2016. április 29., péntek

MyBabyHug: Gyengéd ölelésre tervezve

Amikor a pocakomban volt Lara, akkor teljességgel kizártam, hogy valaha is hordozni fogok. A babahordozáshoz, sohasem az igényesség, stílusosság társult gondolataimban, ráadásul elképzelésem sem volt arról, hogy ez mit is jelent valójában a babának - és az édesanyának egyaránt!
Amikor viszont másodszorra lettem terhes, akkor elkezdtem egyre többet olvasni a témában, mert tudtam, hogy a kis korkülönbség miatt, gyakorlatilag állandóan szükségem lesz mindkét kezemre. Elhatározásomat pedig méginkább megerősítette, hogy több helyen azt olvastam, a hasfájós babáknál csodát művel! Mivel Larának is fájt a pocakja, ezért úgy döntöttem, hogy levetkőzöm korábbi hordozás-ellenes előítéleteimet, és vásárolok egyet.
Tökéletes döntés volt!
Nagyon sajnálom, hogy az első kislányunknál nem alkalmaztam, mert hatalmas segítséget jelentett számunkra. Körülbelül 1,5-2 hónapig Pankának is fájt a hasa, és aki tudja, hogy ez milyen, annak nem kell mesélni, hogy a tartós sírás mennyire fárasztó a baba, de az anyuka számára is. Ez a kendőzéssel gyakorlatilag megszűnt! Ahogy magamra kötöttem, alig pár perc alatt teljesen megnyugodott, és a napjának nagyrészét édesded alvással töltötte a mellkasomon. Én ezalatt az idő alatt tudtam a “nagytesóval” játszani, tudtam enni (ami sokszor csodaszámba megy egy újszülött mellett), főzni, porszívózni, mosogatni stb… El tudtunk menni kirándulni, vásárolni, játszótérre szabadon, anélkül, hogy ringatni, nyugtatgatni kellett volna.



Anyukaként nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy nők is vagyunk. Szeretünk jól kinézni, csinosan megjelenni. Fiatal édesanyaként, ezt én is szeretem szem előtt tartani. Azt, hogy ez hordogzókendőben is lehetséges, teljesen megvalósíthatatlannak találtam, egészen addig, amíg rá nem találtam a MyBabyHug-ra.
A MyBabyHug egy magyar anyuka, Lévai-Litter Éva megvalósult álma, egy kisbaba-ölelés paradicsom, ahol megtalálhattok pólyákat, rugalmas hordozókendőket, Mei-Tai-okat. 
Azt gondolom, nem túlzás azt állítani, hogy a MyBabyHug egy új dimenzióját nyitotta meg a babahordozás fogalmának.

Ízléses + kényelmes + praktikus = ez a MyBabyHug.
Minden apró részletén látszik, hogy szeretettel, és a legnagyobb odafigyeléssel készült.  Nagyon szeretem benne, hogy stílusos kiegészítője (!) jól összeállított outfitemnek. Így hordozás során nem kell lemondanom, a divatos megjelenésről sem. Minden egyes darab különböző stílusú, így mindenki megtalálhatja a számára megfelelőt. Lehetsz vagány, visszafogott, vagy romantikus stílusú, a MyBabyHug repertoárjában tuti megtalálod a hozzád, és ruhatáradhoz leginkább passzoló darabot. Ha mégsem, akkor pedig élhetsz a hordozó-tervező lehetőségével.
Mindezen felül nagyon kényelmes, hiszen párnázott pántjai (!) nem nyomják a vállaimat, derekamat. Ez elengedhetetlen szempont, hogyha arra gondolunk, hogy órákig viselni fogjuk.
Precíz, kifinomult kidolgozottságú. Látszik rajta, hogy egy igényes édesanya tervei alapján készültek. Ez utóbbit támasztja alá az a jellemzője is, hogy a MyBabyHug Mei-Tai hordozói kialakításuknak köszönhetően, “együtt nőnek” a kisbabánkkal a maximális kényelem, egészséges tartás érdekében.

