Végre nyaralunk! Babával??

Mivel közeledik a nyár, biztos sokatok már gondolkozik, hogy hova is lenne érdemes elmenni nyaralni. Van aki megelégszik a magyar tengerrel, még mások a valódi tengerpartra vágynak.

Tavaly mi is elhatároztuk, habár Lara még csak pár hónapos volt, hogy mire nyár közepe lesz, betölti a fél évet biztosan elmegyünk valahova tenger mellé nyaralni. Régen voltunk úgy igazán nyaralni, úgyhogy úgy éreztük, hogy már jár a pihenés, kikapcsolódás. Csak néhány embernek említettük meg tervünket, persze mindenki teljesen kétségbeesett. Pici babával (meg eleve gyerekkel) nem lehet, nem szabad nyaralni! Hogy fogja bírni az utat?! Milyen rossz lesz neki távol az otthonától?! És egyébként is milyen felelőtlenség már szeretett köztársaságunk határaiból kimerészkedni! Mi csak kedvesen mosolyogtunk, és habár ezek a mondatok egész idő alatt a fejembe harsogtak, mégis eldöntöttük, és nagyon vágytunk rá, úgyhogy belevágtunk.

Természetesen órákat töltöttem, hogy használható anyagot találjak arról milyen is lesz egy gyerekkel a nyaralás, illetve, hogy a fél lakáson kívül miket kell még bepakolnom. Az internetről is sok esetben zúdult le, hogy ez milyen borzasztó dolog lesz, csak egy két megnyugtató gondolat volt – már a végén tényleg elvetemültnek anyának éreztem magam. Úgyhogy végül bezártam minden oldalt, a saját józan eszemre és szívemre hallgattam.

1.Az egyik legfontosabb gondolat az volt, hogy bármilyen hihetetlenül is hangzik, máshol is élnek babák, gyerekek nem csak a Magyar ugaron! Huh, ez a hihetetlen, sok időbe telt felfedezés mélységesen megnyugtatott. Tehát, ha máshol is élnek gyerekek, és túlélik, hogy nem Magyarországon születtek, akkor valószínűleg a mi gyerekünk is túl fogja élni, ha kilép ebből a földi paradicsomból.

2.A gyerek a szülei jelenléte miatt érzi jól magát, nem pedig azért mert megszokta, hogy a komód a szoba bal sarkában van. Szóval, ha mi mellette leszünk, akkor nagy baj nem lehet, hiszen neki úgyis ez számít a legjobban.

3.A következő, amit elhatároztunk, hogy biztosan autóval megyünk, hogy viszonylag “közel” legyünk, ha bármi van, akkor haza lehessen “szaladni” – írom ezt, egy 8 órás autóútra… Na de mindegy, hiszen autóval azért mégis csak az ember a maga ura lehet. Így Horvátországra esett a választás. Utána olvasgatva kiválasztottuk azokat a helyeket, amiknél homokos a part, lassan mélyülő a víz (nem mintha 6 hónaposan annyit szaladgálna a gyerek, de biztosra akartunk menni). És délebben van, tehát melegebb a tenger, nem kell majd jégbefagyva kihalászni a vízből.

4.Vannak még elvetemültebb szülők, akik simán bevállalják, hogy nem foglalnak előre szállást, hanem a helyszínen keresgélnek. Mi nem voltunk ilyen vagányak, úgyhogy előre foglaltunk szállást, közel a parthoz, de mégsem annyira közel, hogy nagy hangzavar legyen.

5.Több helyen ugyanazt az érdekes dolgot olvastam, miszerint 0- fél éves kor között a baba gyakorlatilag nem veszi észre, hogy nincs otthon. Fél és egyéves kor között észreveszi, gyerektől függ, hogy mennyire zavarja, de ez általában inkább az esti elalvásnál jelenthet gondot. Ahhoz, hogy megszokja az új környezetet körülbelül 3 nap szükséges. Egyéves kor fölött tudja, hogy nem otthon van, de igazából egyáltalán nem zavarja.

6.Ha biztosítva van neki, hogy mindig rendesen kap enni, és aludhat – akár menet közben hordozókendőben, vagy akár egy kényelmes babakocsiban- akkor szintén nem lehet nagy gond.

Ezután következett a szükséges (vagy éppen teljesen felesleges) dolgok összeírása. Ha csak abba gondolunk bele anyukaként, hogy ahhoz, hogy kimenjünk a játszótérre, vagy elmenjünk otthonról pár órára mennyi minden szükséges, akkor képzelhetitek mennyi mindennel megtöltöttük az autónkat egy külföldi utazás miatt. A férjem mindig kinevet, hogy 23 táskával, váltóruhával körülbelül úgy, hogy az összes éghajlat időjárására, a legszélsőségesebb kánikulára és fagyra felkészülve, annyi étellel, hogy egy kisebb általános iskolát elláthatnék vele indulok útnak. Ez most sem volt másként, viszont így hogy már túl vagyunk a nyaraláson a legfontosabbak veletek is megtudom osztani.

