2016. február 26., péntek

Amikor támad a hiszti

Őszintén be kell vallanom, hogy még nem voltak gyerekeink, határozottan azon az állásponton voltam, hogy ha egy gyerek hisztizik, az biztosan a szülő mulasztása.
Miért nem fegyelmezi? Biztosan elkényezteti, vagy éppenhogy nem figyel rá. Nincs hiszti, sem akarat korszak, csak akkor, ha valaki elrontott valamit…

Hááát most ezekre a gondolatokra visszaemlékezve szörnyen érzem magamat!
Pont a saját gyerekem rácáfol erre a fentebb leírt álláspontra! Larával mindig is rengeteget foglalkoztam, időt és energiát nem spórolva. Gyakorlatilag 3 hónapos kora óta mindennap olvasok neki könyvet (vagy legalábbis megnézegetjük, beszélgetek róla neki). Nem rég kezdhetett el mesét nézni, és azt is csak megszabott ideig, úgy, hogy közben ha valami kérdése van, akkor megbeszéljük a látottakat. Szóval elhanyagolva, egyáltalán nem volt sosem. Elkényeztetve sem, hiszen mindig  rászóltunk, amikor olyat csinált, amit nem szabad. Azonban fölöslegesen nem szekáltuk.
Lara elérte a kétéves kort, egyáltalán nem mondanám engedetlennek, sem "rossznak". Viszont határozottan van akarata! Az hagyján, hogy oda van a ruhákért, és ezért mindennap szoknyát kell ráadni …  Ezt azzal magyarázza, hogyha bármikor napközben ‘táncizni’ szeretne, azt csak szoknyában lehet. És nem érti, én miért nem értem, hogy a ‘táncizáshoz’ bármikor megjöhet a kedve... Rendben, ezen általában egy jót mosolygok. Végülis azzal senkinek nem árt, ha szoknyában van. Ráadásul nem hiszek abban, hogy el kéne folytani a gyerekekben minden egyes ötletet. Szeretem, ha vannak önálló ötletei, gondolatai. Ez kreatív, és rendkívül életvidám dolog! Ráadásul azt szeretném, ha partnerként, barátként is tekintene rám, nem csak úgy, mint az anyjára.

Muszáj egy picit a hiszti mögé látni, és megérteni amennyire lehet… Ez nehéz dolog, mert egy torka szakadtából sikító gyerek kétvállra fekteti a meglepett szülőt. Ez annyira leblokkolja a drága szülőt, hogy hiába van valakinek 8 diplomája, nyelvvizsgája, hiába ügyvezető igazgató. Egy kétéves simán ki tudja zökkenteni, a legnagyobb entellektüelt is.
Nem elég, hogy tehetetlennek érzi magát a gyerek viselkedése miatt. RÁADÁSUL legalább ezer szempár figyeli, és mindenki a lehető legelítélőbben csóválja a fejét: Kellett ennek gyerek? Ráadásul kettő?? Ez még nagyobb terhet ró a már így is tehetetlennek tűnő szülő vállaira.
Ez, esetünkben sem volt máshogy… A héten a szokásos nagybevásárláson volt a sor. Ez önmagában is hatalmas kihívás, mert valakinek mindig van valami gondja –éhség, fáradtság, unalom … Meg is értem, de egyszerűen bevásárolni muszáj.
Vannak szupermarketek, ahol azok a kis cuki, mini bevásárolókocsik is vannak, és a gyerekek a szüleik mellett tolhatják, mintha ők is nagyok lennének.
Most úgy alakult, hogy Lara nem tudott a nagy bevásárlókocsi ülésébe beülni, ezért gondoltuk, hogy milyen jó ötlet, ha használja a kis bevásárlókocsit. Egészen ügyesen battyogott mellettünk egész idő alatt. Raktunk az ő kocsijába is egy két dolgot, ami nagyon büszkévé tette. Amikor a kasszához értünk, ő is szépen kipakolt a kocsiból. Ezelőtt a mutatvány előtt, már próbáltam a tudtára hozni, hogy lassan vissza kell vinni a kocsit a helyére, a bejárathoz. (…) El is érkezett a pillanat: kocsi a helyén, gyerek a földön fetrengve üvölt. Jááj, de nem szeretem ezt a szitut. Az emberek kíváncsi tekintete meredt ránk. Most vajon, mi fog történni?? Ez számomra is kérdés volt. 
Korábban már végig zongoráztunk minden lehetőséget, amit még szüleink, nagyszüleink tanácsoltak: határozottan rászólni, fakanállal fenyegetőzni, nem észrevenni… Volt még egy a tarsolyomban, méghozzá az ölelés! Emellett nyugodtan higadtan mondani neki, hogy mi történik. Nálunk ez utóbbi válik be a leginkább – azt hiszem. Körülbelül fél perc mire hat. Legalábbis itthon…
Úgyhogy nagy önbizalommal nekigyűrkőztem, és bevetettem az otthon melegében már olyan jól bevált praktikát: magamhoz öleltem, és elkezdtem neki mondani, hogy “itt kell most hagyni a bevásárlókocsit, hogy legközelebb ha jövünk, akkor újra tudjad tologatni. Mert ha nem hagyjuk itt, akkor sajnos nem fogod tudni máskor használni.” Erre a gyönyörű beszédre mondták azt régen a szüleink, hogy falra hányt borsó. Teljesen mindegy volt mit mondok, ő csak torka szakadtából ordított, szertorna mutatványokat hajott végre a karomban, miközben visszasétáltam vele a kasszához. Túlzás nélkül minden idősebb hölgy fejcsóválva nézte tankönyvbe illő alakításunkat, én meg égtem. De nagyon.
Már alig vártam, hogy az autóhoz érjünk, és végre elbújhassak minden kedves élelmiszervásárló elől. Mindenki beszállt, motor beindít, Lara alszik.

