Itthoni móka

Az utóbbi időben nehezen jutottam gép elé, ezért nézzétek el nekem, hogy csak most írok. Ráadásul ma a nap is kisütött, a hőmérő higanyszála végre a nulla fölé kúszott, én mégis azt gondolom, hogy hiába érezzük egyre közelebbinek a szabadtéri programok lehetőségét, a ‘benti’ programötletekből sosem elég.

Hiszen az egyik legnagyobb fejtörést sokszor az okozza a szülőknek (legalábbis nekem néha mindenképp), hogy mi újat tudok mutatni a kislányoknak nap, mint nap.

Mielőtt igazán belemerülnék ebbe a témába, mindenképpen szeretném leszögezni, hogy nagyon fontosnak találom, hogy bármilyen idő is van, heti 2x legalább mozduljunk ki a lakásból. 0 fokig egy egyszerű séta is bőven belefér. Ha pedig nagyon röpködnek a mínuszok, akkor menjünk el egy játszóházba, bábszínházba, együnk egy finom fánkot valahol, vagy bármi, amivel kimozdulunk egy kicsit. Ezt legalább annyira fontosnak tartom a gyerekek szempontjából, mint a szülőkéből. Legalábbis nálunk, szoktam mondani a gyerekeknek, hogy: “most vigyétek el anyát sétálni, mert ki kell szellőztetni a fejemet.” A kimozdulás ránk is újítólag hat, habár néha vakmerőségnek bizonyul a gyerekekkel felnőtt emberek közé menni, mindenképp érdemes beiktatni. Korábban linkeltem egy oldalt (Minimatiné), ahonnak puskázhattok programozást illetően, de ilyen például a Müpa oldala is. Ezen oldalak programajánlói között, mindig vannak ingyenes programok!

A másik a játszóházazás, nálunk például van minden héten egy nap, amikor féláron lehet bemenni. Vagy írtam korábban a Zoo caféról (aki nem olvasta, az kattintson rá), ami szinte egy mini-állatkert és kávézó egyben. Lara odavolt érte! De el lehet menni, egyszerűen kávézni-tejszínhabozni egyet… Mi magunk döntjük el, hogy mihez van kedvünk, vagy melyik pénztárcabarát / vagy pénztárca fogyasztó megoldást választjuk. A lényeg, hogy gondoljunk magunkra is!

De most kanyarodjunk vissza, az eredeti témához! Néha megkérdezik tőlem, hogy miket szoktunk itthon csinálni, ezért erről fogok most írni Nektek.

Kezdjük a legáltalánosabbal: nálunk a legózás majdnem mindennapos elfoglaltság. Nem is kell magyaráznom, mennyi mindent fejleszt a gyerekek képességeit illetően, miközben a fantázia erdelyében közösen kalandozunk el, a kitalált történeteink által. 

A másik általánosnak mondható játék, a babázás, amiket Lara doktornő orvosi vizsgálatainak sora követ, aminek senki és semmi nem állhat ellene. A közös játékokat tarkítani szoktuk, vagy bunkerépítéssel, vagy kuckózással a Felhő sátorban.

Nagyon vicces kalandokat lehet kitalálni több, a lakáson végigvezetett  sálak összefűzéséből, hogyha mondjuk azt játszuk, hogy egy folyón kell keresztül mennünk, a sálak a farönkök, és nem szabad a vízbe esnünk. Ez rendkívül jól fejleszti az egyensúlyérzéket, ami összefüggésben áll a kommunikációs képességek fejlődésével is.

Rajzolunk, színezünk, gyurmázunk, festünk. A festést izgalmassá lehet tenni, ha nemcsak ecsettel, hanem az ujjunkkal, vagy kis szivacsokkal tesszük ezt. 

Ősszel levél lenyomatot készítettünk, karácsony előtt pedig a gyerekek készítették el a csomagolópapírok mintáit (erről olvashattok egy korábbi posztban). Ez utóbbit az év bármely születésnapján megtehetjük, nemcsak karácsonykor.

