A sikeres óvodaválasztás

Habár nálunk, még nem idén szeptemberben kezdődik az óvoda, mégis vészesen közeledik, ezért egyre többet beszélgetünk róla itthon.

Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor csak egy kicsit várjuk Norbival. Tudom, biztosan nagyon jó korszak lesz az is, de mégis rendkívüli módon szeretem ezt is, így ahogyan van.

Az óvodakezdéssel lezárul egy korszak – és elindul egy új. Életünknek olyan fejezete, amikor Lara, a napjának nagyobbik részét már nem velünk tölti.

Ez elkezdődik az ovival – vagy van akinek már a bölcsődével – és tart minimum 18 éves koráig. Többet lesz távol otthonról, és a napjának nagy részéből kimaradunk.

Éppen ezért, mindig szerettem volna kihasznáni az első három év gyönyörűségeit, hogy lehetőleg semmiről se maradjak le! Élvezhessem minden percét, részese lehessek fejlődése minden egyes szakaszának.

Nyilvánvalóan ez, ezután is így lesz, de mégis lényegesen átalakul, az óvodakezdéssel.

Ezt a bejegyzést egy szakemberrel készítettem el. Nem is akárkivel: az én kedves óvónénimmel, aki szakmai tudása mellett, csupaszív ember. Habár nyugdíjas, ma is a gyerekekkel való foglalkozás tölti ki mindennapjait. Éppen ezért hatalmas megtiszteltetés, és szívmelengető érzés volt ezt a bejegyzést elkészíteni.

Főként azért, mert tudom, hogy szakmai tapasztalata, ismeretei mögött nem csak üres szavak állnak, hanem egy valóságosan gyerekszerető óvónő.

Beszélgetésünket nem a hagyományos kérdez-felelek interjú sémába öntöm, hanem meghagyom olyan közvetlennek, amilyen személyesen is volt.

Azt gondolom, hogy rengeteg kérdés foglalkoztat minket szülőket, hiszen a lehető legjobbat szeretnénk gyermekünknek! Az óvodkezdéssel beengedünk egy (vagy több) más személyt is a nevelésünkbe, a gyermekünk életében. És ez egyáltalán nem mindegy, hogy kicsoda.

Éppen ezért nagyon fontos, hogy ne óvodát válasszunk elsősorban, hanem óvodapedagógust! Olyan személyt, aki a legközelebb áll családunk, értékrendjéhez, nevelési, erkölcsi elveihez. Olyan személyt válasszunk, akivel el tudjuk képzelni az együttnevelést, és az együttszeretést! Ez kiemelkedően fontos. Hiszen, a pozitív megerősítés a legfontosabb, egy gyermek lelki fejlődése szempontjából.

Ahhoz, hogy mindezek kiderüljenek rendkívül lényeges, hogy mielőtt csoportot, választunk személyesen tudjunk beszélgetni az óvodapedagógusokkal. Ebben a helyzetben bíznunk kell saját megérzéseinkben, intuitív képességünkben, hogy helyesen tudjunk dönteni. Biztosak lehetünk abban, hogy akivel mi jól érezzük magunkat, aki bizalmat kelt bennünk, azt gyermekünk is el fogja fogadni.

Amikor beszélgetünk lényeges szempont, hogy az adott óvodapedagógusról kiderüljön, hogy elfogadja a családunk szokásait, nem a gyermekünk személyiségét akarja megváltoztatni, hanem fejleszti. Legyen elfogadó, így megbocsátó, és empatikus is egyben, türelmes, humoros, vidám. Akinél megvannak a határok, de rugalmas is tud lenni. Tiszteli a gyerekeket, és őszinte szeretettel tud bánni velük. Ezek a szempontok azért lényegesek, mert az óvodás korszakban rettentő nagy fejlődésen megy keresztül gyermekünk, mind fizikai, mind lelki, érzelmi területen. Az óvodás korszak alatt megtapasztalt dolgok pedig befolyással lehetnek a későbbi évekre. Ezért fontos, hogy olyan személyt engedjünk be a gyermekünk életébe, akiről tudjuk, hogy megbízhatunk benne.

Ha sikerült a megfelelő óvodapedagógust kiválasztanunk, akkor az már gyakorlatilag teljes sikernek mondható! Ebben az esetben, azt hiszem mi szülők is túl tudunk jutni az aggodalmaink nagy részén.

Számomra nagyon érdekes volt az a megállapítás is, hogy az óvodával nem elszakadás, hanem elválás történik! Amiben benne van az újratalálkozás öröme is! Ez olyan megnyugtató, igaz?!

Miután valamennyire összeszedtük magunkat, elkezdhetünk foglalkozni azzal, hogy hogyan tudunk a gyerekünknek segíteni ebben a hatalmas változásban.  

Hangolódjunk rá együtt az ovira!

