Hálaadás Szülő-módra!

Az elmúlt néhány napban, valahogy extrán nyűgösek voltunk. Nem szoktam használni a királyi többest (“jön a fogunk”, “most kezdünk felállni”…), de mivel ez rám is érvényes volt, ezért írom ezt. Amikor mindkét lány nyavalyog, valamilyen számomra (!) megmagyarázhatatlan oknál fogva, akkor nap közepére már én is nyűgös leszek. Biztosan ezzel egyedül vagyok, mindenki más szuperul tűri a nyafogást, és a félóránkénti sírást – mindenesetre én nem annyira kedvelem.

Az egész lakást játszótérré alakítottuk át (nem, mintha a gyerekek születése óta nem lenne az), aztán ha ez unalmas volt akkor kézműveskedtünk, ezután játszóra mentünk, útba ejtettük a boltot, ahol mindenki valami finomságot zsebelhetett be. A nyűgre ez sem volt elég, már vártam, hogy hazaérjünk, és mindkét gyereket ágyba dughassam, és megkezdődhessen a délutáni szunyókálás – számomra mámorítóan kellemes – órája. Be is készítettem magamnak egy finom kávét, fahéjas csigát, és egy lakberendezési magazint. Ennél kellemesebb kikapcsolódást nem is tudtam volna elképzelni magamnak. Lara ügyes kislány módjára egyből elaludt, Panka úgy döntött, inkább engem vidámít. Én az ‘alvás-kérdésben’ nagyon határozott vagyok, és hála Istennek a lányaink nagyon ügyes alvók minden szempontból. De ez most sehogy nem jött össze… Úgyhogy nyűgösség, nyűgösség hátán, és mindennek közepette rájöttem, hogy nyakunkon a hálaadás napja. Ezért elkezdtem fejben – két sírás között – összegyűjteni, hogy mi mindenért lehetünk hálásak szülőként, mennyi mindent tanultunk meg a gyerekek mellett.

Ezeket írtam ide össze Nektek - és magamnak is emlékeztetésképpen.

- Nagy pocakkal, terhesen megtanultunk kedvesen, (színlelt) mosollyal meghallgatni az összes “jótanácsot”, amit a város, utca embere mindenképp megakart osztani velünk, 13 másodperc ismerettség után.   

- Megtanultuk az első két hétben, hogy minimális alvással, és egy marék háztartási keksszel egész jól el lehet evickélni egy darabig.

- Ugyanebben az időszakban, agyafúrtan (inkább átlátszóan) hivatkozhattunk a friss anyaság állapotára – és délig pizsamában lehettünk.

- Türelemre voltunk kényszerítve (nem tanítva), a hasfájós időszak alatt. Emlékszem, egyik este könnyes szemmel ültem az ágy szélén, és azt kérdeztem Norbitól: “Mi van, ha mostmár örökké fennt marad, és soha nem alszik el?! Mi van, ha nem is lesz vége a hasfájásnak?” Hasfájással küszködő babák anyukájának üzenem: Elmúlik! Sőt, az összes foguk is kibújik egyszer.

- Megértettük, hogy a kádban fürdés, főúri / űrnői kiváltság. A zuhanyzás (lehetőleg 5 perc alatt) az igazán menő dolog.

- Képesek lettünk a fizikai határainkat kitolni, és az autóból való felcipekedés egyenlővé vált a Crossfit egyik versenyszámával.

- Megismerkedtünk azzal, hogy a pelenkázó táskánk kimeríthetetlen tartalú.

- Testközelből megtapasztalhattuk, hogy az a jó magyar szokást, miszerint ahogyan elindul az autó / vonat / busz egyből elővesszük a fasírtos szendvicset, és benyomjuk, az anyatejjel szívjuk magunkba. Legalábbis nálunk mindenképp. Teljesen mindegy mikor ettek, ahogy beülünk az autóba egyből enni kérnek.

- Rájöttünk, hogy tudunk egyszerre babakocsit ringatni, rántást kevergetni, és közben mondókát szavalni. Tökéletesen multifunkcionálisak vagyunk!

- Megtanultunk újra rácsodálkozni egy csigára, vagy igazából bármire, amit meglátunk az utcán. Ezáltal arra is kénytelen vagyunk, hogy megálljunk egy pillanatra (2 méterenként pontosabban), és körbenézzünk – túl a cipőnk orránál.

- Igaz, még a dacos korszakban járunk -  így csak reménykedem benne, hogy egyszer véget ér! Ez a korszak olyannak tűnik, mint egy feketelyuk, teljesen elnyel gyakorlatilag mindent, és mindenkit aki az útjába kerül, függetlenül nemtől, és képzettségtől. Így rá kellett döbbennünk, hogy képes egy 2 éves sarokba szorítani minket.