A fentebb felsorolt hasznos funkciók mellett, még sokkal fontosabb megemlítenem, hogy a hordozás milyen nagyszerű a baba és az anyuka kapcsolatát tekintve.
Amikor a kisbaba megszületik, akkor hirtelen kikerül egy ismeretlen, és idegen világba. Ahol egyetlen biztos pont, az édesanyja. A hangunkon kívül, a legmegnyugtatóbb neki az ölelésünk, az illatunk (még ha néha verejtékes is…), és a szívverésünk hangja. Ezt, a számára tökéletesen megnyugtató, és szeretetet adó érzést, az ölelésünk, és a hordozás segítségével tudjuk leginkább biztosítani nekik. Gyakorlatilag olyan ez számukra, mintha újra a pocakunkban lennének.
Nekünk, anyukáknak is nagyon jó érzés, hallani a szuszogásukat, látni ahogyan megnyugszanak rajtunk, és elmosolyodnak álmukban. Olyan hamar felnőnek, használjunk ki minden lehetőséget arra, hogy megölelhessük őket!
A MyBabyHug hordozó kiváló segítségünk, és tökéletes társunk  mindennapjainkban, köszönjük!

Nézelődjetek a http://mybabyhug.com oldalán. 





2016. április 15., péntek

A sikeres óvodaválasztás

Habár nálunk, még nem idén szeptemberben kezdődik az óvoda, mégis vészesen közeledik, ezért egyre többet beszélgetünk róla itthon.
Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor csak egy kicsit várjuk Norbival. Tudom, biztosan nagyon jó korszak lesz az is, de mégis rendkívüli módon szeretem ezt is, így ahogyan van.
Az óvodakezdéssel lezárul egy korszak – és elindul egy új. Életünknek olyan fejezete, amikor Lara, a napjának nagyobbik részét már nem velünk tölti.
Ez elkezdődik az ovival – vagy van akinek már a bölcsődével – és tart minimum 18 éves koráig. Többet lesz távol otthonról, és a napjának nagy részéből kimaradunk.
Éppen ezért, mindig szerettem volna kihasznáni az első három év gyönyörűségeit, hogy lehetőleg semmiről se maradjak le! Élvezhessem minden percét, részese lehessek fejlődése minden egyes szakaszának.
Nyilvánvalóan ez, ezután is így lesz, de mégis lényegesen átalakul, az óvodakezdéssel.

Ezt a bejegyzést egy szakemberrel készítettem el. Nem is akárkivel: az én kedves óvónénimmel, aki szakmai tudása mellett, csupaszív ember. Habár nyugdíjas, ma is a gyerekekkel való foglalkozás tölti ki mindennapjait. Éppen ezért hatalmas megtiszteltetés, és szívmelengető érzés volt ezt a bejegyzést elkészíteni.
Főként azért, mert tudom, hogy szakmai tapasztalata, ismeretei mögött nem csak üres szavak állnak, hanem egy valóságosan gyerekszerető óvónő.
Beszélgetésünket nem a hagyományos kérdez-felelek interjú sémába öntöm, hanem meghagyom olyan közvetlennek, amilyen személyesen is volt.

Azt gondolom, hogy rengeteg kérdés foglalkoztat minket szülőket, hiszen a lehető legjobbat szeretnénk gyermekünknek! Az óvodkezdéssel beengedünk egy (vagy több) más személyt is a nevelésünkbe, a gyermekünk életében. És ez egyáltalán nem mindegy, hogy kicsoda.
Éppen ezért nagyon fontos, hogy ne óvodát válasszunk elsősorban, hanem óvodapedagógust! Olyan személyt, aki a legközelebb áll családunk, értékrendjéhez, nevelési, erkölcsi elveihez. Olyan személyt válasszunk, akivel el tudjuk képzelni az együttnevelést, és az együttszeretést! Ez kiemelkedően fontos. Hiszen, a pozitív megerősítés a legfontosabb, egy gyermek lelki fejlődése szempontjából.
Ahhoz, hogy mindezek kiderüljenek rendkívül lényeges, hogy mielőtt csoportot, választunk személyesen tudjunk beszélgetni az óvodapedagógusokkal. Ebben a helyzetben bíznunk kell saját megérzéseinkben, intuitív képességünkben, hogy helyesen tudjunk dönteni. Biztosak lehetünk abban, hogy akivel mi jól érezzük magunkat, aki bizalmat kelt bennünk, azt gyermekünk is el fogja fogadni.
Amikor beszélgetünk lényeges szempont, hogy az adott óvodapedagógusról kiderüljön, hogy elfogadja a családunk szokásait, nem a gyermekünk személyiségét akarja megváltoztatni, hanem fejleszti. Legyen elfogadó, így megbocsátó, és empatikus is egyben, türelmes, humoros, vidám. Akinél megvannak a határok, de rugalmas is tud lenni. Tiszteli a gyerekeket, és őszinte szeretettel tud bánni velük. Ezek a szempontok azért lényegesek, mert az óvodás korszakban rettentő nagy fejlődésen megy keresztül gyermekünk, mind fizikai, mind lelki, érzelmi területen. Az óvodás korszak alatt megtapasztalt dolgok pedig befolyással lehetnek a későbbi évekre. Ezért fontos, hogy olyan személyt engedjünk be a gyermekünk életébe, akiről tudjuk, hogy megbízhatunk benne.
Ha sikerült a megfelelő óvodapedagógust kiválasztanunk, akkor az már gyakorlatilag teljes sikernek mondható! Ebben az esetben, azt hiszem mi szülők is túl tudunk jutni az aggodalmaink nagy részén.
Számomra nagyon érdekes volt az a megállapítás is, hogy az óvodával nem elszakadás, hanem elválás történik! Amiben benne van az újratalálkozás öröme is! Ez olyan megnyugtató, igaz?!

