Alvás
Nagyon szeretek aludni! Nagyon szerettem aludni…
Az alvás fogalmának anyai értelmezése a következőkből áll:
Meseolvasás közben hamarabb alszol el, mint a gyerek.
Mikor jobban vágysz EGYBEN 6 óra alvásra, mint egy nyaralásra Bora Boran.
És, ha véletlenül sikerült 4 órát úgy aludni, hogy egyikük sem keltett fel, akkor tuti felkelsz, hogy megnézd jól vannak e.
Sokszor csodálnánk őket alvás közben, de megreccsen a padló, és mindenki felébred.
Amikor nosztalgiázol, és az ifjabbkori (nem ifjúkori! Hiszen mi anyák, sohasem öregszünk) pizsamapartikra gondolsz, de csak az alvást tudod felidézni.
Mikor napközben egyszerre alszanak el, de te a reményt is feladod, hogy lefeküdj, ugyanis ahogy lefekszel tuti, hogy a szomszédszobából azonnal meghallod: “Anyaaa!!!!!!!!!!”
Szépítkezés
Számomra örök emlék marad, hogy anyukám mindig illatos volt, és mindig is nagyon ápoltak, puhák voltak a kezei. Amikor visszagondolok az ovis, vagy általános iskolás ünnepségekre, akkor minden édesanya hihetetlenül szép és ápolt volt, mindig mosolyogtak. Mint, akik a napjuk nagy részét a fürdőszobában szépítkezéssel töltötték - persze miután jól kialudták magukat. Igazából, hogy is van ez?
A tisztálkodás, szépítkezés fogalmának anyai értelmezése a következőkből áll:
A kényeztető esti fürdőzések egy villámgyors zuhanyzásban merülnek ki – és közben folyamatosan gyereksírást hallasz, még akkor is ha nem sír senki.
Mikor a hajmosást egy kivételes wellness szolgáltatásnak látod.
A sminkelés egy hidratáló arckrém feldobásából áll, miközben a másik kezeddel, a kislányodat húzod ki a sminkcuccokkal teli fiókból.
Amikor a körömlakkozás már csak egy álomkép a múltból – ha lenne is időm felkenni, megszáradni már úgysincs ideje.
Takarítás
Rendmániásnak egyáltalán nem mondom magamat. Viszont azt szeretem, ha alapvetően tisztaság van. Ebben azért kellett lazulni, miután Lara elkezdett szilárd ételt enni…
A takarítás fogalmának anyai értelmezése a következőkből áll:
Az etetőszék 2 méteres körzetében morzsákból, és egyéb törmelékekből egy kisebb falu közössége jól tudna lakni.
Igen, valóban hiba volt szőnyeget tenni az etetőszék alá.
A szilárd táplálék bevezetésével, olyan részeit ismered meg a gyereknek, amiket eddig nem is láttál, ugyanis az ételből a legeldugottabb helyekre is jut.
Lehet úgy enni, hogy több étel van a földön, mint amit a tányérba beleraktál.
Egyszerűen a legjobb barátnőd a vanish szappan lesz - és a legádázabb ellenséged a motorral járó random-szerűen (értsd szigorúan alvásidőben) csengető postás.
Mikor rájössz, hogy nem elég a szennyestartó! Egy külön szoba kellene a piszkos ruháknak, annyi van.
A látvány, amikor a férjed nem tud a kanapé közelébe menni a sok vasalnivalótól.
Amikor végre tudsz porszívózni, és közben a gyerek azzal játszik, hogy óriási mosollyal félpercenként kikapcsolja.
Miért gondolja azt minden gyerek, hogy a tiszta tükör finom ízűvé is válik egyben??
Sportolás
Mert sportolni jó, és hasznos. A gyerekek léte, mozgolódása a lakásban már önmagában felér egy edzéssel. Ha pedig halmozzuk az élvezeteket, és valóban elkezdünk edzeni a nappaliban, akkor azt tuti, hogy a gyerekek is élvezni fogják.
Erős karok, erős comb, jó reflexek.
A sportolás fogalmának anyai értelmezése a következőkből áll:
Bármikor, amikor elkezdek edzeni az egyik gyerek tuti rám ül közben. Ha nem rám ül, akkor mászókának használ. Ja, és azért csak az egyik gyerek, mert a másik még nem tud menni.
Mikor éppen olyan gyakorlatot végzel, amihez nem kell a kezed, akkor tuti, hogy kapsz valami feladatot. Nálunk a lábizomtornával, a legovárépítés a párhuzamos “feladat”.
Nincs is jobb, mikor szoptatás közben, a nagyobbik gyerek csúszdának használja a lábaimat (vagy ugrálóvárnak, ha be vagyok takarózva).
Amikor cumisüvegből itatom a kicsit, akkor biztosan, hogy a nagyobbik lányomnak AZONNAL copfot kell csinálnom, vagy fellapozni egy könyvet, vagy a lego babát beleültetni a babakocsiba (…), így az orrommal szoktam a cumisüveget megtámasztani.