- Ezzel együtt, teljes regenerálódásra lettünk képesek 2-3 óra ‘én-idő’ alatt.

- Már az éjszaka közepén, csukott szemmel ki tudjuk kerülni a szertehagyott játékokat – holott a gyerekek születése előtt mindenben elbotlottunk.

- Jóval kreatívabbak vagyunk, mint amire bármikor is gondoltunk volna, eddigi életünk során.

- Újra felhőtlenül nevetünk, a legapróbb dolgokon is.

- Sokkal empatikusabbá váltunk, és ezáltal hatékonyabban, és könnyebben tudunk vígasztalni.

- Bármennyire is fárasztóak, mégis csodálatos, hogy vannak. Egészségesek, és elevenek, mert ez is bizonyítja, hogy jól érzik magukat a bőrükben, a családjukban, vagyis mellettünk! Ennél nagyobb visszacsatolásban, egyenlőre ne is reménykedjünk: elevenek = jól érzik magukat. Ha egész nap csöndben ülnének, akkor lenne valami nagy gond…

- Rátaláltunk a szeretet egy teljesen új dimenziójára, ami csak nekünk, szülőknek adatik meg. 

Még sok dolgot leírhatnék, de Lara épp a számba világít egy 200 wattos lámpával, hogy megnézze nem piros e a torkom… Úgyhogy azt hiszem, ennyi éppen elegendő ahhoz, hogy erőt merítsünk a nehezebb napokon: hálára minden egyes nap van okunk.

Hello Happyfamily Blogger Találkozó

Túl vagyok életem első blogger találkozóján, juhéé! Úgyhogy azt hiszem, a blogger “cím” innentől számítva, kezd hivatalos lenni.

A viccet félretéve, nagyon nagy megtiszteltetés volt a Happyfamily bloggertalálkozóján részt venni, és ezúton is szeretném megköszönni a meghívást!

Biztosan minden találkozóra, és sajtóeseményre felelmelő érzés a meghívás, mégis én ezt azért érzem kivételesnek, mert egy olyan “társulat” hívott meg, ami nem csupán egy cég, hanem egy szemléletmód is egyben.

A Happyfamily, nem a fogyasztó gondolkodásmódot hivatott erősíteni az emberekben, hanem a fő alapelve nem más, mint hogy megerősítse: a család érték! Eköré a látásmód köré szerveződik minden a Happyfamily cégén, vagyis inkább családján belül! Az egész ‘család’ összes lépésének – minden bejegyzésének, tanácsának, kreatív ötleteinek, szabadidős programjainak, szépségápolási tippjeinek – a mozgatórugói, mind-mind a család köré szerveződnek, mindezt úgy, hogy szem előtt tartsák a család összes tagjának igényeit. A Happyfamily, nem csak egy honlap, hanem egy közösségi színtér is, sokszinűségével, és interaktivitásával együtt.

Ez a színvonal, és értékrend a találkozón is érezhető volt. A helyszínválasztás az elegáns, és kifinomult stílusú Villa Bagatelle-re esett, amely véleményem szerint tökéletesen illett az esemény elegáns, de mégis családias hangulatához. 

A Happyfamily munkatársai szeretetteljes fogadtatással, finom ételekkel, italokkal, és rengeteg ajándékkal köszöntöttek mindannyiunkat. A találkozóra, sokszínű programmal készültek, amelyek mindegyikéről kivétel nélkül elmondható, hogy szórakoztatóak, izgalmasak voltak.

Találkozhattunk a Danubius Hotels képviselőjével, akitől megtudhattuk milyen újdonságokkal, fejlesztésekkel készültek az elmúlt időszakban a gyerekekkel érkező vendégek számára. A gyerekekért létrehozott, Danubius Bubbles Club főszereplőinek életetadó Felhőhegyi Balázzsal is megismerkedhettünk. A vele készült mini interjút nagyon élveztem, mert nemcsak vidám, és tanulságos volt, hanem egy kicsit minket is bevezetett a karakteralkotás rejtélyeibe, egy rövid kreatív játék során. Ezt nagyon élveztem! Érdekes volt elgondolkodni azon, hogyan is lehet életrehívni 1-1 általunk megálmodott karaktert.

A beszélgetések levezetése, és a karácsony közeledte miatt a szervezők meginvitáltak miket egy DIY mécses készítésre. Ezt, szemmel láthatóan mindenki nagyon élvezte. Alig akartuk befejezni. A sok szépséges kiegészítők közötti válogatásba, és az egymással való beszélgetésbe belefeledkezve, gyönyörű munkák születtek, és talán egymást is kicsit jobban megismerhettük.