Miután valamennyire összeszedtük magunkat, elkezdhetünk foglalkozni azzal, hogy hogyan tudunk a gyerekünknek segíteni ebben a hatalmas változásban.  
Hangolódjunk rá együtt az ovira!
Nagy segítség, ha tudjuk az óvónéni nevét, és a jelet, amit kapni fog kisgyermekünk. Beszéljünk bíztatóan arról, hogy mennyire várja őt Katika néni az óvodába! Ezt mondjuk el többször is akár, hiszen nincs is annál felemelőbb érzés gyermekünk számára, mikor tudja, hogy ő fontos személy, várnak rá.
Rajzoljuk le sokszor a jelét!
Megvehetjük együtt a benti cipőt, és a tornazsákot, amibe viszi a kis dolgait.
Tavasztól őszig sétáljunk el többször az óvoda előtt, és mondjuk el, hogy mennyire jó lesz ott neki!
Soha ne legyen fenyegetés az óvoda! Sokkal inkább örömteli várakozás! Ne azt mondjuk, hogyha valami olyat csinált, amit nem kellett volna, hogy: “Majd elmondom az óvodában, hogy így viselkedtél!” Vagy: “Ne csináld, mert Kati néni mindent lát!” Így biztosan nem fogja várni gyermekünk az óvodát.
Mondjuk inkább ezt helyette: “Jaj de ügyes voltál, biztosan nagyon fognak örülni az óvodában, ha megtudják, hogy ilyen ügyes vagy!”
Ne címkézzük gyermekünket! Tehát ne úgy menjünk be, hogy ő nagyon hisztis / rosszul eszik / alszik stb. Mert elképzelhető, hogy ebben a környezetben ez egyáltalán nem fog előfordulni.
Mikor elmegyünk közösen nyílt napra, akkor érdemes fényképezni, elkapni néhány pillanatot, ahogyan egymás mellett vannak, illetve készítsünk képet a teremről, udvarról, mosdóról. Elegendő csak néhány kép! Ha ezeket kinyomtatjuk, és megnézegetjük többször közösen, akkor nem lesz ismeretlen és idegen, mire szeptemberben újra találkozik ezekkel a helyekkel, arcokkal.
Kedves dolog, ha együtt megünnepeljük, valami aprósággal, hogy kislányunk / kisfiunk óvodás lett! Érezze, hogy ez egy klasz dolog, és büszkék vagyunk rá. Lehet ez egy torta, vagy egy nagy játszóházazás.
Amit nagyon fontosnak éreztem a beszélgetésünk során, hogy megtanítsuk a gyermekünket arra, hogy el tudja mondani bizalommal számunkra, és az óvónő számára is , hogy mi bántja, milyen igazságtalanság érte! Ez kulcsfontosságú ahhoz, hogy valóban jól érezze magát, ki tudjon állni az igazáért (így kisebb az esélye annak, hogy igazságtalanság éri). Önálló, kreatív gyermek lehessen! Ebben úgy tudunk neki segíteni, ha mi is elmondjuk neki az érzelmeinket, hogy megmutassuk, hogyan is kell ezt. Akár a legapróbbakat is, például: “Képzeld ma nagyon éhes voltam délután, mert keveset ettem ebédre, így fájt a hasam. Legközelebb rendesen fogok enni, hogy ne érezzem ezt, mert nagyon rossz volt.” Vagy: “Nem szeretek kimenni, amikor hideg van, mert mindig nagyon fázik a kezem, és ez olyan kellemetlen érzés hosszú ideig, még akkor is miután bejöttem a melegbe.”
Ezeket lefordítja a saját érzelmeire, így ki tudja fejezni magát, ha valami kellemetlenség éri, és természetesen akkor is, ha valaminek nagyon örül.
Ezek mind olyan leleményes ötletek, amelyeknek segítségével vidáman, közösen ráhangolódhatunk az óvodára, életünk új szakaszára, úgy, hogy az a legjobb legyen a gyermekünknek, és ezáltal nekünk is! Ha tudjuk, hogy neki jó, akkor az számunkra a legmegnyugtatóbb érzés.
Nyilvánvalóan nincs tökéletes ember, így tökéletes óvodapetagógus sincs. Nem is a tökéletesség a cél. Azonban nagyon fontos, hogy kiálljunk ezen a területen is gyermekünk mellett. Ez egy rendkívül fontos kérdés, amit nem vehetünk félvállról. A 3-6 éves kor, egy befogadó, színes kor. Ebben a korban minden alapvető dolgot elsajátítanak, amire az életben szükségük lesz.
Egy igazán jó óvodapedagógus kincset ér! Úgyhogy kedves szülőtársaim: kincskeresésre fel!