Nagy segítség, ha tudjuk az óvónéni nevét, és a jelet, amit kapni fog kisgyermekünk. Beszéljünk bíztatóan arról, hogy mennyire várja őt Katika néni az óvodába! Ezt mondjuk el többször is akár, hiszen nincs is annál felemelőbb érzés gyermekünk számára, mikor tudja, hogy ő fontos személy, várnak rá.

Rajzoljuk le sokszor a jelét!

Megvehetjük együtt a benti cipőt, és a tornazsákot, amibe viszi a kis dolgait.

Tavasztól őszig sétáljunk el többször az óvoda előtt, és mondjuk el, hogy mennyire jó lesz ott neki!

Soha ne legyen fenyegetés az óvoda! Sokkal inkább örömteli várakozás! Ne azt mondjuk, hogyha valami olyat csinált, amit nem kellett volna, hogy: “Majd elmondom az óvodában, hogy így viselkedtél!” Vagy: “Ne csináld, mert Kati néni mindent lát!” Így biztosan nem fogja várni gyermekünk az óvodát.

Mondjuk inkább ezt helyette: “Jaj de ügyes voltál, biztosan nagyon fognak örülni az óvodában, ha megtudják, hogy ilyen ügyes vagy!”

Ne címkézzük gyermekünket! Tehát ne úgy menjünk be, hogy ő nagyon hisztis / rosszul eszik / alszik stb. Mert elképzelhető, hogy ebben a környezetben ez egyáltalán nem fog előfordulni.

Mikor elmegyünk közösen nyílt napra, akkor érdemes fényképezni, elkapni néhány pillanatot, ahogyan egymás mellett vannak, illetve készítsünk képet a teremről, udvarról, mosdóról. Elegendő csak néhány kép! Ha ezeket kinyomtatjuk, és megnézegetjük többször közösen, akkor nem lesz ismeretlen és idegen, mire szeptemberben újra találkozik ezekkel a helyekkel, arcokkal.

Kedves dolog, ha együtt megünnepeljük, valami aprósággal, hogy kislányunk / kisfiunk óvodás lett! Érezze, hogy ez egy klasz dolog, és büszkék vagyunk rá. Lehet ez egy torta, vagy egy nagy játszóházazás.

Amit nagyon fontosnak éreztem a beszélgetésünk során, hogy megtanítsuk a gyermekünket arra, hogy el tudja mondani bizalommal számunkra, és az óvónő számára is , hogy mi bántja, milyen igazságtalanság érte! Ez kulcsfontosságú ahhoz, hogy valóban jól érezze magát, ki tudjon állni az igazáért (így kisebb az esélye annak, hogy igazságtalanság éri). Önálló, kreatív gyermek lehessen! Ebben úgy tudunk neki segíteni, ha mi is elmondjuk neki az érzelmeinket, hogy megmutassuk, hogyan is kell ezt. Akár a legapróbbakat is, például: “Képzeld ma nagyon éhes voltam délután, mert keveset ettem ebédre, így fájt a hasam. Legközelebb rendesen fogok enni, hogy ne érezzem ezt, mert nagyon rossz volt.” Vagy: “Nem szeretek kimenni, amikor hideg van, mert mindig nagyon fázik a kezem, és ez olyan kellemetlen érzés hosszú ideig, még akkor is miután bejöttem a melegbe.”

Ezeket lefordítja a saját érzelmeire, így ki tudja fejezni magát, ha valami kellemetlenség éri, és természetesen akkor is, ha valaminek nagyon örül.

Ezek mind olyan leleményes ötletek, amelyeknek segítségével vidáman, közösen ráhangolódhatunk az óvodára, életünk új szakaszára, úgy, hogy az a legjobb legyen a gyermekünknek, és ezáltal nekünk is! Ha tudjuk, hogy neki jó, akkor az számunkra a legmegnyugtatóbb érzés.

Nyilvánvalóan nincs tökéletes ember, így tökéletes óvodapetagógus sincs. Nem is a tökéletesség a cél. Azonban nagyon fontos, hogy kiálljunk ezen a területen is gyermekünk mellett. Ez egy rendkívül fontos kérdés, amit nem vehetünk félvállról. A 3-6 éves kor, egy befogadó, színes kor. Ebben a korban minden alapvető dolgot elsajátítanak, amire az életben szükségük lesz.

Egy igazán jó óvodapedagógus kincset ér! Úgyhogy kedves szülőtársaim: kincskeresésre fel!

Remélem segítséget jelentett ez a bejegyzés számotokra, és az óvodakezdés előtt álló gyermekeitek számára! Nekünk már most sokat jelentett!

Köszönöm Gizus, hogy létrejöhetett ez a bejegyzés! És azt is, hogy évekig értünk voltál!

Végre nyaralunk! Babával??