Egész úton azon gondolkoztam, vajon mit rontottam el? Végül arra jutottam, hogy semmit. Egyszerűen fáradt volt, és azt ami tartotta benne a lelket, hogy ne essen össze vásárlás közben, elvettem tőle. Azzal, hogy elkezdtem volna vele kiabálni, vagy ehhez hasonló, nem ért volna el többet, csak inkább olaj lett volna a tűzre. Ő még csalódottabban ordított volna, én még idegesebb lettem volna, aztán pedig a bűntudat mardosott volna, miközben látom ahogyan fáradtan összerogy az autósülésben.
Nagy kihívás ilyenkor higgadtan gndolkozni, cselekedni. Nekem sem megy mindig, pedig nagyon igyekszem. Egyszer azt olvastam, hogy a nevelésben az igazságosságnak, és a szeretetnek kell kéz a kézben járnia. Mert ebben az esetben nem lesz az ember túl szigorú, de túl engedékeny sem. Nagyon szeretem ezt a gondolatot, és próbálok ezen az útvonalon menetelni, mert ez teszi lehetővé, hogy szívvel és ne (csak) fejjel neveljünk.
 Hajrá Mamik, ezen a korszakon is túl leszünk!



2016. február 21., vasárnap

A mi babakonyhánk – receptkönyv ajánló

Szülőként mindannyian tudjuk, hogy gyermekünk táplálását még a szomszédaszony is árgus szemekkel figyeli. Ha csemeténk túl sokáig szopizik az a baj, ha nem szopik az a baj, ha mindent eszik az a baj, és ha nem akkor az.
Ez gyakorlatilag egy olyan kör, amibe az ember belekerül, de kimászni sohasem tud belőle. Egyezzünk meg abban, hogy biztosan lesz mindig olyan, aki szerint rosszul csináljuk a dolgokat.
Igazából bármennyit olvastam a dolog után, sohasem találtam két megegyező véleményt. A mi szüleink, nagyszüleink (és az ehhez a korosztályhoz tartozó gyermekorvosok is!) sokkal “könnyedebben” vették a hozzátáplálás kérdését.
Az első falatokat nem a bioboltokból rendelték be, és mégsem volt ennyi allergiás ember, mint amennyivel mostanában találkozunk. Ha őszinte akarok lenni én sem vagyok egy nagy “biomániás”. Szeretem az egészséges étkezést, de fontos, hogy az észszerű is legyen (tehát nem hihetetlenül “steril”).
Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de egy idő után azt gondolom, nem olyan könnyű újabbnál újabb fogásokkal előállnunk gyermekeink számára, saját kútfőből.
Én személy szerint, nagyon szereten a receptkönyveket, teljesen másnak látom, mintha csak “ráguglizok” egy egy ételre. Jó átlapozni, nézni a szép fényképeket, elolvasni az író főzés közbeni (el)kalandozásait. A friss nyomda-szag mellett, szinte az ételek illatai is megelevenednek. Nem beszélve arról, hogy megbízhatóbbnak tűnik, mint egy olyan recept, amit valaki csak feltöltött a világhálóra.
Úgyhogy bementem a Libribe, és körülnéztem a babaétrendekkel foglalkozó könyvek között. Ajánlásra találtam is egyet, ami 200 egyszerű és egészséges étellel foglalkozik, 0 és 3 éves kor között. Ez tökéletes választásnak tűnt!