Remélem segítséget jelentett ez a bejegyzés számotokra, és az óvodakezdés előtt álló gyermekeitek számára! Nekünk már most sokat jelentett!

Köszönöm Gizus, hogy létrejöhetett ez a bejegyzés! És azt is, hogy évekig értünk voltál!

2016. április 3., vasárnap

Doodoo: Szép álmokat a babának, és Neked!

Annyira nem szeretem, amikor azt mondják, hogy “aludj, amikor a baba is alszik”. Hiszen tudhatnák, hogy legszívesebben nem csak akkor aludnék, amikor a baba, hanem akár egy egész napot is átaludnék. A közös szundikálás ritka esetben kivitelezhető. Ezt azért tudjuk, mi gyakorló édesanyák, mert ilyenkor van időnk lehetőségünk megcsinálni mindazt, amit az ébrenlévő gyerek mellett nem tudtunk. Azonban néha muszáj lenne elcsábulnunk, és pihennünk egyet. Egy jó alvás csodákra képes, de egy finom habos kakaó, és egy Szép házak magazin átlapozása is, hasonló érzést nyújt. Valahogyan lopni kell egy kis időt magunknak, és ez bizony az egyik legnehezebb feladat.
A lopott idő mindenképp kihívás az édesanyák számára – hiszen, oly sok a teendő – legfőképp akkor , hogyha valakinek picit nehezebben alvó, nyugtalanul sírós, vagy hasfájós a babája.
 Szeretnék bemutatni Nektek, egy olyan terméket, ami szülők, és kisbabák százainak segített! A neve: Doodoo játék. Ez egy kedves plüss figura, a belsejében van egy kis audió lejátszó, ami azokat a hangokat hallattja, melyeket a pici az anyaméhben hallott! Ezzel segítve a megnyugtatását.
A hangot adó egység 3 perc után automatikusan kikapcsol, azonban ha a baba újra sírni kezd, vagy megmozdul, akkor újra bekapcsol. A hangerőt szabályozni is lehet, úgy ahogyan a legmegfelelőbb a kicsi számára.
Rengeteg anyuka számol be arról, hogy gyakorlatilag pár perc alatt megnyugtatja, sőt elaltatja a síró gyereküket. És, ha az éjszaka folyamán felriad, akkor segít visszaaludni a piciknek!
Kedves külseje, anitallergén plüssből készült, ami szeretnivaló kisbaráttá teszi a Doodoo játékot kisbabánknak, akkor is ha már nagyobb lesz.
Nem győzöm kiemelni, hogy mennyire szeretem, amikor a nagyobb tesóra is gondolnak, itt is pontosan így van! Ugyanis, ha valaki szeretne a nagyobb tesónak is örömöt szerezni, akkor lehet vásárolni tartalék plüsst, (audió egység nélkül) így a kistesók közösen élvezhetik a Doodoo figurák pihe-puha ölelését.

A szkeptikusabb édesanyák megnyugtatásaképpen szeretném megjegyezni, hogy külföldön is több éve használják, sikerrel!
Érdemes kipróbálni annak, akinek sokat sír valamiért, vagy nehezen alszik el a babája. Javasolt az első három hónapban elkezdeni a használatát, mert ebben az időszakban a legeredményesebb a Doodoo játék nyugtató hatása. Azonban “idősebb” babáknál is javarészt jók a tapasztalatok.
Fontos, hogy a Mami offline lehessen néha – akár csak napi (heti?) 1-2 órára. Hogyha kicsit sikerül felfrissülnünk, de legalábbis sírásmentessé tennünk a napunkat, akkor sokkal türelmesebben, és kiegyensúlyozotabban tudunk foglalkozni a kisbabánkkal, és nekilátni a további teendőknek.
Érdekes, hogy minél több a gyerek, és a feladat, annál hamarabb tudunk regenerálódni, rövidebb idő alatt felpezsdülni. De azért jó ha van egy B terv, amihez lehet nyúlni, ha már az anyai praktikák széles spektruma kevésnek bizonyul.  A Doodoo játék, pontosan egy ilyen B terv!

Olvassátok el más anyukák tapasztalatait, nézelődjetek körbe a:





2016. április 1., péntek

Gyereket nevelni, szülővé válni

Már többször említettem, hogy nem igazán bújom a gyereknevelésről szóló könyveket. Jobban szeretem, a számomra hiteles szülők véleményét, tanácsát kikérni. Ahol látom, hogy elveik valóban működnek. Igaz, ez egy hosszú folyamat, és későn érő gyümölcs, hiszen igazándiból, hogy jól végeztük e a munkánkat majd csak évekkel, évtizedekkel később láthatjuk igazolódni.
Ha olvasok ebben a témában könyvet, akkor egy picit szkeptikus szemmel nézem. Nem, talán nem is ez a jó szó rá… Inkább azt mondanám, hogy józanul olvasom! Úgy, hogy ismerem a saját elveinket, és ismerem a saját gyerekeinket, és ezek alapján építünk be gondolatokat, tanácsokat a nevelési szokásainkba.

Teljesen tisztában vagyok vele, hogy nem mindig könnyű a gyerekek mellett az olvasás, mert sokszor “sajnálja” az ember a kis szabad idejét ilyen modón felhasználni.
Éppen ezért gondoltam azt, hogy - egy sokadik nekifutásra kiolvasott könyvből - kigyűjtöm a számomra legmeghatározóbb gondolatokat, amelyek alapjaiban változtathatják meg a gyerekekről, és a gyereknevelésről alkotott gondolatainkat. Vagy ha nem is változtatják meg, akkor még teljesebbé tehetik!
A szülői házamban bukkantam erre a könyvre. És emlékszem, hogy mindig, amikor elmentem mellette, akkor egy kissé (?) megvetően pillantottam vissza rá a címe miatt: Fegyelmezz! Megéri!
Na kössz, gondoltam, mert elképzelni sem tudtam, hogy milyen “borzasztó” dolgokra taníthatja ez a könyv a szülőket.
Mostanra én is kézhez vettem, és habár nem értek minden egyes mondattal száz százalékosan egyet, tényleg sok alapvető igazságot elrejthettem a szívemben, ennek segítségével.
Ha csak egy valakinek támogatást jelent ez a bejegyzés, akkor már megérte, hogy elkészítettem ezt a kivonatot!!