Mivel közeledik a nyár, biztos sokatok már gondolkozik, hogy hova is lenne érdemes elmenni nyaralni. Van aki megelégszik a magyar tengerrel, még mások a valódi tengerpartra vágynak.

Tavaly mi is elhatároztuk, habár Lara még csak pár hónapos volt, hogy mire nyár közepe lesz, betölti a fél évet biztosan elmegyünk valahova tenger mellé nyaralni. Régen voltunk úgy igazán nyaralni, úgyhogy úgy éreztük, hogy már jár a pihenés, kikapcsolódás. Csak néhány embernek említettük meg tervünket, persze mindenki teljesen kétségbeesett. Pici babával (meg eleve gyerekkel) nem lehet, nem szabad nyaralni! Hogy fogja bírni az utat?! Milyen rossz lesz neki távol az otthonától?! És egyébként is milyen felelőtlenség már szeretett köztársaságunk határaiból kimerészkedni! Mi csak kedvesen mosolyogtunk, és habár ezek a mondatok egész idő alatt a fejembe harsogtak, mégis eldöntöttük, és nagyon vágytunk rá, úgyhogy belevágtunk.

Természetesen órákat töltöttem, hogy használható anyagot találjak arról milyen is lesz egy gyerekkel a nyaralás, illetve, hogy a fél lakáson kívül miket kell még bepakolnom. Az internetről is sok esetben zúdult le, hogy ez milyen borzasztó dolog lesz, csak egy két megnyugtató gondolat volt – már a végén tényleg elvetemültnek anyának éreztem magam. Úgyhogy végül bezártam minden oldalt, a saját józan eszemre és szívemre hallgattam.

1.Az egyik legfontosabb gondolat az volt, hogy bármilyen hihetetlenül is hangzik, máshol is élnek babák, gyerekek nem csak a Magyar ugaron! Huh, ez a hihetetlen, sok időbe telt felfedezés mélységesen megnyugtatott. Tehát, ha máshol is élnek gyerekek, és túlélik, hogy nem Magyarországon születtek, akkor valószínűleg a mi gyerekünk is túl fogja élni, ha kilép ebből a földi paradicsomból.

2.A gyerek a szülei jelenléte miatt érzi jól magát, nem pedig azért mert megszokta, hogy a komód a szoba bal sarkában van. Szóval, ha mi mellette leszünk, akkor nagy baj nem lehet, hiszen neki úgyis ez számít a legjobban.

3.A következő, amit elhatároztunk, hogy biztosan autóval megyünk, hogy viszonylag “közel” legyünk, ha bármi van, akkor haza lehessen “szaladni” – írom ezt, egy 8 órás autóútra… Na de mindegy, hiszen autóval azért mégis csak az ember a maga ura lehet. Így Horvátországra esett a választás. Utána olvasgatva kiválasztottuk azokat a helyeket, amiknél homokos a part, lassan mélyülő a víz (nem mintha 6 hónaposan annyit szaladgálna a gyerek, de biztosra akartunk menni). És délebben van, tehát melegebb a tenger, nem kell majd jégbefagyva kihalászni a vízből.

4.Vannak még elvetemültebb szülők, akik simán bevállalják, hogy nem foglalnak előre szállást, hanem a helyszínen keresgélnek. Mi nem voltunk ilyen vagányak, úgyhogy előre foglaltunk szállást, közel a parthoz, de mégsem annyira közel, hogy nagy hangzavar legyen.

5.Több helyen ugyanazt az érdekes dolgot olvastam, miszerint 0- fél éves kor között a baba gyakorlatilag nem veszi észre, hogy nincs otthon. Fél és egyéves kor között észreveszi, gyerektől függ, hogy mennyire zavarja, de ez általában inkább az esti elalvásnál jelenthet gondot. Ahhoz, hogy megszokja az új környezetet körülbelül 3 nap szükséges. Egyéves kor fölött tudja, hogy nem otthon van, de igazából egyáltalán nem zavarja.

6.Ha biztosítva van neki, hogy mindig rendesen kap enni, és aludhat – akár menet közben hordozókendőben, vagy akár egy kényelmes babakocsiban- akkor szintén nem lehet nagy gond.

Ezután következett a szükséges (vagy éppen teljesen felesleges) dolgok összeírása. Ha csak abba gondolunk bele anyukaként, hogy ahhoz, hogy kimenjünk a játszótérre, vagy elmenjünk otthonról pár órára mennyi minden szükséges, akkor képzelhetitek mennyi mindennel megtöltöttük az autónkat egy külföldi utazás miatt. A férjem mindig kinevet, hogy 23 táskával, váltóruhával körülbelül úgy, hogy az összes éghajlat időjárására, a legszélsőségesebb kánikulára és fagyra felkészülve, annyi étellel, hogy egy kisebb általános iskolát elláthatnék vele indulok útnak. Ez most sem volt másként, viszont így hogy már túl vagyunk a nyaraláson a legfontosabbak veletek is megtudom osztani.

