Itthoni móka

Az utóbbi időben nehezen jutottam gép elé, ezért nézzétek el nekem, hogy csak most írok. Ráadásul ma a nap is kisütött, a hőmérő higanyszála végre a nulla fölé kúszott, én mégis azt gondolom, hogy hiába érezzük egyre közelebbinek a szabadtéri programok lehetőségét, a ‘benti’ programötletekből sosem elég.

Hiszen az egyik legnagyobb fejtörést sokszor az okozza a szülőknek (legalábbis nekem néha mindenképp), hogy mi újat tudok mutatni a kislányoknak nap, mint nap.

Mielőtt igazán belemerülnék ebbe a témába, mindenképpen szeretném leszögezni, hogy nagyon fontosnak találom, hogy bármilyen idő is van, heti 2x legalább mozduljunk ki a lakásból. 0 fokig egy egyszerű séta is bőven belefér. Ha pedig nagyon röpködnek a mínuszok, akkor menjünk el egy játszóházba, bábszínházba, együnk egy finom fánkot valahol, vagy bármi, amivel kimozdulunk egy kicsit. Ezt legalább annyira fontosnak tartom a gyerekek szempontjából, mint a szülőkéből. Legalábbis nálunk, szoktam mondani a gyerekeknek, hogy: “most vigyétek el anyát sétálni, mert ki kell szellőztetni a fejemet.” A kimozdulás ránk is újítólag hat, habár néha vakmerőségnek bizonyul a gyerekekkel felnőtt emberek közé menni, mindenképp érdemes beiktatni. Korábban linkeltem egy oldalt (Minimatiné), ahonnak puskázhattok programozást illetően, de ilyen például a Müpa oldala is. Ezen oldalak programajánlói között, mindig vannak ingyenes programok!

A másik a játszóházazás, nálunk például van minden héten egy nap, amikor féláron lehet bemenni. Vagy írtam korábban a Zoo caféról (aki nem olvasta, az kattintson rá), ami szinte egy mini-állatkert és kávézó egyben. Lara odavolt érte! De el lehet menni, egyszerűen kávézni-tejszínhabozni egyet… Mi magunk döntjük el, hogy mihez van kedvünk, vagy melyik pénztárcabarát / vagy pénztárca fogyasztó megoldást választjuk. A lényeg, hogy gondoljunk magunkra is!

De most kanyarodjunk vissza, az eredeti témához! Néha megkérdezik tőlem, hogy miket szoktunk itthon csinálni, ezért erről fogok most írni Nektek.

Kezdjük a legáltalánosabbal: nálunk a legózás majdnem mindennapos elfoglaltság. Nem is kell magyaráznom, mennyi mindent fejleszt a gyerekek képességeit illetően, miközben a fantázia erdelyében közösen kalandozunk el, a kitalált történeteink által. 

A másik általánosnak mondható játék, a babázás, amiket Lara doktornő orvosi vizsgálatainak sora követ, aminek senki és semmi nem állhat ellene. A közös játékokat tarkítani szoktuk, vagy bunkerépítéssel, vagy kuckózással a Felhő sátorban.

Nagyon vicces kalandokat lehet kitalálni több, a lakáson végigvezetett  sálak összefűzéséből, hogyha mondjuk azt játszuk, hogy egy folyón kell keresztül mennünk, a sálak a farönkök, és nem szabad a vízbe esnünk. Ez rendkívül jól fejleszti az egyensúlyérzéket, ami összefüggésben áll a kommunikációs képességek fejlődésével is.

Rajzolunk, színezünk, gyurmázunk, festünk. A festést izgalmassá lehet tenni, ha nemcsak ecsettel, hanem az ujjunkkal, vagy kis szivacsokkal tesszük ezt. 

Ősszel levél lenyomatot készítettünk, karácsony előtt pedig a gyerekek készítették el a csomagolópapírok mintáit (erről olvashattok egy korábbi posztban). Ez utóbbit az év bármely születésnapján megtehetjük, nemcsak karácsonykor.

A könyvolvasás, nézegetés az egyik legkedvencebb programunk. Annyira sokszínű, klassz könyveket lehet kapni, hogy én legalább annyira szoktam élvezni a könyvvásárlást, mint a gyerekek.  Csupa csupa interaktív, szókincsnövelő könyv van, ami folyamatosan gondolkodásra készteti őket. Kicsit ehhez kapcsolódóak a kérdezz-felelk füzetek, amik gyakorlatilag tényleg egy feladatsorhoz hasonlítanak, és számtalan dolgot megtanítanak a kicsiknek. Különböző korosztályra vannak bontva, és már három éves kortól el is lehet kezdeni.

Hogy necsak az agyunkat dolgozzuk meg, egy kis testmozgás mindig napirenden van (nem mintha egyébként nem mozognának mindketten egyfolytában). Kicsit tornázunk, zenére táncolunk, puha különböző méretű labdákkal játszunk, bujócskázunk. Az ujjainkat gyöngyfűzéssel kötjük le, amiket kifejezetten az apró ujjacskák számára készítettek.

Sokszor, a legegyszerűbb dolgok kötik le a gyerekeket a legjobban: a múltkor kiszakadt egy zacskó rízs, ha már így jártam, akkor ráöntöttem az egészet egy nagy tálcára, beleraktam néhány apró játékot, kupakokat, és indulhatott is a játék! Órákig lekötötte a lányokat – engem pedig az utánuk való takarítás. Minek nekem ellenség? – merülhet fel a kérdés. Én sem nagyon értettem magamat, de ez, hogy a rízsben markolászhattak, és azt öntögethették, annyira különleges élmény volt nekik, hogy csak na! A kreatív dolgoknál maradva, tegnapelőtt például kis fakanalakat színeztünk ki filctollal, és ez volt a Fakanál család.

Hogy ne csak holmi “haszontalan” játékkal töltsük az időt (ugye senki nem hiszi azt, hogy ezt komolyan mondom! A közös játék az egyik leghasznosabb dolog, amit adhatunk a gyerekeinknek!) Láthattátok, hogy én bevonom a gyerekeket a sütés-főzésbe. Nem mindennap, de nagyon gyakran! Azontúl, hogy Larának a robotgép használata simán megy, már két és fél évesen meg tudta pucolni a répát, és a krumplit pucolóval! Ez amellett, hogy szórakoztató, számukra is egyre természetesebbé teszi a konyhába sürgést-forgást! Igazából nem titkolt szándékom, hogy néhány éven belül a reggelit végre az ágyba kaphassam.

A porszívózás, felmosás, tükörpucolás(nak nem éppen nevezhető mazsatolás) is sokszor közös program. Nyilván életkori sajátosság, hogy ezt még élvezik, valószínűleg nem lesz mindig így, de valahogy halványan reménykedem benne, hogy mire eljön ez az időszak, addigra megszeretik annyira a “rendet”, és lesz igényük a tisztaságra, hogy legalább valami halvány hajlandóságot mutatnak a házimunka elvégzésére.

Mint minden posztomban, ezúttal is a közös időtöltés fontosságára szerettem volna felhívni a figyelmet, és ötleteket adni ehhez. A szeretetteljes közeg, a játék, a közösen elvégzett házimunka(szerűség) az, amivel miközben közelebb kerülünk egymáshoz, jobban megismerjük egymás gondolatait, a dolgok iránti igényeisség magjait is el tudjuk helyezni a gyerekeinkben. Mielőtt azt gondolnátok, hogy biztosan a tengernyi időm miatt vannak ezek az ötleteim, tévedtek. Viszont, ami fontos, azt bármennyi dolgom is van, előtérbe helyezem.

Mindezek csak töredékei azoknak, amiket itthon szoktunk csinálni, de a variációk kidolgozása az szinte teljesen rajtunk, szülőkön múlik! Ebben szerettem volna inspirációt nyújtani Nektek, és ha van valami jó ötletetek, kérlek Ti is osszátok meg velem.

Jól egyél, hogy jól legyél - avagy az első 1000 nap

Az első 1000 nap … emlékeztek, hogyan is kezdődött?!

Az első három év a legmeghatározóbb, minden szempontból. Ebben az időszakban alakul ki, és mélyül el az a feltétel nélküli szereteten alapuló, gyengéd kapcsolat, ami megalapozza a csecsemő és édesanya, édesapa közötti fantasztikus, és különleges világot. Már a várandósság alatt is a legjobbat szeretnénk kisbabánknak, de amikor megpillantjuk, és a karjainkban tartjuk még biztosabbak leszünk benne, hogy a tőlünk telhető legjobbat fogjuk kihozni mindenből.

Amit a legkorábban megtehetünk Érte - már magzati korban - az a hatalmas szeretet, amellyel várjuk Őt, és a helyes táplálkozás.  Hohoo, de gondoljunk csak vissza, milyen volt amikor megláttuk azt a két csíkot! Én, személy szerint a világ legboldogabb emberének éreztem magamat. Kivételes ajándékot (ajándékokat) kaptam, akiket egy életen át fogok szeretni, és akikért mostmár felelősséggel tartozom. A boldogság, és az izgalom kavarog, és pár hét után a gyomor is…

Vannak várandós anyukák, akiknél a rosszullét legapróbb jelei sem mutatkoznak, és vannak, akik végig szenvedik az első három hónapot. Én valahol a kettő között evickéltem, mindkét alkalommal. Tudtam, hogy a helyes, mindkettőnket kielégítő táplálkozás elengedhetetlen az egészséges terhességhez, de ez akkor a legnehezebb, amikor folyamatosan hányinger gyötör. Nektek milyen volt, ez az időszak? A rengeteg, ránk zúduló (sokszor ellenétes) tanács pedig még jobban felkavar. Már ilyenkor elkezdődik az anyai féltés, aggódás, hogy vajon elegendő e amit meg(t)eszek, és bizton állíthatom, hogy a gyakorikérdések.hu erre nem fog megnyugtató válaszokat nyújtani.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nálam a gyümölcsök voltak azok, amikből kilószámra bírtam enni, és az addig annyira szeretett csirkemell látványától, már rohantam is a mellékhelységre. A húsokban található fehérje elengedhetetlenül fontos, ezért alternatívák után kellett néznem. Nálam ilyenek voltak a jóminőségű felvágottak, a virsli, és néhány halféle. Az, hogy mit szabad, és mit nem szabad, a legkimerítőbb kérdések közé tartozik. Ezért inkább érdemes úgy hozzáállnunk, hogy mi a legjobb a babának (és természetesen nekem is), és ezekből vigyük be a legtöbbet. Egy jól összeállított étrend csodákra képes, ami nem csak az egészségünknek, de a kedvünknek is jót tesz! Én, napi 5-6-szor étkeztem, és miután több alkalommal is hallottam az ultrahangos orvosoktól, hogy a bő folyadékbevitel, illetve ennek hiánya is meglátszik a magzat viselkedésén, aktivitásán, jókedvén, erre is még inkább odafigyeltem.

Ebben a 9 hónapban, értelmetlen az, ha valaki keveset eszik, koplal, mert attől nem leszünk sem karcsúbbak, sem vonzóak, legfeljebb erőltetett insta-mamik.

Lehetőleg ne ebben az időszakban tűzzük ki legfőbb célul, hogy indulunk a Miss Balaton Szépe versenyen. Habár azt gondolom, hogy néhány boldogságtól sugárzó kismama, simán megállná ott is a helyét!

Ha nem a nassolás, és a gyorsan felszívódó szénhidrát a meghatározó, akkor sokat nem tévedhetünk. Nekem a nasi a zöldségek, gyümölcs volt (néha aszalt formában), a sajtok, és heti egy tábla csoki. Egy egész. Egyszerre, nem részletekben. És csak az enyém! Ez járt, ehhez nem fért semmi kétség!

Amikor megszületett a kisbabánk, neki az anyatej, nekem pedig az anyatejet serkentő ételek, italok lettek a legjobb barátaim. Ez utóbbit nagyon sokat hallhatjuk, de szerintem az anyatejet legjobban serkentő “ételek” az alvás, a sok folyadék, és a gyakori szopiztatás.  

Ezek mellett a főzelékek, tészták, és azok, amelyek kompenzálnak a sok éjszakázásért. Én igyekeztem odafigyelni, és nagyjából tartani azt, amit a várandósság ideje alatt is, az orvos által felírt vitaminokkal karöltve. Mivel szeretem a tésztákat, és a pékárut ezekből teljeskiörlésűeket, és szénhidrát csökkentett termékeket választottam, ha volt rá mód. Ezek drágábbak sajnos, azonban kifizetődőbbek.

Az, hogy kinek mi segít a tejtermelésben változó. Nálam a madártej volt az egyik, ami habár egyáltalán nem diétás, de nagyon hasznos volt – főleg, hogy nem én bíbelődtem vele a konyhában. A sütni, főzni tudó nagymamák segítő keze ilyenkor a legjobb.

Illetve a kartonszámra vásárolt, a kismamák által jól ismert maláta ital: a karamalz. A hipermarketekben a pelenka, és ezelőtt a stand előtt fordulnak meg a leggyakrabban az újdonsült anyukák.

Apropó tejtermelés! Ez az egyik legfelemésztőbb dolog, amivel a friss kismama találkozik. Tudjuk, és ezer felől halljuk, hogy mennyire fontos szoptatni. De van, hogy egy idő után nem megy. Ilyenkor tudni kell, hogy nem dől össze a világ, nem lettünk rosszabb anyák, és nem lesz betegesebb, vagy kevésbé okos-ügyes gyerekünk. Rengetegen nőttek fel tápszeren. És nem, nem lesz nagy feje a gyereknek, és nem nem fog elhízni tőle… Ezek az urban legends-ek mára szertefoszlottak. Jóminőségű, tápláló, és immunerősítő vitaminokban gazdag tápszerek vannak. Nálunk, minkét lányunknak a Milumil a kedvence.  A tavalyi évben készlethiány volt egy darabig, és körülbelül úgy rohangálnunk a megszeretett, és lecserélhetetlen tápszer után, mint idén a pokémonok után a megszállottak. Hiába, az anyaság egy többfrontos kihívás.

Amikor végetér a szoptatás, elkezdődik a hozzátáplálás az nem csak a kicsik számára izgalmas világ, hanem nekünk szülőknek is! Hiszen annyira édesek, amikor láthatjuk az első reakciójukat a különböző ételek megízlelése után. Ilyen a citrom megkóstolása, és az első kiflivég elnyamnyogása is. Sosem gondoltam volna, hogy könnyes szemmel nézek végig egy mezei kifli evést. 

És persze ott vannak azok az alkalmak is (ezekből van a több), amikor nem értjük, hogy kerül a baba hátára is étel, hogyan lehetséges, hogy több étel van a földön, mint amit a tányérban vittünk ki, és az örök kérdés: hogyan lehet 2-3 óra elteltével ilyen szívszorítóan sírósan éhesnek lenni. Az utcán ránkcsodálkozó embereket érdemes megnyugtatni: Nem, nem éheztetem a gyereket.

Az otthonról való elmeneteleket nem szeretem, nem mindig tudom a két gyerek étkezéséhez igazítani, ezért az utazás közbeni evést azt hiszem tökéletesre sikerült fejlesztenünk. Kicsi kreativitással, és megfelelő eszközökkel szuperul meg lehet oldani, hogy ne kelljen az első 3 évet a lakásban tölteni, sőt el merjünk merészkedni messzebb is, mint a közeli játszótér. Itt érdemes előre gondolkodni, és több lehetőségre is felkészülni. Már többször is említettem, hogy amikor még csak egy kislányunk volt, akkor  a tengerparti nyaralás alkalmával a folyamatos rohangálás, és görcsölés helyett, az üvegekbe kiporciózott bébiételt a forró homokban melegítettem meg, így zavartalanul élvezhettük a tengert, és Lara hasa pedig egyszer sem maradt üresen, meleg ebéd nélkül. A házi készítésű pépes ételeknél, igyekszem mindig vitamindúsan, változatos ízvilággal, husit és zöldséget vegyesen keverve tálalni a kis gasztro manóknak. Ebben az időszkban különös kapcsolat alakul ki az anya, és a botmixer között.

A pépes bébipüréket felváltja a darabosabb, majd a szilárd étel, a fogak számával, és a hónapok előrehaladtával. Azt, hogy mikor milyen ételeket vezetünk be, érdemes megbeszélni a védőnővel, gyermekorvossal. Készüljünk fel, itt is sok esetben ellentétes instrukciókat kapunk, de ehhez már hozzászokhattunk a várandósság ideje alatt. Nagymamáink, szüleink a vagányabb vonalat követve töltött káposztát adtak fasírttal, már hat hónaposan. Nekünk, Norbival mindkettőnknek van egy fényképünk arról, hogy körülbelül tíz hónaposan milyen büszkén rágcsáljuk le csontig a rántott csirkecombot, persze mindezt a kagylós-tárcsázós telefon mellett.

Ma egy tudományosabban megalapozott, kicsit “minden”mentes, bio világban élünk. Nehéz megmondani melyik a jobb. Én itt is az arany középutat, a mértékletességet igyekszem megvalósítani, a gyerekek egészségére, és javára.

A legszigorúbb védőnők is azt mondják, hogy az egyéves kor, az már olyan fordulópont, ahol a totyogók elkezdhetik azt eszegetni, mint mi. Ez egyfelől könnyebbség, mert végre nem kell minden alkalommal külön főzni, vásárolni. És a séták közben is lehet gyorsan venni egy kiflit, pogácsát, amit elmajszolhat gyermekünk – lehetőleg úgy, hogy ő a végén ki se látszon a morzsából…

Azonban ez az új kor felvet egy újabb kérdés, méghozzá azt, hogy mi vajon jól étkezünk-e?

                                                           http://1000tipp1000nap.hu/

“Anyu-Ovi”

Mióta megszületett Lara, igyekeztem viszonylag sokat foglalkozni azzal, hogy hogyan tudom a fejlődése szempontjából a legtöbbet, legjobbat adni Neki, Nekik.

Azt hiszem szülőként egyikünk számára sem ismeretlen, hogy mennyiféle játékot lehet kapni, amiket kifejezetten fejlesztés céljából (hallás, finommotorika, látás, ok-okozati összefügések felismerése …) árulnak. Ezeket én is nagyon szeretem, de sokszor egy szülő által készített játékban, sokkal nagyobb örömöt lelnek. A játékos feladatokról, pedig ne is beszéljünk: mennyi izgalmat, és viccelődést jelenthet, hiszen pont úgy tudjuk kitalálni, ahogyan tudjuk, a mi gyerekünknek biztosan mókás lesz.

Az első jónéhány évben tényleg mindent “magukba szívnak”, ezért nagyon fontosak az együtt töltött tartalmas idők. Természetesen az önálló játék is rendkívül meghatározó, de most kifejezetten a közös, fejlődést segítő játékokról szeretnék írni. Hangsúlyos, a játék kifejezés, mert azt gondolom egyrészről egy babával nem lehetséges komoly feladatokat megoldani, bármennyire is  biztosak vagyunk benne, hogy ő lesz a következő Nobel-díjas. Másfelől pedig, tudom, hogy a jókedvű, vidám környezet, a játékos tanítás olyan hangulatot teremt, és olyan motivációként szolgál, hogy a kisbabánkban, kicsi gyermekünkben a legnagyobb kreativitás tud felszabadulni, miközben észre sem veszi mennyit fejlődött.