A ruhák közül érdemes a hűvösebb és nagyon meleg napokra is gondolni, zoknit, harisnyát és olyan kalapot is betenni, ami nem engedi, hogy a baba szemébe süssön a nap, illetve, hogy a nyaka megégjen. A tisztálkodószereket nem részletezném, mi azért egy csomag pelenkát beraktunk, és úszópelusból is jó sokat. Akármilyen meleg van, a vizes pelenkát mindenképpen vegyük le a babáról, ha kihoztuk a lubickolásból, mert könnyen megfázhat. Ne rajta szárítsuk a pelust, ha nincs benne tartalom, akkor úgyis visszaadhatjuk rá még egy pancsolás erejéig, addig a napon megszárad. Naptejet mindenképpen vigyetek magatokkal, és gyakran kenjétek a babát. Mi vittünk bébiételeket, és tápszert is a biztonság kedvéért, iiletve babavizet és vízforralót is. Lehet, ezeket a helyszínen is meg tudtuk volna venni, dehát tudjátok egy anya így nyugodt, ha bármilyen lehetőségre fel van készülve.

Ami nekünk forradalmian nagy segítség volt, az a decatlonban vásárolt uv szűrős sátor, amit a parton fel tudtunk állítani, és Lara ebben vígan el tudott aludni, hamizni, játszani. Ennek nagyon örültünk, ajánlom mindenkinek! Emellett egy kis felfújhatós hajó segítette a tengerben való fürdést, mert így nem kellett állandóan kézben tartani, és úgy vettük észre ő is biztosabbnak érezte, ha volt valami a popója alatt. Ezt amúgy egy éves kortól ajánlják a készítők, de szerintem ha a baba már tud ülni, akkor bele lehet tenni. Úgyis folyamatosan fogja az egyik szülő, amikor a vízben hullámlovaglunk és különben sem bocsátjuk a nyílt tengerre.

Érdemes hűtőtáskát is vinni -  ha még befér a családi autóba – és azzal lemenni a partra.

Tipp: Amikor nagyon meleg volt, és a homok is forró volt én oda tettem be a bébiételt . Körülbelül 20 perc alatt tökéletesen felmelegítette, így nem kellett a szállásra visszavánszorogni, vízetforralni és abban megmelegíteni.

A gyógyszeres táska a leglényegesebb kérdés, mert habár az elején már megállapítottam, hogy más országokban is élnek gyerekek, így valószínűleg vannak nekik készült gyógyszerek is. Mégis, szerintem nincs annál elkeserítőbb, minthogy a kisbaba esetleg ég a láztól, és egy idegen országban, idegen nyelven kell ügyeletet keresni, és valahogy Activiti játékba illő módon elmutogatni mit is szeretnénk. Úgyhogy gyógyszeres ládát és mindenképp javasolok, nálunk ezek álltak benne a gyerkőc számára: lázmérő, kézfertőtlenítő, csomag zsebkendő, sebtapasz, orrszívó, Fenistil gél, Normaflore (ez nagyon jó hasmenésre), d vitamin, k vitamin (akkor még kellett), Nurophen, Panadol (kúp az nem jöhetett szóba, nehogy elolvadjon), orrcsepp, Betadin, Kalcium, Sudocream.
Ami nem a gyógyszeres táska tartalma volt, de szintén fontos, az a hivatalos iratok a babának. Ez azt jelenti, hogy útlevelet vagy személyit csináltatni kell neki is, mert különben a határnál nem engedik kivinni az országból. Emellett én az oltási könyvét, és még az anyakönyvi kivonatot is beraktam a biztonság kedvéért. 

Nálunk a “3 napos előrejelzés” teljesen bejött. Ezt azt jelenti, hogy az első három nap nagyon kemény volt, gyakorlatilag csak a tengerben és a kezünkben nem sírt. Viszont ahogy a harmadik nap közepéhez értünk, mintha elvágták volna, onnantól kezdve nagyon jól érezte magát Lara – és mi is! Még szerencse, hogy két hétre mentünk!

Egy szó, mint száz nem igaz, hogy babával nem lehet nyaralni menni, és hogy ez egy borzalmas megpróbáltatás mindenki számára. Ha a szülő is nyugodtabb, akkor azt a gyerek is érzi. Nyilván nem tudja az ember azt csinálni, amit akar, és akkor amikor akarja, dehát erről is (!) szól a családos élet: mindenkinek az igényeit ki kell kicsit elégíteni. Ettől még jól érezhetjük magunkat, és valamennyire pihenhetünk is. Szerintem az már önmagában pihentető, ha kiszakadunk a mindennapi környezetből, és elmegyünk egy teljesen más helyre – mégha a fél szemünket állandóan nyitva is kell tartani.

