel.

Klug – Fürdető és Sampon: Természetes, növényi eredetű összetevőinek köszönhetően, a bőr puhává és rugalmassá válhat. Megőrzi és táplálja a bőr természetes védőrétegét, megóvhatja a bőrt a kiszáradástól. Megelőzheti a koszmó (A koszmó faggyúból és elhalt hámsejtekből álló sárgás, pörkös lerakódás a baba fején.)kialakulását, valamint segítheti annak eltávolítását. Nem irritálja a baba szemét. Ez utóbbi ritka, és nagyon fontos a nyugodt hajmosás élménye miatt.

Bambo – Testápló: A bőr saját, természetes vízmegkötő anyagával azonos hatóanyagot tartalmazó hidratáló krém. Segít növelni a bőr zsír- és nedvességtartalmát. Rendszeres használatával pedig megelőzhető a bőrszárazság okozta bőrproblémák kialakulása. Selymessé és egészségessé teheti a baba és a mama bőrét. Gyorsan beszívódik.

Zibo – Babaolaj: Mandulaolajat, szőlőmagolajat és organikus argánolajat tartalmaz, mely intenzíven hidratálja babád bőrét, megköti a nedvességet, és selymesen puhává varázsolhatja az érzékeny bőrt. Nagy tisztaságú olajunk könnyen elkenhető, ideális a babamasszázshoz is. A mamáknak is ajánljuk a terhességi csíkok kialakulásának megelőzésére, ápolására.

Pimpi – Hintőpor: Aloe vera tartalmának köszönhetően száraz és érzékeny bőrre is ajánlott bőrnyugtató hatású baba hintőpor. Ápolja és szárazon tartja a baba bőrét, segíthet megelőzni a bőr izzadását és kipirosodását. Frissíti és nyugtatja a bőrt. Kellemes, száraz érzetet biztosít. Javasoljuk minden fürdetés és tisztába tétel után a kipirosodásra hajlamos hajlatok ápolására. Parabénmentes!

Én személy szerint, nagyon szkeptikus vagyok a hintőporokat illetően. Nem elhanyagolható ez a termék sem, hogy honnan származik. Gondoljunk csak bele, ezt gyakorlatilag a születést követő első naptól kezdve használjuk a köldökcsonk kezelésére. Aztán sok esetben a popsira is. Most pedig itt van a meleg idő, és ahhoz, hogy a hurkák, és a kis fodros tokák ne legyenek kiütésesek, ne dörzsölődjenek ki, jó bekenni minőségi, biztos forrásból származó hintőporral!

Amikor kisbabánk születik, akkor az addig legapróbbnak, vagy legelhanyagolhatóbbnak hitt dolgok is fontossá válnak, átértékelődnek. A család legkisebb tagjai hatalmas szerepet töltenek be az életünkben, és ennek egyik kifejezőjeként a gondoskodást “használjuk” szülőként. Ahhoz, hogy jól érezzék magukat a bőrükben, fontos, hogy ehhez a lehető legjobbat biztosítsuk számukra. A Babyzoo termékei szuper alternatívát kínálnak erre a lehetőségre!

Nézzétek meg: https://babyzoo.hu

Gyereket nevelni, szülővé válni

Már többször említettem, hogy nem igazán bújom a gyereknevelésről szóló könyveket. Jobban szeretem, a számomra hiteles szülők véleményét, tanácsát kikérni. Ahol látom, hogy elveik valóban működnek. Igaz, ez egy hosszú folyamat, és későn érő gyümölcs, hiszen igazándiból, hogy jól végeztük e a munkánkat majd csak évekkel, évtizedekkel később láthatjuk igazolódni.

Ha olvasok ebben a témában könyvet, akkor egy picit szkeptikus szemmel nézem. Nem, talán nem is ez a jó szó rá… Inkább azt mondanám, hogy józanul olvasom! Úgy, hogy ismerem a saját elveinket, és ismerem a saját gyerekeinket, és ezek alapján építünk be gondolatokat, tanácsokat a nevelési szokásainkba.

Teljesen tisztában vagyok vele, hogy nem mindig könnyű a gyerekek mellett az olvasás, mert sokszor “sajnálja” az ember a kis szabad idejét ilyen modón felhasználni.

Éppen ezért gondoltam azt, hogy - egy sokadik nekifutásra kiolvasott könyvből - kigyűjtöm a számomra legmeghatározóbb gondolatokat, amelyek alapjaiban változtathatják meg a gyerekekről, és a gyereknevelésről alkotott gondolatainkat. Vagy ha nem is változtatják meg, akkor még teljesebbé tehetik!

A szülői házamban bukkantam erre a könyvre. És emlékszem, hogy mindig, amikor elmentem mellette, akkor egy kissé (?) megvetően pillantottam vissza rá a címe miatt: Fegyelmezz! Megéri!

Na kössz, gondoltam, mert elképzelni sem tudtam, hogy milyen “borzasztó” dolgokra taníthatja ez a könyv a szülőket.