A könyvolvasás, nézegetés az egyik legkedvencebb programunk. Annyira sokszínű, klassz könyveket lehet kapni, hogy én legalább annyira szoktam élvezni a könyvvásárlást, mint a gyerekek.  Csupa csupa interaktív, szókincsnövelő könyv van, ami folyamatosan gondolkodásra készteti őket. Kicsit ehhez kapcsolódóak a kérdezz-felelk füzetek, amik gyakorlatilag tényleg egy feladatsorhoz hasonlítanak, és számtalan dolgot megtanítanak a kicsiknek. Különböző korosztályra vannak bontva, és már három éves kortól el is lehet kezdeni.

Hogy necsak az agyunkat dolgozzuk meg, egy kis testmozgás mindig napirenden van (nem mintha egyébként nem mozognának mindketten egyfolytában). Kicsit tornázunk, zenére táncolunk, puha különböző méretű labdákkal játszunk, bujócskázunk. Az ujjainkat gyöngyfűzéssel kötjük le, amiket kifejezetten az apró ujjacskák számára készítettek.

Sokszor, a legegyszerűbb dolgok kötik le a gyerekeket a legjobban: a múltkor kiszakadt egy zacskó rízs, ha már így jártam, akkor ráöntöttem az egészet egy nagy tálcára, beleraktam néhány apró játékot, kupakokat, és indulhatott is a játék! Órákig lekötötte a lányokat – engem pedig az utánuk való takarítás. Minek nekem ellenség? – merülhet fel a kérdés. Én sem nagyon értettem magamat, de ez, hogy a rízsben markolászhattak, és azt öntögethették, annyira különleges élmény volt nekik, hogy csak na! A kreatív dolgoknál maradva, tegnapelőtt például kis fakanalakat színeztünk ki filctollal, és ez volt a Fakanál család.

Hogy ne csak holmi “haszontalan” játékkal töltsük az időt (ugye senki nem hiszi azt, hogy ezt komolyan mondom! A közös játék az egyik leghasznosabb dolog, amit adhatunk a gyerekeinknek!) Láthattátok, hogy én bevonom a gyerekeket a sütés-főzésbe. Nem mindennap, de nagyon gyakran! Azontúl, hogy Larának a robotgép használata simán megy, már két és fél évesen meg tudta pucolni a répát, és a krumplit pucolóval! Ez amellett, hogy szórakoztató, számukra is egyre természetesebbé teszi a konyhába sürgést-forgást! Igazából nem titkolt szándékom, hogy néhány éven belül a reggelit végre az ágyba kaphassam.

A porszívózás, felmosás, tükörpucolás(nak nem éppen nevezhető mazsatolás) is sokszor közös program. Nyilván életkori sajátosság, hogy ezt még élvezik, valószínűleg nem lesz mindig így, de valahogy halványan reménykedem benne, hogy mire eljön ez az időszak, addigra megszeretik annyira a “rendet”, és lesz igényük a tisztaságra, hogy legalább valami halvány hajlandóságot mutatnak a házimunka elvégzésére.

Mint minden posztomban, ezúttal is a közös időtöltés fontosságára szerettem volna felhívni a figyelmet, és ötleteket adni ehhez. A szeretetteljes közeg, a játék, a közösen elvégzett házimunka(szerűség) az, amivel miközben közelebb kerülünk egymáshoz, jobban megismerjük egymás gondolatait, a dolgok iránti igényeisség magjait is el tudjuk helyezni a gyerekeinkben. Mielőtt azt gondolnátok, hogy biztosan a tengernyi időm miatt vannak ezek az ötleteim, tévedtek. Viszont, ami fontos, azt bármennyi dolgom is van, előtérbe helyezem.

Mindezek csak töredékei azoknak, amiket itthon szoktunk csinálni, de a variációk kidolgozása az szinte teljesen rajtunk, szülőkön múlik! Ebben szerettem volna inspirációt nyújtani Nektek, és ha van valami jó ötletetek, kérlek Ti is osszátok meg velem.

Felhő sátor: kis kuckó a nagy kalandoroknak

Egy korábbi posztomban megismerhettétek a Felhő márkát, ami idén év elején indult el. A Felhő csapat tagjai, olyan szoptatóskendőket kezdtek el árulni, amelyek segítségükre vannak azoknak az édesanyáknak, akik nem szeretnének a szoptiztatás időszaka alatt sem bezárkózni, vagy a baba állandóan korgó pocakjához igazodni, hanem továbbra is aktív, és szabad hétköznapokat szerettek volna élni, együtt a kicsivel is kimozdulni.  A Felhő szoptatóskendők erre nyújtottak megoldást - a divatos megjelenéssel, szuper rugalmas, és tökéletesen légáteresztő tulajdonságukkal – lehetővé téve, hogy gyakorlatilag bárhol, bármikor diszkréten szoptathassunk, hogyha úgy adódik. És most őszintén, egy pici babával, mikor nem adódik úgy???

A Felhő márka, amellett, hogy néhány napja két új kendővel lepte meg a vásárlókat, egy vadonat új termékkel bővítette palettáját: ez pedig a Felhő sátor.

A Felhő sátor ugyanúgy magyar kezek munkája, mint a Felhő kendő.

Kiváló minőségű fa alapanyagokból készült, gyakorlatilag selymesre csiszolva, hogy 100%-an szálkamentes legyen az apró mancsoknak.

Széleit fagolyók díszítik, amely nemcsak stílusos megoldás, hanem biztonsági szempontból is megnyugtatja, az állandóan aggodó anyai-apai lelkünket.

A fa vázat teljesen körülölelő textil, tökéletes “kuckósság érzetet” ad, és védelmet nyújt a kalandos játékok során. Számunkra, szülők számára fontos szempont: mosható, erős anyagú vászonból készült! Ami azt jelenti, hogy nem csak bent a lakásban, hanem nyáron kint a teraszon, vagy az udvaron is tudják használni, élvezni a gyerekek! A terméket bemutató első fényképeken fehér színben találkozhatunk a sátorral, de a készítők elárulták, hogy más színben is elérhető a Felhő sátor. Így bármikor a kedvünkhöz, vagy a gyerekeink szobájához, kívánságához igazíthatjuk a sátrunkat.

Nekem különösen tetszik a Felhő logó megjelenítése, amely égetve van a sátor vázába, ez egyértelműen magas minőségről árulkodik. Különleges, és ízléses megoldás.

Azt hiszem a kuckós, és bunkeros korszak hosszú évekig tart, úgyhogy ez tényleg egy olyan ajándék gyerekeinknek, amelyet hosszú ideig tudnak használni. Ráadásul a készítők még tovább gondolkoztak, és tisztában voltak vele, hogy egy termék annál jobb, minél több funkciót tölt be. Ez a Felhő sátorra is jellemző (csakúgy, mint a Felhő kendőre), hiszen, ha akarom egyszer sátor, ha akarom egyszer menő ruhatároló állvány, ami hihetetlenül vagánnyá teszi a kis álmodozók szobácskáját.

A sátor bármikor szétszedhető (nem kell fúrni, faragni, csavarozni), lapra csukható, megkönnyítve ezzel a tárolást, szállítást.

Nagy odafigyelésről és gondosságról tanúskodik, hogy az alkatrészek külön is kaphatóak! Így bármi elveszik, megrongálódik, van lehetőség megrendelni, és kicserélni azt.

A Felhő márka eddigis azt bizonyította, hogy kendői szívvel-lélekkel készülnek. Ez a sátornál sincs máshogyan, minden részletében látszik, hogy szeretettel készült.

“Csapatunk apródjai kezdenek kinőni a szoptatós korszakból, ezért fejben és szívben mi is elkezdtünk tovább gondolkodni. Természetesen a Felhő szoptatóskendő továbbra is a szívügyünk marad, mert szuper segítség az Anyáknak és Babáknak.

Azonban elkészítettük a Felhő sátrat a kis felfedezőknek, ahol a kalandok, és a nagy álmok születnek ‹3 ”

www.facebook.com/felhoprojekt

“Anyu-Ovi”

Mióta megszületett Lara, igyekeztem viszonylag sokat foglalkozni azzal, hogy hogyan tudom a fejlődése szempontjából a legtöbbet, legjobbat adni Neki, Nekik.

Azt hiszem szülőként egyikünk számára sem ismeretlen, hogy mennyiféle játékot lehet kapni, amiket kifejezetten fejlesztés céljából (hallás, finommotorika, látás, ok-okozati összefügések felismerése …) árulnak. Ezeket én is nagyon szeretem, de sokszor egy szülő által készített játékban, sokkal nagyobb örömöt lelnek. A játékos feladatokról, pedig ne is beszéljünk: mennyi izgalmat, és viccelődést jelenthet, hiszen pont úgy tudjuk kitalálni, ahogyan tudjuk, a mi gyerekünknek biztosan mókás lesz.

Az első jónéhány évben tényleg mindent “magukba szívnak”, ezért nagyon fontosak az együtt töltött tartalmas idők. Természetesen az önálló játék is rendkívül meghatározó, de most kifejezetten a közös, fejlődést segítő játékokról szeretnék írni. Hangsúlyos, a játék kifejezés, mert azt gondolom egyrészről egy babával nem lehetséges komoly feladatokat megoldani, bármennyire is  biztosak vagyunk benne, hogy ő lesz a következő Nobel-díjas. Másfelől pedig, tudom, hogy a jókedvű, vidám környezet, a játékos tanítás olyan hangulatot teremt, és olyan motivációként szolgál, hogy a kisbabánkban, kicsi gyermekünkben a legnagyobb kreativitás tud felszabadulni, miközben észre sem veszi mennyit fejlődött.

(Miközben ezt a bejegyzést írom, Panka már ébren van, és a tömérdeknyi játék közül, egy bezacskózott képkeretet szúrt ki magának, és azzal játszik… Kell ennél több a boldogsághoz?! )

Tehát, amikor játékot készítünk, vagy játékos feladatot adunk, az a legjobb, hogy nem kell bonyolult dolgokban gondolkoznunk. Ahogyan fentebb is írtam, mivel minden fejleszti őket, ezért sokkal többet profitálnak egy nagyon egyszerű játékból is, mint gondolnánk.

Ha fejlesztő játékos feladatokban gondolkodunk, akkor tudnunk kell, hogy a mozgásfejlődéssel a beszédfejlesztéssel kéz a kézben jár. Számomra az egyik legmegdöbbentőbb a hinta hasznossága volt. Annyira sokszínűen fejleszti a babákat, gyerekeket, hogy azt sosem gondoltam volna. A fejlődő idegrendszernek szüksége van az olyan jellegű ingerlésre, amit a hintázással lehet kiváltani. Hiánya neurológiai zavarokat okoz. Oly annyira jót tesz ez a fajta mozgatás, hogy akár a lepedőben való forgatás csecsemőknél, neurológiai zavarokat szüntet meg. Ráadásul meg is nyugtatja őket a ringatás, hiszen anya pocakjában is ezt érezte mindig. Mivel az egyensúlyérzék fejlődése az egyik legfontosabb fejlődési terület, ami ráadásul az elsők között van, ezt nézzük meg alaposabban.

A következő játékötleteket, az én kedves óvónénim segítségével állítottam össze!

Hintázás

Erről az imént már írtam. Ezt lehet a legapróbb kórtól elkezdeni, természetesen nem ültetve! Keressünk olyan hintát, ami a babánk korának megfelelő!

Vonalon járás

Ha kint játszunk, rajzoljunk krétával a betonra, vagy ragasszunk egy vonalat a földre, hogyha bent. Azon mennek végig a gyerekek - lehet hátra is, valamint egyensúlyozva, kanyarodhat is a vonal stb.

Erdei séta

Utcát rajzolunk, vagy ragasztunk a földre, ez lehet erdei út, mellé lehet tárgyakat tenni (virág, gomba, labda …), amit séta közben összeszedhetnek a gyerekek. Az útra akadályokat lehet tenni (kövek), amit át kell lépni.