Az ezt követő időben, még inkább beleláthattunk a Happyfamily munkájába, sikereibe, terveibe. Világosan kiderült, hogy egyre több az oldal látogatója, elkötelezettje. Egyre inkább bővül a Happyfamily család, ami nagy öröm, hiszen ezzel is népszerűbbé válik a család értékének képviselése, terjesztése.

Mindezek mellett, érdekes, és rendkívül humoros előadásban bővíthettük ismereteinket (vagy éppen döbbenhettünk rá a témában való járatlanságunkra) a fényképek felhasználásának legális módjairól, Bedi Viktortól, az 123rf.com ügyvezetőjétől.

Végezetül pedig, résztvehettünk számunkra, nők számára olyan kedvelt foglalkozáson, mint a smiktanácsadás. Habár, a sminkelésre sokszor nagyon kevés időnk jut a gyerekek mellett, mégis mindannyian szeretjük a tippeket, praktikus ötleteket, amikkel szebbnek érezhetjük magunkat, a kialvatlanság ellenére is.

A Happyfamily bloggertalálkozójának érdekes, és sokszínű programösszeállítása egyértelműen a meghívottakért, azaz értünk volt! Családias, és szórakoztató hangulat mellett tanulhattunk, szórakozhattunk, kikapcsolódhattunk egy kis időre.

Kedves Happyfamily, sok sikert kivánok a család intézményét népszerűsítő céljaitok megvalósításában!

“A Happy Familyt azért hoztuk létre, mert hiszünk abban, hogy a család intézménye értékes, fontos, nem divatjamúlt! A boldog család fogalma nem csupán illúzió a mai rohanó világban sem. Természetesen ehhez szükség van idő, energia befektetésre, de legfőképp a szív és a személyiség teljes odaadására.”

A képeket köszönöm a Happyfamily.hu-nak.

Sophie&Ben

A múlt hét hétvége, nagyon különleges volt számunkra, ugyanis Norbi a férjem, belépett a 3x-be! Minden születésnap különleges, de ez extrán az volt számunkra. Éppen ezért, ezt a jeles eseményt nem akartam “letudni” egy szelet rántott hússal, és sültkrumplival. Meglepetés szülinapot szerveztem neki, és olyan helyet kerestem, ahol a gyerekeink, és a barátaink gyerekei is jól érzik magukat.

Semmiképpen nem akartam a mókából kihagyni a két kisasszonyt, így muszáj volt az egyfolytában tettrekész kislányaink igényeit is szemelőtt tartani. A barátaink gyerekei is hasonló korúak, így teljes képem volt a társaság apródjainak szükségeiről.

Másik nagyon fontos szempont volt, hogy egy igazán menő helyet kerestem, ami remek helyszínül szolgál, ennek a számunkra különleges eseménynek. Egy éttermet sok minden tehet egyedivé, de az igazi vagányság a legapróbb részletekben rejlik.

Mindezek mellett, úgy képzeltem el, hogy tökéletes lenne, ha családias, uzsonnázós – csipegetős falatozás lenne, és titkon reméltem, hogy találok olyan helyet, ahol ebben az elképzelésemben sikerül partnerre találnom a helyszín üzletvezetőjével.

Meg kell, hogy mondjam, ez a három szempont nem ad könnyű feladatot, hiszen általában a menő, belvárosi éttermek, nem gyerekbarát helyszínek, ráadásul nem minden esetben próbálnak meg együttműködő partnerré átalakulni egy esemény miatt.

Hosszas keresgélés, és fejtörés után, rátaláltam a tökéletes helyszínre, a Sophie&Ben bisztróra! Még sosem jártam itt korábban, amit egyfelől nagyon sajnálok, másfelől viszont így, hatalmas megleptés ért engem is.

Amikor emailben megírtam, hogy körülbelül mit is szeretnék, minden hezitálás, és akadékoskodás nélkül a segítségemre voltak. Nem jelentett problémát sem a gyereksereg, sem pedig az étkezésre vonatkozó elképzelésem.

Amikor azt halljuk egy helyről, hogy gyerekbarát, akkor az esetek 90%-ban azt kell ezalatt értenünk, hogy van 2-3 etetőszék, és esetleg egy pelenkázónak csúfolt asztallap, a női wc-nek valamelyik elrejtett zugába beszorítva. Úgyhogy eleve kétkedve fogadom, az ilyen elnevezéseket, mint “bababarát hely”.