Mostanra én is kézhez vettem, és habár nem értek minden egyes mondattal száz százalékosan egyet, tényleg sok alapvető igazságot elrejthettem a szívemben, ennek segítségével.

Ha csak egy valakinek támogatást jelent ez a bejegyzés, akkor már megérte, hogy elkészítettem ezt a kivonatot!!

"A gyermekek az őszinte szeretet légkörében fejlődnek a legjobban, amely ésszerű, következetes fegyelmezésre épül. Hihetetlen kárt okozhat a visszautasítás, a gùny, a kritika, a harag. Azt tanulják,amire tanítjuk őket. (…)

Ha azt akarjuk,hogy gyermekünk serdülőkorban elfogadja értèkrendünket, akkor a korábbi években is mèltóaknak kell bizonyulnunk tiszteletére. (…)

A fegyelmezés formáját úgy kell megválasztanunk, hogy értelmezzük az adott magatartásformát (pl: a tekintélyünk ellen irányul vagy "csak" egy gyermeki butaság: mondjuk eltör valamit). (…)

A gyermek dacos viselkedésének üzenetét, mindig meg kell fejteni a szülőknek, mielőtt válaszolnának rá. Azok a legeredményesebb szülők, akik bele tudják képzelni magukat a gyermek helyébe, azt látják, amit gyermekük lát, az ő gondolatait gondolják, àtérzik érzéseiket. (…)

A serdülőkor, az azt megelőző időszak minden tanítàsának és viselkedésének összesűrítése. (…)

Nem tökèletes gyerekeket kell "lètrehoznunk", az a cèl, hogy abból a nyersanyagból amellyel kicsinyeink a földünkre èrkeztek fokozatosan érett, felelőssègteljes, istenfélő felnőtteket formàljunk. (…)

Nélkülözhetetlen a szülöi melegség a (fizikai) fegyelmezés utàn, mert így mutathatjuk meg, hogy a szülő a viselkedést és nem a gyermeket utasítja el. A gyermek gyakran oda akar bùjni a szülőhöz, akinek meleg szeretettel ès tárt karokkal kell várnia. Ebben a pillanatban nagyon őszintén lehet beszèlni a kicsivel. Elmondhatjuk neki, mennyire szeretjük ès mennyire fontos nekünk. Elmagyarázhatjuk miért fegyelmeztük, ès legközelebb hogyan kerülheti el. Ezt a fajta kommunikációt nem tudjuk megvalósítani, ha sarokba állítjuk vagy elvesszük a játékát. (…)

Ha a gyermeket úgy büntetjük, hogy például nem szólunk hozzá, őt utasítjuk el ès nem a viselkedését, akkor megszűnik a biztonságérzete.

Mindkét oldalnak tisztelnie kell a másikat. A szülőknek szelíden kell bánni gyermekük öntudatával, sohasem szabad lekicsinyelni, sem zavarba hozni a gyermeket barátai előtt. Nem szabad kinevetnünk a gyermeket, ha ez kellemetlenül érinti őt. Erős érzéseit és kéréseit, még ha bolondságok is, becsülettel mérlegelnünk kell. Éreznie kell, hogy a szülei valóban törődnek vele. (…)

A fenyítés célja, hogy reakciónk a gyermek javát szolgálja és megfeleljen vétkének. A szülői nevelésben semmi sem helyettesítheti a bölcsességet, és a tapintatot. (…)

A kisgyermekek Istennel azonosítjàk szüleiket, különösen apjukat. Isten azt a feladatot adta,hogy Őt kèpviseljük,azokban az években, amikor a gyermek egyènisége kialakul. Életbevágóan fontos, hogy gyermekeinket megismertessük Isten kèt fő tulajdonságával: felmérhetetlen szeretetével ès igazságosságával. Bizonyos fokig attól függ, hogy mit tanitunk gyermekeinknek az Ùrról, ahogyan szeretetből és fegyelmezésből példát mutatunk velük kapcsolatunkban. (…)

Nagyon fontos tudnunk, mikor alkalmazzuk a jutalmazást, és mikor a büntetést. Időt kell szentelni az általunk kivánt viselkedés megjutalmazására, mégha ez "csak" őszinte dicséret. A gyerekeknek szüksége van az elismerésre, önbecsülésre. Amikor dicsèrünk, nevezzük nevén, hogy mi tetszik (ne csak igy, hogy "jó voltàl", hanem pl, hogy "ügyesen csendben maradtál mèg dolgoztam".) A szülők mindig keressék az alkalmat, hogy őszintén, valós érdemért tudják dicsérni gyermekeiket, àm kerüljék a hízelgést (a gyerekek könnyen felismerik, ha szavaink értelmüket vesztik). (…)

A legjobban ùgy tudjuk a gyermekeknél elérni, amit akarunk, ha együtt vagyunk velük, mielőtt fegyelmezési problémák lépnének fel - szórakozzunk, nevessünk ès örüljünk együtt. Sok harcot el lehet kerülni a barátsàg kiépitésével, sőt azt a vàgyat keltjük fel bennük, hogy örömmel akarjanak otthon együttműködni.”

Dr. James Dobson – Fegyelmezz! Megéri!