Az író több gyermekes anyuka, aki szintén átélte milyen az étkezés kialakításának tökéletlen világában tévelyegni. Ebben való eligazodásban próbál segíteni, a 16 év alatt összegyűjtött szakmai tapasztalatai alapján.
A könyv öt fejezetből áll, az elsőben néhány alapelvvel kezdi (vitaminok, ásványi anyagok, allergének, esetleges eszközök az étele elkészítéséhez …).
A továbbiakban is ad tippeket, tanácsokat, miközben a végeláthatatlan recept-variációk között szemezgetünk.
Nagyon tetszik, hogy mindegyik recept mellett van egy mosolygós, és egy szomorú fej, így a szülő meg tudja jelölni, melyik aratott veretlen sikert a gyerekek körében, és melyik nem. Illetve azt is jelöli, ha valamelyik étel le is fagyasztható. Külön táblázatban ötletet is ad a heti étrendhez, ennek segítségével a menüsor összeállításán sem kell nagyon gondolkoznunk.


Ami kifejezetten örömmel töltött el, az az, hogy hihetetlenül sokféleképpen  variálja az ételeket, ízeket! Vannak benne húsok, halak, tészták, rizses ételek, és természetesen zöldségek, gyümölcsök izgalmas kombinációi.
Hangsúlyos, hogy ahhoz, hogy egy étel egészséges legyen, nem feltétlenül kell unalmasnak is lennie!
Erről tanúskodnak például az alábbiak: Annabel finom marhaburgere (ez persze nem az újszülött korosztálynak), almás csirkehúsgolyók, jégnyalókák friss gyümölcsből, variációk bundáskenyérre, lazac sárgarépával és paradicsommal …
Nem írnám le mind a 200 receptet, csak szerettem volna kedvet csinálni Nektek (Nekünk) szülőknek, akik szeretnek a konyhában kreatívkodni – főleg úgy, hogy az író garantálja, nem kell sok időt a konyhában töltenünk az egyes ételek elkészítésével.

Receptkönyv írója, címe:

Annabel Karmel: Babaétrend (200 egyszerű és egészséges étel gyermekünknek, 0-3 év)

2016. február 5., péntek

Felhő kendő

Ülj le a padra …
Élvezd a napsütést…
Etesd meg, öleld magadhoz…
Altasd el benne, és takargasd be kisbabádat!


 Eddig minden alkalommal, amikor bemutattam Nektek egy-egy helyszínt, terméket, csak olyanokat választottam ki, amik minőségiek, fejlesztik vagy éppen ápolják a babát, vagy akár klassz élményt nyújtanak.
Nagyon szeretem, amikor egy termék hasznos a babának, vagy a mamának, de leginkább azt, amikor mindkettőnknek egyaránt jó!