(Miközben ezt a bejegyzést írom, Panka már ébren van, és a tömérdeknyi játék közül, egy bezacskózott képkeretet szúrt ki magának, és azzal játszik… Kell ennél több a boldogsághoz?! )

Tehát, amikor játékot készítünk, vagy játékos feladatot adunk, az a legjobb, hogy nem kell bonyolult dolgokban gondolkoznunk. Ahogyan fentebb is írtam, mivel minden fejleszti őket, ezért sokkal többet profitálnak egy nagyon egyszerű játékból is, mint gondolnánk.

Ha fejlesztő játékos feladatokban gondolkodunk, akkor tudnunk kell, hogy a mozgásfejlődéssel a beszédfejlesztéssel kéz a kézben jár. Számomra az egyik legmegdöbbentőbb a hinta hasznossága volt. Annyira sokszínűen fejleszti a babákat, gyerekeket, hogy azt sosem gondoltam volna. A fejlődő idegrendszernek szüksége van az olyan jellegű ingerlésre, amit a hintázással lehet kiváltani. Hiánya neurológiai zavarokat okoz. Oly annyira jót tesz ez a fajta mozgatás, hogy akár a lepedőben való forgatás csecsemőknél, neurológiai zavarokat szüntet meg. Ráadásul meg is nyugtatja őket a ringatás, hiszen anya pocakjában is ezt érezte mindig. Mivel az egyensúlyérzék fejlődése az egyik legfontosabb fejlődési terület, ami ráadásul az elsők között van, ezt nézzük meg alaposabban.

A következő játékötleteket, az én kedves óvónénim segítségével állítottam össze!

Hintázás

Erről az imént már írtam. Ezt lehet a legapróbb kórtól elkezdeni, természetesen nem ültetve! Keressünk olyan hintát, ami a babánk korának megfelelő!

Vonalon járás

Ha kint játszunk, rajzoljunk krétával a betonra, vagy ragasszunk egy vonalat a földre, hogyha bent. Azon mennek végig a gyerekek - lehet hátra is, valamint egyensúlyozva, kanyarodhat is a vonal stb.

Erdei séta

Utcát rajzolunk, vagy ragasztunk a földre, ez lehet erdei út, mellé lehet tárgyakat tenni (virág, gomba, labda …), amit séta közben összeszedhetnek a gyerekek. Az útra akadályokat lehet tenni (kövek), amit át kell lépni.

Vízszállítás

Félig telt joghurtos pohárban vizet visznek a gyerekek akadályokon keresztül - székeken, padokon kell átmászni, kötélből, karikából lehet alagutat csinálni, amin át kell bújni. Itt a nyár, ez milyen klassz kinti játék! Vizesnek is lehet lenni, hűsít is, izgalmas, és még fejleszt is!

Kötéltáncosok

Kötelet fektetünk a padlóra, a gyerekek mezítláb mennek végig rajta. Csukott szemmel is megpróbálhatják.

Babzsák a fejen

Babzsákot a buksira teszünk (természetesen ne legyen nehéz), egyensúlyozva leülnek, felállnak, padon, asztalon, széken átmásznak. Mindenféle tárggyal ki lehet próbálni, egyre nehezedhetnek a feladatok, de csak akkor, ha a könnyebb már megy.

Léggömb

Egy lufi mindig nagy öröm a gyerekeknek. Szívesen játszanak vele. Használjuk ki ezt! Egyensúlyozhatnak vele - ujjon, vállon, fejen, orron, térden, lábon stb.

Szigetről szigetre

Egy lábon ugrálnak, egyik karikából a másikba - minden szigetet meg kell látogatni, (ha több gyerekkel játszuk, akkor egy szigeten egyszerre csak egy gyerek lehet), a szigeten pihenhet egy picit, lábat cserélhet.

Ki a legügyesebb gólya?

Nyitott, majd csukott szemmel, minél tovább próbáljanak féllábon állni.

Halfogás pallóról

Egy pad körül, elérhető távolságban korongokat szórunk el, a gyerekeknek úgy kell ezeket a halacskákat megfogni, hogy közben ne essenek, tenyereljenek a vízbe.