Emaitt a nagyobbik lányom, azt hitte, hogy a kistesót így kell megitatni, és ő is odadugta az orrát a cumisüveghez…
Életmód
Óóó azok a drága hétköznapok…
Az egyszerű hétköznapok fogalmának anyai értelmezése a következőkből áll:
A hét egyik legnagyobb küldetésének, kétségkívül a nagybevásárlás ígerkezik. Mert ilyenkor két gyerekkel kell 3 órat úgy túlélni, hogy egyikük se legyen éhes, álmos vagy éppen ne akarja haza vinni a fél boltot. Amikor cserélünk a férjemmel, és ő tolja a babakocsit, én pedig a bevásárlókocsit. Természetesen automatikusan azt is elringatom. Ismerős?
Egy hasfájós napot túlélve rájössz, hogy Bear Grylls egy amatőr kiscserkész hozzád képest.
Egyértelmű jele az anyaságnak, ha meglátsz az utcán egy katicabogarat vagy csigát, és semmi más nem jut eszedbe, mint a Bogyó és Babóca – és még a késztetés is elég erős ahhoz, hogy hangosan el is kezd dúdolni a főcímet.
Kedves dolog, mikor a gyerekorvosnál azzal nyugtatom a gyereket, hogy a doktornéni nem bánt, ő pont ugyanolyan mint a Bagolydoktor (ezekután nem kérdés, hogy a doktornő soha többé nem akar látni).
Tipikus anya vagy, hogyha selejtesnek gondolod azokat a hotelokat, ahol nincs gyerekmedence, és legalabb egy csúszda.
Mikor nemcsak a gyerekeknek csomagolsz váltóruhát, hanem magadnak is.
Amikor még el sem indultunk, de már lebukiztak.
Ismered az érzést, mikor négy darab háztartási keksszel elvagy délig (vagy másnap délig…)?
Amikor úgy fürdetem a kisebbiket, hogy közben a nagyobbik 300-szor a lábamra lép, mert ott toporog, hogy vegyem már észre, ő akar következni. És mikor feladja: ruhástul beszáll a kiskádba az újszülött mellé.
Érdekes tapasztalat, amikor a legragadósabbnak már nem a pillanatragasztót tartod, hanem a lecseppent anyatejet.
A gyerekek valahogy nem érzik, hogy te szeretsz a mellékhelységben egyedül lenni. Hogy mivel tudjuk mi anyák ezt alátámasztani? Pisilés közben irtó dörömbölés az ajtón. Gyanútlanul kikukucskálsz, és a gyerek mosolyogva áll az ajtó előtt 10 könyvvel, és 8 plüss figurával a kezében. Van az a pont, amikor meglepetten ülsz a mellékhelységben, és nem érted mi lehet az oka annak, hogy egyedül tudsz pisilni.
Van, hogy úgy főzök, hogy közben mesét szavalok a nagynak, és a kicsit hordozókendőben a mellkasomon rázogatom. Érdekes látvány lehetek, mikor akkor is rázogatok, amikor már nincs is rajtam a hordozókendő.
Felemelő, amikor egyszerre sírnak az autóban, és a szomszéd kocsiból csak annyit látnak, hogy eltorzult képpel lefejeled a kormányt.
Amikor az esti 1,5 órás filmet, 3 óra alatt sikerül megnézni, mert valaki mindig hív.
De nem ritka, amikor rendszeresen elalszol a film végére. (Vagy amikor már neki sem kezdesz a filmnek).
Szív
Azzal, hogy megszülettetek egy teljesen ismeretlen, csodálatos dimenzió nyílt meg előttem. Habár fárasztó, és olykor olykor nehézkes, semmire nem cserélném azt, hogy anya vagyok, és ők vannak nekünk! Olyan részeit ismerhettem meg a szívemnek, olyan érzéseket, amikről azelőtt nem is tudtam, hogy léteznek.
A szív fogalmának anyai értelmezése a következőkből áll:
Amikor a nagyi elviszi őket pár órára, és én könnyes szemmel integetek az ablakból, mert rájövök milyen más nélkülük a lakás. Az annyira vágyott csöndet, már nem is annyira szeretem.
Nekünk édesanyáknak rá kell jönnünk, hogy sohasem voltunk humorosabbak és kreatívabbak, mint most anyaként, mert ők ösztönöznek minket!
Sokkal, de sokkal több örömöt és nevetést tudnak okozni, mint amennyi bosszúságot a csibészkedésükkel.
Előttük soha nem gondoltam volna, hogy egy pár hónapos baba képes megnevettetni. Sőt azt sem, hogy egy kétévesnek van humorérzéke.
Ha rájuk nézünk, akkor a hihetetlenül szerencsés embereknek érezzük magunkat.
Miután megszületett Lara, teljesnek éreztük a családot. És mikor megpillantottuk Pankát, még sokkal teljesebbnek.
Nem tudjuk elképzelni az életünket nélkülük!
Azt hiszem minden Anyuka nevében mondhatom: Gyerekek, köszönjük, hogy vagytok nekünk! Anyának lenni jó <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése