A következő címkéjű bejegyzések mutatása: táplálkozás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: táplálkozás. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. július 31., vasárnap

Jól egyél, hogy jól legyél - avagy az első 1000 nap

Az első 1000 nap … emlékeztek, hogyan is kezdődött?!
Az első három év a legmeghatározóbb, minden szempontból. Ebben az időszakban alakul ki, és mélyül el az a feltétel nélküli szereteten alapuló, gyengéd kapcsolat, ami megalapozza a csecsemő és édesanya, édesapa közötti fantasztikus, és különleges világot. Már a várandósság alatt is a legjobbat szeretnénk kisbabánknak, de amikor megpillantjuk, és a karjainkban tartjuk még biztosabbak leszünk benne, hogy a tőlünk telhető legjobbat fogjuk kihozni mindenből.
Amit a legkorábban megtehetünk Érte - már magzati korban - az a hatalmas szeretet, amellyel várjuk Őt, és a helyes táplálkozás.  Hohoo, de gondoljunk csak vissza, milyen volt amikor megláttuk azt a két csíkot! Én, személy szerint a világ legboldogabb emberének éreztem magamat. Kivételes ajándékot (ajándékokat) kaptam, akiket egy életen át fogok szeretni, és akikért mostmár felelősséggel tartozom. A boldogság, és az izgalom kavarog, és pár hét után a gyomor is…
Vannak várandós anyukák, akiknél a rosszullét legapróbb jelei sem mutatkoznak, és vannak, akik végig szenvedik az első három hónapot. Én valahol a kettő között evickéltem, mindkét alkalommal. Tudtam, hogy a helyes, mindkettőnket kielégítő táplálkozás elengedhetetlen az egészséges terhességhez, de ez akkor a legnehezebb, amikor folyamatosan hányinger gyötör. Nektek milyen volt, ez az időszak? A rengeteg, ránk zúduló (sokszor ellenétes) tanács pedig még jobban felkavar. Már ilyenkor elkezdődik az anyai féltés, aggódás, hogy vajon elegendő e amit meg(t)eszek, és bizton állíthatom, hogy a gyakorikérdések.hu erre nem fog megnyugtató válaszokat nyújtani.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nálam a gyümölcsök voltak azok, amikből kilószámra bírtam enni, és az addig annyira szeretett csirkemell látványától, már rohantam is a mellékhelységre. A húsokban található fehérje elengedhetetlenül fontos, ezért alternatívák után kellett néznem. Nálam ilyenek voltak a jóminőségű felvágottak, a virsli, és néhány halféle. Az, hogy mit szabad, és mit nem szabad, a legkimerítőbb kérdések közé tartozik. Ezért inkább érdemes úgy hozzáállnunk, hogy mi a legjobb a babának (és természetesen nekem is), és ezekből vigyük be a legtöbbet. Egy jól összeállított étrend csodákra képes, ami nem csak az egészségünknek, de a kedvünknek is jót tesz! Én, napi 5-6-szor étkeztem, és miután több alkalommal is hallottam az ultrahangos orvosoktól, hogy a bő folyadékbevitel, illetve ennek hiánya is meglátszik a magzat viselkedésén, aktivitásán, jókedvén, erre is még inkább odafigyeltem.
Ebben a 9 hónapban, értelmetlen az, ha valaki keveset eszik, koplal, mert attől nem leszünk sem karcsúbbak, sem vonzóak, legfeljebb erőltetett insta-mamik.
Lehetőleg ne ebben az időszakban tűzzük ki legfőbb célul, hogy indulunk a Miss Balaton Szépe versenyen. Habár azt gondolom, hogy néhány boldogságtól sugárzó kismama, simán megállná ott is a helyét!
Ha nem a nassolás, és a gyorsan felszívódó szénhidrát a meghatározó, akkor sokat nem tévedhetünk. Nekem a nasi a zöldségek, gyümölcs volt (néha aszalt formában), a sajtok, és heti egy tábla csoki. Egy egész. Egyszerre, nem részletekben. És csak az enyém! Ez járt, ehhez nem fért semmi kétség!

Amikor megszületett a kisbabánk, neki az anyatej, nekem pedig az anyatejet serkentő ételek, italok lettek a legjobb barátaim. Ez utóbbit nagyon sokat hallhatjuk, de szerintem az anyatejet legjobban serkentő “ételek” az alvás, a sok folyadék, és a gyakori szopiztatás.  
Ezek mellett a főzelékek, tészták, és azok, amelyek kompenzálnak a sok éjszakázásért. Én igyekeztem odafigyelni, és nagyjából tartani azt, amit a várandósság ideje alatt is, az orvos által felírt vitaminokkal karöltve. Mivel szeretem a tésztákat, és a pékárut ezekből teljeskiörlésűeket, és szénhidrát csökkentett termékeket választottam, ha volt rá mód. Ezek drágábbak sajnos, azonban kifizetődőbbek.
Az, hogy kinek mi segít a tejtermelésben változó. Nálam a madártej volt az egyik, ami habár egyáltalán nem diétás, de nagyon hasznos volt – főleg, hogy nem én bíbelődtem vele a konyhában. A sütni, főzni tudó nagymamák segítő keze ilyenkor a legjobb.
Illetve a kartonszámra vásárolt, a kismamák által jól ismert maláta ital: a karamalz. A hipermarketekben a pelenka, és ezelőtt a stand előtt fordulnak meg a leggyakrabban az újdonsült anyukák.
Apropó tejtermelés! Ez az egyik legfelemésztőbb dolog, amivel a friss kismama találkozik. Tudjuk, és ezer felől halljuk, hogy mennyire fontos szoptatni. De van, hogy egy idő után nem megy. Ilyenkor tudni kell, hogy nem dől össze a világ, nem lettünk rosszabb anyák, és nem lesz betegesebb, vagy kevésbé okos-ügyes gyerekünk. Rengetegen nőttek fel tápszeren. És nem, nem lesz nagy feje a gyereknek, és nem nem fog elhízni tőle… Ezek az urban legends-ek mára szertefoszlottak. Jóminőségű, tápláló, és immunerősítő vitaminokban gazdag tápszerek vannak. Nálunk, minkét lányunknak a Milumil a kedvence.  A tavalyi évben készlethiány volt egy darabig, és körülbelül úgy rohangálnunk a megszeretett, és lecserélhetetlen tápszer után, mint idén a pokémonok után a megszállottak. Hiába, az anyaság egy többfrontos kihívás.
Amikor végetér a szoptatás, elkezdődik a hozzátáplálás az nem csak a kicsik számára izgalmas világ, hanem nekünk szülőknek is! Hiszen annyira édesek, amikor láthatjuk az első reakciójukat a különböző ételek megízlelése után. Ilyen a citrom megkóstolása, és az első kiflivég elnyamnyogása is. Sosem gondoltam volna, hogy könnyes szemmel nézek végig egy mezei kifli evést. 
És persze ott vannak azok az alkalmak is (ezekből van a több), amikor nem értjük, hogy kerül a baba hátára is étel, hogyan lehetséges, hogy több étel van a földön, mint amit a tányérban vittünk ki, és az örök kérdés: hogyan lehet 2-3 óra elteltével ilyen szívszorítóan sírósan éhesnek lenni. Az utcán ránkcsodálkozó embereket érdemes megnyugtatni: Nem, nem éheztetem a gyereket.
Az otthonról való elmeneteleket nem szeretem, nem mindig tudom a két gyerek étkezéséhez igazítani, ezért az utazás közbeni evést azt hiszem tökéletesre sikerült fejlesztenünk. Kicsi kreativitással, és megfelelő eszközökkel szuperul meg lehet oldani, hogy ne kelljen az első 3 évet a lakásban tölteni, sőt el merjünk merészkedni messzebb is, mint a közeli játszótér. Itt érdemes előre gondolkodni, és több lehetőségre is felkészülni. Már többször is említettem, hogy amikor még csak egy kislányunk volt, akkor  a tengerparti nyaralás alkalmával a folyamatos rohangálás, és görcsölés helyett, az üvegekbe kiporciózott bébiételt a forró homokban melegítettem meg, így zavartalanul élvezhettük a tengert, és Lara hasa pedig egyszer sem maradt üresen, meleg ebéd nélkül. A házi készítésű pépes ételeknél, igyekszem mindig vitamindúsan, változatos ízvilággal, husit és zöldséget vegyesen keverve tálalni a kis gasztro manóknak. Ebben az időszkban különös kapcsolat alakul ki az anya, és a botmixer között.
A pépes bébipüréket felváltja a darabosabb, majd a szilárd étel, a fogak számával, és a hónapok előrehaladtával. Azt, hogy mikor milyen ételeket vezetünk be, érdemes megbeszélni a védőnővel, gyermekorvossal. Készüljünk fel, itt is sok esetben ellentétes instrukciókat kapunk, de ehhez már hozzászokhattunk a várandósság ideje alatt. Nagymamáink, szüleink a vagányabb vonalat követve töltött káposztát adtak fasírttal, már hat hónaposan. Nekünk, Norbival mindkettőnknek van egy fényképünk arról, hogy körülbelül tíz hónaposan milyen büszkén rágcsáljuk le csontig a rántott csirkecombot, persze mindezt a kagylós-tárcsázós telefon mellett.
Ma egy tudományosabban megalapozott, kicsit “minden”mentes, bio világban élünk. Nehéz megmondani melyik a jobb. Én itt is az arany középutat, a mértékletességet igyekszem megvalósítani, a gyerekek egészségére, és javára.
A legszigorúbb védőnők is azt mondják, hogy az egyéves kor, az már olyan fordulópont, ahol a totyogók elkezdhetik azt eszegetni, mint mi. Ez egyfelől könnyebbség, mert végre nem kell minden alkalommal külön főzni, vásárolni. És a séták közben is lehet gyorsan venni egy kiflit, pogácsát, amit elmajszolhat gyermekünk – lehetőleg úgy, hogy ő a végén ki se látszon a morzsából…
Azonban ez az új kor felvet egy újabb kérdés, méghozzá azt, hogy mi vajon jól étkezünk-e?

                                                           http://1000tipp1000nap.hu/

2016. február 21., vasárnap

A mi babakonyhánk – receptkönyv ajánló

Szülőként mindannyian tudjuk, hogy gyermekünk táplálását még a szomszédaszony is árgus szemekkel figyeli. Ha csemeténk túl sokáig szopizik az a baj, ha nem szopik az a baj, ha mindent eszik az a baj, és ha nem akkor az.
Ez gyakorlatilag egy olyan kör, amibe az ember belekerül, de kimászni sohasem tud belőle. Egyezzünk meg abban, hogy biztosan lesz mindig olyan, aki szerint rosszul csináljuk a dolgokat.
Igazából bármennyit olvastam a dolog után, sohasem találtam két megegyező véleményt. A mi szüleink, nagyszüleink (és az ehhez a korosztályhoz tartozó gyermekorvosok is!) sokkal “könnyedebben” vették a hozzátáplálás kérdését.
Az első falatokat nem a bioboltokból rendelték be, és mégsem volt ennyi allergiás ember, mint amennyivel mostanában találkozunk. Ha őszinte akarok lenni én sem vagyok egy nagy “biomániás”. Szeretem az egészséges étkezést, de fontos, hogy az észszerű is legyen (tehát nem hihetetlenül “steril”).
Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de egy idő után azt gondolom, nem olyan könnyű újabbnál újabb fogásokkal előállnunk gyermekeink számára, saját kútfőből.
Én személy szerint, nagyon szereten a receptkönyveket, teljesen másnak látom, mintha csak “ráguglizok” egy egy ételre. Jó átlapozni, nézni a szép fényképeket, elolvasni az író főzés közbeni (el)kalandozásait. A friss nyomda-szag mellett, szinte az ételek illatai is megelevenednek. Nem beszélve arról, hogy megbízhatóbbnak tűnik, mint egy olyan recept, amit valaki csak feltöltött a világhálóra.
Úgyhogy bementem a Libribe, és körülnéztem a babaétrendekkel foglalkozó könyvek között. Ajánlásra találtam is egyet, ami 200 egyszerű és egészséges étellel foglalkozik, 0 és 3 éves kor között. Ez tökéletes választásnak tűnt!


Az író több gyermekes anyuka, aki szintén átélte milyen az étkezés kialakításának tökéletlen világában tévelyegni. Ebben való eligazodásban próbál segíteni, a 16 év alatt összegyűjtött szakmai tapasztalatai alapján.
A könyv öt fejezetből áll, az elsőben néhány alapelvvel kezdi (vitaminok, ásványi anyagok, allergének, esetleges eszközök az étele elkészítéséhez …).
A továbbiakban is ad tippeket, tanácsokat, miközben a végeláthatatlan recept-variációk között szemezgetünk.
Nagyon tetszik, hogy mindegyik recept mellett van egy mosolygós, és egy szomorú fej, így a szülő meg tudja jelölni, melyik aratott veretlen sikert a gyerekek körében, és melyik nem. Illetve azt is jelöli, ha valamelyik étel le is fagyasztható. Külön táblázatban ötletet is ad a heti étrendhez, ennek segítségével a menüsor összeállításán sem kell nagyon gondolkoznunk.


Ami kifejezetten örömmel töltött el, az az, hogy hihetetlenül sokféleképpen  variálja az ételeket, ízeket! Vannak benne húsok, halak, tészták, rizses ételek, és természetesen zöldségek, gyümölcsök izgalmas kombinációi.
Hangsúlyos, hogy ahhoz, hogy egy étel egészséges legyen, nem feltétlenül kell unalmasnak is lennie!
Erről tanúskodnak például az alábbiak: Annabel finom marhaburgere (ez persze nem az újszülött korosztálynak), almás csirkehúsgolyók, jégnyalókák friss gyümölcsből, variációk bundáskenyérre, lazac sárgarépával és paradicsommal …
Nem írnám le mind a 200 receptet, csak szerettem volna kedvet csinálni Nektek (Nekünk) szülőknek, akik szeretnek a konyhában kreatívkodni – főleg úgy, hogy az író garantálja, nem kell sok időt a konyhában töltenünk az egyes ételek elkészítésével.

Receptkönyv írója, címe:

Annabel Karmel: Babaétrend (200 egyszerű és egészséges étel gyermekünknek, 0-3 év)