Vízszállítás

Félig telt joghurtos pohárban vizet visznek a gyerekek akadályokon keresztül - székeken, padokon kell átmászni, kötélből, karikából lehet alagutat csinálni, amin át kell bújni. Itt a nyár, ez milyen klassz kinti játék! Vizesnek is lehet lenni, hűsít is, izgalmas, és még fejleszt is!

Kötéltáncosok

Kötelet fektetünk a padlóra, a gyerekek mezítláb mennek végig rajta. Csukott szemmel is megpróbálhatják.

Babzsák a fejen

Babzsákot a buksira teszünk (természetesen ne legyen nehéz), egyensúlyozva leülnek, felállnak, padon, asztalon, széken átmásznak. Mindenféle tárggyal ki lehet próbálni, egyre nehezedhetnek a feladatok, de csak akkor, ha a könnyebb már megy.

Léggömb

Egy lufi mindig nagy öröm a gyerekeknek. Szívesen játszanak vele. Használjuk ki ezt! Egyensúlyozhatnak vele - ujjon, vállon, fejen, orron, térden, lábon stb.

Szigetről szigetre

Egy lábon ugrálnak, egyik karikából a másikba - minden szigetet meg kell látogatni, (ha több gyerekkel játszuk, akkor egy szigeten egyszerre csak egy gyerek lehet), a szigeten pihenhet egy picit, lábat cserélhet.

Ki a legügyesebb gólya?

Nyitott, majd csukott szemmel, minél tovább próbáljanak féllábon állni.

Halfogás pallóról

Egy pad körül, elérhető távolságban korongokat szórunk el, a gyerekeknek úgy kell ezeket a halacskákat megfogni, hogy közben ne essenek, tenyereljenek a vízbe.

Na, mit gondoltok? Ugye milyen szórakoztatóak ezek a játékos feladatok? A felsorolt játékötletek az egyensúlyérzék fejlesztését segítik, ami tamogatja a beszédfejlődésben is! Számomra most mentőövet jelentenek ezek a feladatok, mert már lassan kezdtem kifogyni az ötletekből.

Nekem nagyon tetszik bennük, hogy teljesen személyre szabhatóak: tehát egy izgalmas, vicces történetet ki lehet találni hozzájuk, úgy ahogyan a mi babánk szereti. Nehézségi szintjét mi határozhatjuk meg. Egyszerre több feladatot is egymás után fűzhetünk, kint és beltérben is játszhatjuk. Már másfél- két éves kortól kipróbálhatjuk. Egytől-egyig garantáltan jó mókára számíthatunk! Próbáljátok ki Ti is!

Fl’Art, a Bab(r)abiztos Mami ékszer

Minden nő szereti az ékszereket, amikkel teljessé tehetjük a megjelenésünket. Ez anyukaként sincsen máshogy, csak legfeljebb muszáj megalkudnunk azzal a helyzettel, hogy valószínűleg a felvett ékszer nemcsak az utcán szembejövőknek szúr szemet. Mindenkinél hamarabb kiszúrja kedves picinyünk!

Ő(k) persze nem ismer(nek) lehetetlent: ha anyán van valami, akkor azt biztos meg kell rángatni, megkóstolni, megszagolni, felpróbálni, és lehetőleg 16x leejteni. Úgyhogy nekem általában nincs kedvem ékszereket felvenni, maximum fülbevalót, mert abban bízom, hogy azt a legnehezebb megkaparintani, a kíváncsi mancsoknak.

Mint majdnem minden anyukának (valjátok be Ti is), az egyik kedvenc időtöltésem – üres perceimben - , hogy szebbnél szebb babaholmikat, kiegészítőket, dekorációkat nézegetek. Szeretem azokat, amik megfizethetőek, variálhatóak (vagy eleve az elképzeléseimnek megfelelőek), és valahol az Anyuka kedvében is járnak amellett, hogy a babának megfelelnek. Így találtam rá teljesen véletlenül a Fl’Art-ra! A rövid bemutatkozásban ez állt: “Szilikon rágcsaékszer mamának, babának.” Vajon mi lehet ez? Fel is keltette az érdeklődésemet, és nem csalódtam, sokkal több, mint ami első olvasatra látszik!