Most pontosan egy ilyen terméket szeretnék megosztani Veletek, a neve: Felhő  kendő.
Nagyon közel áll a szívemhez, hiszen kifejezetten azon dolgoztak a készítők, hogy segítséget nyújtsanak a kisbabás anyukák számára. A Felhő név is erről árulkodik, hiszen ez a rendkívül puha tapintású kendő, lágyan öleli körül a babát, és az édesanyát is.
Anyaként tudjuk, hogy sok esetben olyan mértékű farkas éhség tör rá a kisbabánkra, mintha már legalább három napja nem evett volna (nem pedig három órája).
Ez néha a legkényelmetlenebb helyzetekben fordul elő (utcán, parkban, kávéházban, tengerparton …), amikor az anyuka, szinte elszégyenli magát, és valami borzasztóan kényelmetlen helyen meghúzódva, gyorsan megetetni az éhségtől teljesen kétségbeesett gyermekét.
A Felhő szoptatós kendőnek pontosan az a célja, hogyha szükséges, akkor bárhol, bármikor diszkréten, sőt stílusosan megszoptathassuk a kisbabánkat. Nagyon tetszik benne az is, hogy habár szoptatós kendő, tökéletes azok számára is, akik valamilyen oknál fogva nem szoptatnak, hanem cumisüvegből etetik kisbabájukat, de mégsem szeretnének lemondani az összebújás örömteli élményéről! A Felhő kendő tökéletesen biztosítja ezt a meghitt összekucorgást! Emellett a kíváncsiskodó kisbabák anyukájának is segít, hogy ne állandóan a forgolódással, nézelődéssel kelljen “megküzdeni”, hanem egy kis időre kizárják a külvilágot, anélkül, hogy el kéne zárkózniuk.
Ha már említettem a stílusosságot, akkor ezt mi sem igazolja jobban, hogy a Felhő kendő nemcsak egy szoptatós kendő, hanem divatos sál is egyben!
A szoptatás így a lehető legegyszerűbb, hiszen  nem muszáj elpakolni a kendőnket, hanem büszkén viselhetjük a nyakunkban úgy, hogy az közben egy nőiesen vagány kiegészítője gondosan összeállított outfitünknek.
Multifunkcionalitása mellett pedig, egy újabb érvként szolgál, hogy a kendőben szuperul bepólyázhatjuk újszülöttünket az első pár hétben, ami megnyugtatásul szolgál a kisbabának. Később pedig, a meleg nyári babakocsis séták alkalmával (jaj de várom már!), a lehető legjobb takaróként funkcionál, tökéletes légáteresztő képességének köszönhetően.
A Felhő kendő elképesztően rugalmas, hiszen a készítők a legnagyobb gonddal választják ki az anyagot, a tökéletes kényelem érdekében. Anyagösszetétele viszkóz és elasztán, ami első olvasatra ijesztően hangozhat, a pamuthoz szokott füleknek. Úgyhogy álljon itt egy rövid ismertető, mik jellemzik ezt az anyagot:
- A viszkóz természetes alapú mesterségesen előállított szál!
- Ebből az anyagból készült ruhák finomak, rendkívül puhák, így viseletük kellemes a bőrnek - meleg és hűvös időben egyaránt!
- Nedvszívó képessége - bármilyen hihetetlen – jobb, mint a pamuté!
- Tökéletesen légáteresztő!
A Felhő szoptatós kendő 360 fokos takarást biztosít, így nem áll fennt az a veszély, hogy bárhol is kilógjon a derekunk, hasunk - kellemetlenül érezve magunkat.
Háromféle méretből választhatunk: S (80 cm), M (100 cm), L (120 cm) - ezek a méretek a hosszra vonatkoznak.
Azt, hogy honnan tudjuk melyik számunkra a legideálisabb, a vállunk tetejétől a popsi aljáig mért hosszal határozhatjuk meg. Amelyik a legközelebb áll a megadott számok egyikéhez, az lesz a legmegfelelőbb számunkra.

Azt gondolom, ez egy különleges termék, hazai készítőktől, amire minden kismamának szüksége van, a hétköznapok komfortosságának elősegítése érdekében.
Szeretem azokat a termékeket, amiket ha egyszer megveszek, akkor hónapokig, – sőt több gyermek esetén - évekig hasznos segítségeim!

Osszátok meg minél többen, minél több helyen, hogy a lehető legtöbb anyukához eljusson, hogy ők is élvezhessék (kisbabájukkal együtt) a Felhő lágy ölelését. 

www.facebook.com/felhokendo