Na, mit gondoltok? Ugye milyen szórakoztatóak ezek a játékos feladatok? A felsorolt játékötletek az egyensúlyérzék fejlesztését segítik, ami tamogatja a beszédfejlődésben is! Számomra most mentőövet jelentenek ezek a feladatok, mert már lassan kezdtem kifogyni az ötletekből.

Nekem nagyon tetszik bennük, hogy teljesen személyre szabhatóak: tehát egy izgalmas, vicces történetet ki lehet találni hozzájuk, úgy ahogyan a mi babánk szereti. Nehézségi szintjét mi határozhatjuk meg. Egyszerre több feladatot is egymás után fűzhetünk, kint és beltérben is játszhatjuk. Már másfél- két éves kortól kipróbálhatjuk. Egytől-egyig garantáltan jó mókára számíthatunk! Próbáljátok ki Ti is!

Mozgásfejlődés: Játszóházra fel!

Amikor a kisbaba mozgásfejlődéséről van szó, akkor nagyon sok esetben izgul a szülő. Hiszen sokszor ahhoz viszonyítjuk gyermekünk fejlődését, hogy mit mondanak a nagyszülők, a szomszédok, és mindenki más, aki “nagyon” ért hozzá.

Mint sok elsőgyerekes anyuka, én is elég sok mindent túl aggódtam, túl aggódok. Ezért biztos ami biztos alapon, elvittem Larát 9 hónaposan egy gyógytornászhoz, hogy nézze meg, minden rendben fejlődik e nála, a mozgása megfelelő e. Laránál a kúszás féloldalas volt, ami miatt egyáltalán nem aggódtam, míg a környezetemben mindenki más fel nem hívta rá a figyelmemet, hogy ezt bizony ki kell vizsgáltatni. Addig addig mondták, még el nem hittem, így vettük az irányt egy gyermekekkel foglalkozó dévényes gyógytornászhoz.

Természetesen megnyugtatott, hogy nincsen semmi baj. Sok baba kúszik féloldalasan, ami a mászásnál megváltozik – és így is történt. Felvilágosított, hogy a mozgásfejlődést nem az határozza meg, amire a mi szüleink emlékeznek, vagy mások mondanak. Hiszen sok esetben a mi szüleink olyan szépnek és gördülékenynek látják a dolgokat. Általában az ő elmondásuk szerint mi már egy évesen jártunk, beszéltünk, és töltöttkáposztát ettünk. :-)

A csemete mozgásfejlődésének ütemére konkrét táblázatok vannak, eléggé tág időintervallummal – ezzel is mutatva, hogy nincs mit elkapkodni.

Mindezek mellett említett néhány mozgásfejlődést elősegítő ötletet, amiket szeretnék veletek is megosztani, hátha a jövőben hasznos lesz számotokra.

Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy ezeknek a tippeknek nem az erőltetés, és siettetés a célja, hiszen ezzel egyáltalán nem értek egyet. A babáknak rendkívül nagy feladat minden szempontból (egyensúlyérzék, izomfejlődés…) a mozgásformák elsajátítása, így azokat nem helyénvaló sürgetni.  A fentebb említett táblázat megtalálható az interneten, utána tudtok nézni a magatok megnyugtatására, illetve ha ti is olyan izgulósok vagytok, mint én, akkor el lehet vinni mozgásfejlődéssel foglalkozó szakemberhez vagy tanácsot lehet kérni a gyermekorvostól.

Vágjunk bele!

Amit talán a legkorábban el lehet kezdeni az a babaúszás, erről bővebben egy korábbi bejegyzésben olvashattok, úgyhogy ezt most nem is részletezném.