A Fl’Art ékszereket, egy magyar anyuka készíti saját kezüleg. BPA mentes, orvosi szilikonból, olyan zsinórral, amit a babák nem tudnak elszakítani. Antiallergének, víz-, hő-, és törésállóak. A szívárvány összes színéből lehet választani (szó szerint!), kérhetünk saját elképzelés alapján, vagy egy már elkészült, de első-látásra-szerelem terméket is!

A következőképpen néz ki a dolog: lehet kérni Mami karkötőt, Mami nyakláncot, mindkettő a fenti leírásoknak megfelel (szóval teljesen bababiztos). Divatos, vagány színekben, összeállításokban, sőt még formákban is! Azt gondoltad, hogy a gyöngykarkötő csak egy unalmas golyófüzér?! Erre mi sem cáfol rá jobban, mint a Fl’Art ékszerek! Ezeket az ékszereket az anyuka bármikor viselheti, a baba pedig bármikor “ráugorhat”. Mivel szilikon, ezért ha nyálas, koszos lesz (aminek elég nagy a valószínűsége), csak simán mehet a csap alá, egy kis szappant neki, és lehet is folytatni a dolgunkat onnan, ahol abbahagytuk.

Gyönyörű, és trendi színeket kínál számunkra a készítő, Flávia. Pontosan ezért nem kell azt gondolnunk, hogy valami idétlen ékszernek mondott “gyerekjátékkal” kell rohangálnunk. A mostani készletben megtalálhatóak a pasztel színek, a menta, babakék, fehér… És csak hab a tortán, hogy megérkeztek a szilikon betűk is! Ennek segítségével még személyesebbé tehetjük ékszerünket – mondjuk ha a kisbabánk neve is bele van fűzve karkötőnkbe, vagy nyakláncunkba.

A gyöngyök között vannak szív formájúak, hatszögek, kockák, hosszúkás formájúak … Tényleg széles a választék.

Apropó formák! Mi az, ami az egyik legkiválóbb módon fejleszti a kisbabák, gyermekek látását, finommotorikus készségét? Nem más, mint a különböző formák, és színek – amiket még ráadásul büntetlenül meg is lehet rágcsálni.

Ezekután senki nem mondhatja, hogy nem lehet egy dolog divatos, hasznos, és fejlesztő is egyben!

Ha már itt tartunk, akkor egy újabb terhet vesz le az Anyukák válláról: miközben a piacon, vagy a városban rohangálunk, nem biztos, hogy feltétlenül 32x el kell énekelnünk a ‘Süss fel napot’, ahhoz, hogy csemeténket elszórakoztassuk, a vásárlás fárasztó megpróbáltatásai között. Akár babakocsiban van, akár magunkra kötjük, tökéletes szórakozást nyújt a Fl’Art ékszerek mindegyike!

Ha valaki mégsem szeretne ékszert, nem kell elkeserednie, és lemondani a Fl’Art nyújtotta élvezetekről! Ugyanis megtalálhatóak a marokláncok, csiptetős babrafüzérek, amik non-stop a gyereknél lehetnek.

Nálunk nagyon jól bevált, Panka nagyon szereti, mert nemcsak szuper kedves, hanem a fogzással járó kellemetlen viszkető érzésen is segít – pontosan olyan puha és egyszerre kemény, mint amilyennek lennie kell. (Ha valaki kételkedne, kipróbáltam J ) Mióta két kislányunk van, azóta nagyon szeretem, ha valaki már eleve úgy gondolkodik, hogy tervezésében számításba veszi, azt is, hogy senki ne maradjon ajándék nélkül. Úgyhogy Lara is kapott egy szilikonkarkötőt, természetesen olyan színekben, mint amilyenekből Panka “babrafüzére” készült.

Egy szó, mint száz próbáljátok ki Ti is, mert nekünk annyira bejött, hogy azt gondolom nem hiányozhat egy Anyuka ékszeres dobozából sem!

Nézelődni, rendelni: facebook.com/fl’art szilikonékszer