"A gyermekek az őszinte szeretet légkörében fejlődnek a legjobban, amely ésszerű, következetes fegyelmezésre épül. Hihetetlen kárt okozhat a visszautasítás, a gùny, a kritika, a harag. Azt tanulják,amire tanítjuk őket. (…)
Ha azt akarjuk,hogy gyermekünk serdülőkorban elfogadja értèkrendünket, akkor a korábbi években is mèltóaknak kell bizonyulnunk tiszteletére. (…)
A fegyelmezés formáját úgy kell megválasztanunk, hogy értelmezzük az adott magatartásformát (pl: a tekintélyünk ellen irányul vagy "csak" egy gyermeki butaság: mondjuk eltör valamit). (…)
A gyermek dacos viselkedésének üzenetét, mindig meg kell fejteni a szülőknek, mielőtt válaszolnának rá. Azok a legeredményesebb szülők, akik bele tudják képzelni magukat a gyermek helyébe, azt látják, amit gyermekük lát, az ő gondolatait gondolják, àtérzik érzéseiket. (…)
A serdülőkor, az azt megelőző időszak minden tanítàsának és viselkedésének összesűrítése. (…)
Nem tökèletes gyerekeket kell "lètrehoznunk", az a cèl, hogy abból a nyersanyagból amellyel kicsinyeink a földünkre èrkeztek fokozatosan érett, felelőssègteljes, istenfélő felnőtteket formàljunk. (…)
Nélkülözhetetlen a szülöi melegség a (fizikai) fegyelmezés utàn, mert így mutathatjuk meg, hogy a szülő a viselkedést és nem a gyermeket utasítja el. A gyermek gyakran oda akar bùjni a szülőhöz, akinek meleg szeretettel ès tárt karokkal kell várnia. Ebben a pillanatban nagyon őszintén lehet beszèlni a kicsivel. Elmondhatjuk neki, mennyire szeretjük ès mennyire fontos nekünk. Elmagyarázhatjuk miért fegyelmeztük, ès legközelebb hogyan kerülheti el. Ezt a fajta kommunikációt nem tudjuk megvalósítani, ha sarokba állítjuk vagy elvesszük a játékát. (…)
Ha a gyermeket úgy büntetjük, hogy például nem szólunk hozzá, őt utasítjuk el ès nem a viselkedését, akkor megszűnik a biztonságérzete.
Mindkét oldalnak tisztelnie kell a másikat. A szülőknek szelíden kell bánni gyermekük öntudatával, sohasem szabad lekicsinyelni, sem zavarba hozni a gyermeket barátai előtt. Nem szabad kinevetnünk a gyermeket, ha ez kellemetlenül érinti őt. Erős érzéseit és kéréseit, még ha bolondságok is, becsülettel mérlegelnünk kell. Éreznie kell, hogy a szülei valóban törődnek vele. (…)
A fenyítés célja, hogy reakciónk a gyermek javát szolgálja és megfeleljen vétkének. A szülői nevelésben semmi sem helyettesítheti a bölcsességet, és a tapintatot. (…)
A kisgyermekek Istennel azonosítjàk szüleiket, különösen apjukat. Isten azt a feladatot adta,hogy Őt kèpviseljük,azokban az években, amikor a gyermek egyènisége kialakul. Életbevágóan fontos, hogy gyermekeinket megismertessük Isten kèt fő tulajdonságával: felmérhetetlen szeretetével ès igazságosságával. Bizonyos fokig attól függ, hogy mit tanitunk gyermekeinknek az Ùrról, ahogyan szeretetből és fegyelmezésből példát mutatunk velük kapcsolatunkban. (…)
Nagyon fontos tudnunk, mikor alkalmazzuk a jutalmazást, és mikor a büntetést. Időt kell szentelni az általunk kivánt viselkedés megjutalmazására, mégha ez "csak" őszinte dicséret. A gyerekeknek szüksége van az elismerésre, önbecsülésre. Amikor dicsèrünk, nevezzük nevén, hogy mi tetszik (ne csak igy, hogy "jó voltàl", hanem pl, hogy "ügyesen csendben maradtál mèg dolgoztam".) A szülők mindig keressék az alkalmat, hogy őszintén, valós érdemért tudják dicsérni gyermekeiket, àm kerüljék a hízelgést (a gyerekek könnyen felismerik, ha szavaink értelmüket vesztik). (…)
A legjobban ùgy tudjuk a gyermekeknél elérni, amit akarunk, ha együtt vagyunk velük, mielőtt fegyelmezési problémák lépnének fel - szórakozzunk, nevessünk ès örüljünk együtt. Sok harcot el lehet kerülni a barátsàg kiépitésével, sőt azt a vàgyat keltjük fel bennük, hogy örömmel akarjanak otthon együttműködni.”

Dr. James Dobson – Fegyelmezz! Megéri!