Azonban a Sophie és Ben teljesen más! Kezdjük az első benyomással, hiszen ez döntőbíró, abban a kérdésben, hogy meghozza e a kedvünket ahhoz, hogy belépjünk az étterembe. A Sophie&Ben bisztró dizájnja, engem egy régi amerikai filmre emlékeztetett, ami különösen tetszett benne. Ez a stílus, már a bisztró utca hangulatát is meghatározza, hiszen a 80’-as évek mozijainak megjelenését idézi. A hatalmas üvegfelületek által határolt étterem, hangulatos fényeivel, minimál, de mégis menő kiegészítőivel olyan benyomást keltett bennem, hogy ebben a bisztróban párhuzamosan jelen van a régi korok otthonos melegsége, és a mai modern világ dinamizmusa.A térelosztása kifejezetten vendégbarát, méghozzá azért, mert a gyereksarok közvetlenül az asztalok mellett van, a bisztró hátsó részében, ami nagyon jó megoldás. Hiszen egyfelől nem zavarjuk azokat, akik nem gyerekkel érkeztek, másfelől nem kell azon izgulni, hogy a gyerek kiszaladgál az ajtón. Harmadrészt pedig megmarad a szemkontaktus, így az igazán kicsik nem ijednek meg, hogy nem látnak minket. Kölcsönösen szemmel tarthatjuk egymást.

A játszósarok, szintén egy hatalmas üvegfelület mellett van, ami biztosítja a kellő természetes fényt napközben, illetve hozzájárul a hangulatos komfortérzethez is. Az izgulósabb, állandóan fázós szülőket pedig biztosíthatom, hogy kellemes meleg van, és sehol nem fog huzatot kapni a gyerek, az ott tartózkodás ideje alatt.

Egy tágas, rengeteg játékkal felszerelt gyereksarokkal kedveskednek az odaérkező családok legkisebbjeinek. Van terepasztal, fiús (műanyag barkácsasztal), és lányos (konyha) játékok, legó, színező. Minden, ami szem szájnak ingere! Végre egy olyan hely, ami a mi gyerekeinket is abszolút lefoglalta. Nem pár percre, hanem hosszú órákra!

Nagyon élvezték a játékot, a rengeteg érdekes dolgot, ezért egy kicsit mi is ki tudtunk kaplcsolódni, egymásra figyelni. Nem azzal kellett foglalkoznunk, hogy legyenek csendben, nem mocoroghatnak, szépen egyenek, és társai… Itt, tényleg élvezi az egész család a közös időtöltést! Ráadásul a szabad játék közben, hamarabb megéheznek ők is, és mi sem szebb, amikor végre jóízűen eszik a gyerek odakucorogva mellénk vagy a nagyszülők, barátaink mellé.

Nekünk, speciálisan az én kérésemre állították össze a családias hangulatú finomságokat, de ahogyan körbenéztem rendkívül guszta tálakat láttam a többi asztalon is. Alapvetően, az amerikai konyha jellegzetességeivel hasítanak, úgyhogy, ha egy igazán jó hamburgerre, steakre, vagy házi készítésű desszertre vágytok, akkor feltétlenül el kell látogatnotok erre a helyre! 

A séfek a legnagyobb gonddal készítik a szemet, és ízlelőbimbókat gyönyörködtető ételeket. A Sophie&Ben bisztró, hangulatos helyszíne egy jó sütizésnek, vagy egy kellemes beszélgetésnek is, egy csésze kávé mellett.Azt gondolom, hogy igazán családbarát helyet, csak családosok tudnak kitalálni, és kivitelezni, mert ők ismerik igazán, hogy mik azok az igények, amik felmerülnek a kisgyerekesek körében. Ők tudják, hogyan lehet könnyíteni egy kicsit a szülőkön, illetve lefoglalni az izgőmozgó gyerekeket, amilyenek nekik is vannak. Hiszen a Sophie&Ben bisztró, két ízig-vérig apuka megvalósult ötlete, akik az egy helyen, egy napon, egy óra eltéréssel született gyerekeikről nevezték el az éttermet.

Drága Szülő társaim, van lehetőségünk arra, hogy igenis néha éttermezzünk kicsit, együnk egy jót Budapest szívében. Úgy tölthessünk el egy kis szabadidőt, hogy mindannyian ott vagyunk, mindannyian jól érezzük magunkat, kiszakadva az otthoni főzőcskézésből, monotonitásból, hogy értünk is legyen 1-1 nap.

Elérhetőség: Sophie&Ben, 1061 Budapest, Káldy Gyula utca 5.

http://www.sophieben.hu