Figyelemelterelés Mesterfokon

Szülőként rengeteg olyan plusz érzékszervünk kifejlődik, amikről nem is gondoltuk, hogy léteznek. Vegyük például azt a szuperképességet, amit leginkább egy láthatatlan szemüveghez tudnék hasonlítani, körülbelül olyan mint a scifikben.  Amikor belépek egy helységben ez a “szemüveg” aktiválódik, és néhány másodperc leforgása alatt azonnal feltérképezem, hogy mi a veszélyes: mit lehet elmozdítani, mi fog eltörni, mibe lehet belemászni, mi törékeny, mi eshet rá, hova verheti be magát, mi csípheti be az ujjacskát, eleve mit fog észrevenni (természetesen mindent!). Olyan szemmel látunk, mi anyukák, ami másnak elképzelhetetlen, és olyan gyors a reakciónk, hogy a Marvel szuperhősök sem rughatnának labdába mellettünk. (talán Tony Stark a vasember, de ő is csak azért, mert a kedvencem)

Viccet félretéve, tényleg így van, ha éjszaka nyöszörög a baba akkor azonnal meghalljuk, és mintha nem is éjszaka közepe lenne, lendületesen (néha négykézláb) bemegyünk a szobájába és a legmegnyugtatóbb módon megvígasztaljuk – ez persze az ötödik felkelésnél már megkérdőjeleződik minden szempontból.

Egyszerre vasalunk, tologatjuk lábunkkal a babakocsit, éneklünk és kavarjuk a rántást. Egyidőben szárítjuk a hajunkat és tanítjuk a gyereket fogatmosni, miközben egyensúlyozva kapaszkodik a combunkba, de ha neki végre van kedve fogatmosni, akkor nem szabad a lehetőséget elszalasztani. A pelenkázást pedig már csukott szemmel is végig csinálnánk, ha nem tekeregne a legkülönfélébb pozíciókba, vagy nem menne el közben a drága 1 évesünk. Természetesen ez sosem akadály, pelenkázunk autóban, csomagtartóban, széken, ágyban, földön, mindenen ami legalább nagyjából vízszintes. És még rengeteg olyan képességünk van / lesz, amikről köteteket lehetne írni, sztorizni.

Azonban van még egy fontos szupererőnk, ez pedig nem más, mint: az Elterelés Művészete! Ez sokszor, sokkal inkább egy hadművelethez hasonlít, mint művészethez, de sebaj, ez sosem szegi a kedvünket, nekünk anyáknak – ugyanis nincs más választásunk. Az elterelés művészetét úgy tudnám a legjobban megfogalmazni: egy olyan eszköz, amit vész esetére fejlesztettünk ki.

Akkor ha sír a baba, vagy evés helyett játszana, vagy valamit elveszünk tőle, amit szeretne, és épphogy iszonyú küzdelmek árán megszerezte. Amikor álmos, de nem kéne még elaludnia, amikor jön a foga és nyűgös, amikor kivesszük a hintából, pedig még maradna, vagy amikor sorban állunk, és elege van.

Ez a vésztartalék, ami az anya kreativitásán múlik, és sokszor csak egy próbálkozásra kapunk lehetőséget, mielőtt végleg kiborul a bili.

Leírom, hogy mi az, ami az elmúlt egy évben bevált nálunk, hátha valakinek segítség lesz. Ha nem, akkor remélem, hogy egyszerűen csak egy jót mosolyogtok rajta.

A hasfájós időszakban (az első 3 hónap) a zene, illetve Lara apukájának a csörgőzése volt a legmegnyugtatóbb. Ha már lekonyult a szája, akkor elő kellett kapni a Meinl shakeket – van ízlése a gyereknek -, és azt rázni, mellette pedig dúdolni valmelyik hires rajzfilm zenéjét. Ezzel egy időre ki lehetett tolni a sírást. Ezután a korszak után jött a gumipingvin, amit ha nyomkodtunk, akkor levegőt fújt az arcára. Ez annyira meglepte, hogy pár hónapig biztosítékot nyújtott vész esetére. Ezzel egy időben persze volt néhány játék is, amivel egy kis ideig el lehetett terelni a figyelmet.