A ruhák közül érdemes a hűvösebb és nagyon meleg napokra is gondolni, zoknit, harisnyát és olyan kalapot is betenni, ami nem engedi, hogy a baba szemébe süssön a nap, illetve, hogy a nyaka megégjen. A tisztálkodószereket nem részletezném, mi azért egy csomag pelenkát beraktunk, és úszópelusból is jó sokat. Akármilyen meleg van, a vizes pelenkát mindenképpen vegyük le a babáról, ha kihoztuk a lubickolásból, mert könnyen megfázhat. Ne rajta szárítsuk a pelust, ha nincs benne tartalom, akkor úgyis visszaadhatjuk rá még egy pancsolás erejéig, addig a napon megszárad. Naptejet mindenképpen vigyetek magatokkal, és gyakran kenjétek a babát. Mi vittünk bébiételeket, és tápszert is a biztonság kedvéért, iiletve babavizet és vízforralót is. Lehet, ezeket a helyszínen is meg tudtuk volna venni, dehát tudjátok egy anya így nyugodt, ha bármilyen lehetőségre fel van készülve.

Ami nekünk forradalmian nagy segítség volt, az a decatlonban vásárolt uv szűrős sátor, amit a parton fel tudtunk állítani, és Lara ebben vígan el tudott aludni, hamizni, játszani. Ennek nagyon örültünk, ajánlom mindenkinek! Emellett egy kis felfújhatós hajó segítette a tengerben való fürdést, mert így nem kellett állandóan kézben tartani, és úgy vettük észre ő is biztosabbnak érezte, ha volt valami a popója alatt. Ezt amúgy egy éves kortól ajánlják a készítők, de szerintem ha a baba már tud ülni, akkor bele lehet tenni. Úgyis folyamatosan fogja az egyik szülő, amikor a vízben hullámlovaglunk és különben sem bocsátjuk a nyílt tengerre.

Érdemes hűtőtáskát is vinni -  ha még befér a családi autóba – és azzal lemenni a partra.

Tipp: Amikor nagyon meleg volt, és a homok is forró volt én oda tettem be a bébiételt . Körülbelül 20 perc alatt tökéletesen felmelegítette, így nem kellett a szállásra visszavánszorogni, vízetforralni és abban megmelegíteni.

A gyógyszeres táska a leglényegesebb kérdés, mert habár az elején már megállapítottam, hogy más országokban is élnek gyerekek, így valószínűleg vannak nekik készült gyógyszerek is. Mégis, szerintem nincs annál elkeserítőbb, minthogy a kisbaba esetleg ég a láztól, és egy idegen országban, idegen nyelven kell ügyeletet keresni, és valahogy Activiti játékba illő módon elmutogatni mit is szeretnénk. Úgyhogy gyógyszeres ládát és mindenképp javasolok, nálunk ezek álltak benne a gyerkőc számára: lázmérő, kézfertőtlenítő, csomag zsebkendő, sebtapasz, orrszívó, Fenistil gél, Normaflore (ez nagyon jó hasmenésre), d vitamin, k vitamin (akkor még kellett), Nurophen, Panadol (kúp az nem jöhetett szóba, nehogy elolvadjon), orrcsepp, Betadin, Kalcium, Sudocream.
Ami nem a gyógyszeres táska tartalma volt, de szintén fontos, az a hivatalos iratok a babának. Ez azt jelenti, hogy útlevelet vagy személyit csináltatni kell neki is, mert különben a határnál nem engedik kivinni az országból. Emellett én az oltási könyvét, és még az anyakönyvi kivonatot is beraktam a biztonság kedvéért. 

Nálunk a “3 napos előrejelzés” teljesen bejött. Ezt azt jelenti, hogy az első három nap nagyon kemény volt, gyakorlatilag csak a tengerben és a kezünkben nem sírt. Viszont ahogy a harmadik nap közepéhez értünk, mintha elvágták volna, onnantól kezdve nagyon jól érezte magát Lara – és mi is! Még szerencse, hogy két hétre mentünk!

Egy szó, mint száz nem igaz, hogy babával nem lehet nyaralni menni, és hogy ez egy borzalmas megpróbáltatás mindenki számára. Ha a szülő is nyugodtabb, akkor azt a gyerek is érzi. Nyilván nem tudja az ember azt csinálni, amit akar, és akkor amikor akarja, dehát erről is (!) szól a családos élet: mindenkinek az igényeit ki kell kicsit elégíteni. Ettől még jól érezhetjük magunkat, és valamennyire pihenhetünk is. Szerintem az már önmagában pihentető, ha kiszakadunk a mindennapi környezetből, és elmegyünk egy teljesen más helyre – mégha a fél szemünket állandóan nyitva is kell tartani.