Ha valaki otthon szeretné segíteni gyermeke mozgásfejlődését, és a csemete már kúszik, mászik, akkor építhetünk neki “akadálypályát”, puha párnákból, és takarókból. Én nem gondoltam volna, de ez hihetetlen módon fejleszti a a csipőmozgást, a karizmokat, gerincet. Ösztönzi a babát az akadály átlépésére, kikerülésére, ami a kreativitást is fejleszti. Ha ennek tetejében még színes játékokkal is izgalmasabbá tesszük az otthoni kalandparkot, akkor ezeknek a játékoknak az elérése egyfelől motiválja, másfelől a térlátását is elősegíti. Természetesen egy ilyen akadálypálya rendkívüli módon felturbózhatja a képzelőerőnket, mégis inkább arra kérnék mindenkit, hogy ne most készítse fel gyermekét, egy esetleges háború kitörésének túlélésére. :-)

Mivel mindannyiunk gyermeke potenciálisan a következő Nobel-díjas (persze minden szülő szerint nem csak potenciálisan, hanem ténylegesen :-) ), ezért sok esetben az otthoni fejlesztés mellett szívesen gondolkozunk nagyobban is. Gondosan megválogatjuk hova visszük el, hogyan támogathatjuk minél jobban a mozgáskultúrájának megfelelő alakításában. Mikor a gyógytornász említette a játszóházakat, akkor szinte elfehéredtem, és a hajam égnek állt. “Megint egy ötlet, hogyan akasszunk le még több pénzt a gyermekének mindent megadó szülőről.”

Azért természetesen utána néztem, hogy milyen is egy ilyen játszóház. Ő a Sugárban lévőt ajánlotta, azt ismerte a szülők visszajelzéseiből. Megnéztem az árakat, és nem tűnt olyan vészesnek, úgyhogy egyik nap el is látogattunk oda.

Számomra ismeretlen volt, hogy egy játszóházban külön ki van alakítva olyan rész, ahol 3 hónapos kortól “játszhatnak” a kisbabák. Egyáltalán nem csalódtam az ajánlásában! Annyi szín, annyi forma és játék van, hogy ez tényleg a gyerekek paradicsoma! (ez nem fizetett reklám, úgyhogy itt jegyezném meg, hogy biztos vannak még jó helyek – a MOM parkban lévőt is ilyennek hallottam – de csak erről tudok hitelesen beszámolni) Szóval első látásra megszerettük, és egyből egy órát maradtunk. Lara akkor még csak a kúszás tudományát művelte, most viszont már a járás felé haladunk, úgyhogy minden alkalommal az egész játszóházat bejárjuk.

Nagyon tetszik benne, hogy a legkisebbektől, olyan 12 éves korig (vagy akár még többig) mindenki megtalálja a magának való szórakozást. Minden korosztály számára van csúszda, ugrálóvár, trambulin, alagút, és színes labdákkal teli oázis, amiben olyan jól lehet hemperegni (néha nekünk szülőknek is :-) ). A nagyobbaknak van kreativ szoba, ahol mese megy egész végig, és közben rajzolni, színezni és hajtogatni is lehet. A fiúknak pedig külön fociterem is van. Vannak babák, pici babakocsik, szőrösállatok és műanyag házikók pontosan a kicsikre méretezve. Itt minden olyan eszköz megtalálható amely mozgásra ösztönzi, nézelődésre, gondolkodásra a gyermeket. Ha első baba, akkor látja a többieket, hogy hogyan játszanak, hogyan használják a dolgokat. A játszóházakra így hatványozottan igaz, hogy erősíti a nyakizmokat, a hátizmot, a kar és lábizmokat, a kreativitást, problémamegoldóképeszséget.

Szülőként azért ajánlom, mert jó alkalom kimozdulni, akár csak a babával, akár több babás családot elhívva, főleg, amikor az esős napok bezárnak minket a négy fal közé. Még mi beszélgetünk, és jól érezzük magunkat, addig a gyerekek szintén ezt teszik. Ne felejtsük el, hogy a fizikai aktivitás szorosan összefüggésben van, az immunrendszer erősödésével és a szellemi fejlődéssel is! Nekünk nem is kell egyebet tenni, csak hagyni, hogy szabadon fejlődjön egy ilyen ingergazdag környezetben.

A baba tehát nem csak ügyesedik, hanem okosodik is mozgás közben! Ami elengedhetetlen egy Nobel-díjas esetében. :-)