Viszont ahogyan nőtt, és nő, egyre nehezebb a figyelemelterelés, hiszen egyre jobban elmékszik, hogy mit is akart csinálni, mi is zavarja. Szóval innentől kezdődött az igazi kihívás. Mivel nagyon sokat beszélek Larához, ezért rengeteg szót ismer, így nagyon sok kérdést fel tudok tenni neki. Amire vagy ő válaszol, úgy, hogy megmutatja, vagy én válaszolok a saját kérdésemre.

Egy nagybevásárlás közben elég jól jön az ilyen kérdéssor. Miközben a felvágottakat, vagy a tisztítószereket, vagy a gyerekholmikat válogatom – ez utóbbi a legjobb része az egész bevásárlásnak, úgyhogy itt nem mindig beszélek – egy csomó dolgot kérdezek, amikor elkezd nyűglödni. Hol a lámpa? Hol a banán, az alma? A néni? Miért van a nénin szemüveg? Mit fogunk főzni délután? Mit csinál a halacska? Apropó halacska, ahol van élőponty (pl Tesco), ott mindenképpen meg kell állni nézni a halakat. Ezalatt az időszak alatt felfrissülhetünk (vagy a halszagtól rosszul leszünk), és kitalálhatunk még egy rakat kérdést.

Mikor a végén járunk a nagyjából két órás vásárlásnak, addigra annyira embertelenül sok kérdést feltettünk már, mint ami a Legyen Ön is Milliomos körülbelül 11 éves időszakában elhangzott.

Ekkorra teljesen elfáradtam már, és egy kérdés sem jut eszembe, ekkor bedobom a jolly jokert: Hol van a hol van? Ez az esetek 99%-ban annyira elgondolkoztatja Larát, hogy van öt percem még a kasszához érek, gyorsan fizetek és robogunk a kocsihoz.

A kérdések mellett nagyon szereti a könyveket is, és ha éppen nincsen nálunk egy sem, vagy nem tudok olvasni, akkor mesét mondok neki. Néhány rövid könyvet már megtanultam, a sokszori olvasás után, úgyhogy ez szintén jól beválik.

Az egyik legnehezebb dolog valamit lerakni, ami nagyon érdekli, vagy a séta közben összegyűjtött köveket kint hagyni, vagy a hintából kiszállni, és hazamenni. Erre az elköszönést, integetést találtam ki, ami annyira bejött neki, hogy így nem is sír. Vagy ha elkezdi és szólok neki, hogy köszönjön el a hintától, akkor az integetés közben már meg is nyugszik. Remélem ez a jövőben is bevethető eszköz lesz, mert egyre több mindent elér, így egyre több mindent ki kell vennem a kezéből.

A negyedik dolog az apró részletek vizsgálata. Ezt általában akkor alkalmazom, mikor gyalog megyünk viszonylag messzire, és hirtelen unalmas lesz az út. Ekkor megállunk, és szemügyre veszünk egy levelet, ágat, bogarat, cicát. Ezt amúgy kifejezetten szeretem a gyerekekben, hogy nagyon sok apróságot észrevesznek. Én már nem biztos, hogy megállok egy rügyező fa mellett, míg egy babával újra felfedezünk minden apróságot, amit már régen elfelejtettünk. Újra értékeljük a legapróbb dolgokat is.

Evés közben, ha nagyon menne játszani, akkor vagy adok neki egy szigorúan lemosható játékot (mondjuk egy legó figurát), vagy pedig megdícsérem, hogy mennyire ügyesen eszik. Ez annyira jól esik neki, hogy visszatereli a figyelmét az evésre.

Itt engedjetek meg egy rövid kitérőt: ne legyen szőnyeg az etetőszék alatt! Nálunk egyben van az étkező a nappalival, így a szőnyegnek egyrésze a szék alatt van. Érdekes módon mindig akkor kell integetni, amikor kanál van a kezében, az pedig étellel van megpakolva. Remélem a főbérlő nem olvassa ezt.
Imre bácsi, minden rendben van, a szőnyeg szebb mint újkorában!

Végül pedig a lefekvés előtti nyűgösség kijátszására általában bevetem a “csiki-kommandót” , de pár napja ő hívta fel a figyelmemet egy nagyon izgalmas játékra! Ha felfelé állítjuk a lámpa fejét, nagyon jól el lehet játszani a plafonra vetített árnyékokkal, addig még pelenkázom, meg felöltöztetem. Ez általában nagyon nagy kacagásba fullad, így ezután még édesebb az álom.

Hála Istennek Lara nagyon jó kedvű baba, egyáltalán nem hisztis, és nem sírós, de azért mégis voltak napok amikor szükséges volt kidolgozni, és szinte mesterivé fejleszteni a terelést. Remélem adtam néhány jó ötletet, ami segít, hogy ti is kifejlesszétek a számotokra legjobb praktikát.

Vigyázat, humor nélkül nem megy!