Openbag: nincs többé dideregve alvó kisgyerek

Melyikünk ne emlékezne arra, amikor drágaságunk először aludta át az éjszakát?! Áh, fantasztikus érzés!

Azonban a szokatlan érzés miatt, az édesanya vagy ijedten kiugrik az ágyából, hogy vajon minden rendben van e, vagy éppen édesdeden alszik, mint utoljára a nyári szünetek ideje alatt, amikor középiskolás volt.

Nem nagyon találkoztam még olyan édesanyával, aki vonakodott volna kihasználni ezt a hihetetlen (és reméljük gyakran visszatérő) eseményt.

Az átaludt éjszaka nyugalmát, megzavarhatja hogyha tudjuk, hogy a gyermekünk nemhogy egyfolytában forog össze-vissza, hanem gyakorlatilag bejárja a kiságya minden egyes zugát, lehetetlen pozíciókat felöltve. A kisgyerek alvási szokásai között nem szerepel a ‘betakarom magamat, ha lecsúszik a takaró’ fejezet.

Nálunk sajnos Lara, már nagyon sokszor fázott meg így. Hiába mentem be hozzá az éjszaka kétszer-háromszor is, hogy betakarjam, mire visszaértem (értsd: beestem) az ágyamba, addigra tuti átfordult, és volt takaró, nincs takaró.

Mikor még nem tudott felállni - de már bőszen ficánkolt alvás közben – hálózsákban aludt. Pedig mennyire vonakodtam tőle az elején?! Hamarosan azonban, az egyik legmegbízhatóbb “anya-segítő” lett. Nyugodtan átaludhattam az éjszakát, mert tudtam Lara nem fázik meg.

Viszont, amikor átkerült a ‘nagylányos’ ágyikóba, ahonnan kimászhatott, tudtam, hogy le kell mondanom erről a segítségemről. A hálózsák fogalma, már nem anya átaludt éjszakájával volt egyenlő, hanem az ágyból kimászott gyerek hatalmas eleséseivel.

Még a terhességem alatt kaptam egy jó kis kuponfüzetet a védőnőtől, és eszembe jutott, hogy ott láttam, erre is van megoldás! Elő is kerestem, és megtaláltam az Openbag-et!

Az Openbag egy alul nyitott hálózsák, ami a hagyományos hálózsák előnyeit ötvözi, a nagy-kislányos igényekkel! Tökéletesen védi a baba egész testét, mégis a kislábak lehetőséget kapnak a kora reggeli ágyból kimászós-szaladgálós-pizsamában játszós teendőkre.

Az Openbag hálózsák, egy magyar anyuka kreatív elképzelése, és munkája alapján született meg. Nagyon szeretem benne, hogy érezhető rajta, az hogy nagy gonddal, hús-vér édesanya által született meg. Mindezt igazolja – azontúl, hogy kiváló ötlet – az anyagválasztás minősége, ugyanis 100% baby pamut textíliákat használnak, és a kellemes meleget biztosító töltet, pedig 100% antiallergén poliészter. Mindegyik hálózsák ujjatlan kialakítással lett elkészítve, ezzel elkerülve a túlmelegedés veszélyét. De mindennek tetejében, lehet választani vékonyabb nyári, és vastagabb téli típus közül. Nekünk a vastagabb van, de ez is pehelykönnyű! Melegen tartja Larát anélkül, hogy nehéz, kénylemetlen lenne.

Az Openbag zsákok különböző méretekben érhetőek el. Egészen újszülött kortól, hét éves korig élvezheti a baba, és a mama is - ha már úgyis rabul ejtette a szülők szívét. Az újszülött kialakítás, a váll résznél bővíthető, és alul pedig opcionálisan zárható patenttel van felszerelve.

Ha már mindenféle technikai kütyüt elnevezünk ‘okosnak’, akkor miért ne lehetne egy hálózsák is okos?!

Az mindenképpen elmondható, hogy az Openbag egy okos megoldás azoknak az okos szülőknek, akik szeretik nyugodtan, lelkiismeretfurdalás nélkül végig aludni az éjszakát. Ezzel együtt pénzt is megspórolva, ugyanis ezektől a hálózsákoktól nem kell néhány hónap után megválni, hosszú ideig partner lehet a biztonságos, kényelmes alvásban.

Ha szeretnétek Ti is megnézni, akkor látogassatok el a: https://www.openbag.hu/ oldalra.

A mi babakonyhánk – receptkönyv ajánló

Szülőként mindannyian tudjuk, hogy gyermekünk táplálását még a szomszédaszony is árgus szemekkel figyeli. Ha csemeténk túl sokáig szopizik az a baj, ha nem szopik az a baj, ha mindent eszik az a baj, és ha nem akkor az.

Ez gyakorlatilag egy olyan kör, amibe az ember belekerül, de kimászni sohasem tud belőle. Egyezzünk meg abban, hogy biztosan lesz mindig olyan, aki szerint rosszul csináljuk a dolgokat.

Igazából bármennyit olvastam a dolog után, sohasem találtam két megegyező véleményt. A mi szüleink, nagyszüleink (és az ehhez a korosztályhoz tartozó gyermekorvosok is!) sokkal “könnyedebben” vették a hozzátáplálás kérdését.

Az első falatokat nem a bioboltokból rendelték be, és mégsem volt ennyi allergiás ember, mint amennyivel mostanában találkozunk. Ha őszinte akarok lenni én sem vagyok egy nagy “biomániás”. Szeretem az egészséges étkezést, de fontos, hogy az észszerű is legyen (tehát nem hihetetlenül “steril”).

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de egy idő után azt gondolom, nem olyan könnyű újabbnál újabb fogásokkal előállnunk gyermekeink számára, saját kútfőből.

Én személy szerint, nagyon szereten a receptkönyveket, teljesen másnak látom, mintha csak “ráguglizok” egy egy ételre. Jó átlapozni, nézni a szép fényképeket, elolvasni az író főzés közbeni (el)kalandozásait. A friss nyomda-szag mellett, szinte az ételek illatai is megelevenednek. Nem beszélve arról, hogy megbízhatóbbnak tűnik, mint egy olyan recept, amit valaki csak feltöltött a világhálóra.

Úgyhogy bementem a Libribe, és körülnéztem a babaétrendekkel foglalkozó könyvek között. Ajánlásra találtam is egyet, ami 200 egyszerű és egészséges étellel foglalkozik, 0 és 3 éves kor között. Ez tökéletes választásnak tűnt!

Az író több gyermekes anyuka, aki szintén átélte milyen az étkezés kialakításának tökéletlen világában tévelyegni. Ebben való eligazodásban próbál segíteni, a 16 év alatt összegyűjtött szakmai tapasztalatai alapján.

A könyv öt fejezetből áll, az elsőben néhány alapelvvel kezdi (vitaminok, ásványi anyagok, allergének, esetleges eszközök az étele elkészítéséhez …).

A továbbiakban is ad tippeket, tanácsokat, miközben a végeláthatatlan recept-variációk között szemezgetünk.

Nagyon tetszik, hogy mindegyik recept mellett van egy mosolygós, és egy szomorú fej, így a szülő meg tudja jelölni, melyik aratott veretlen sikert a gyerekek körében, és melyik nem. Illetve azt is jelöli, ha valamelyik étel le is fagyasztható. Külön táblázatban ötletet is ad a heti étrendhez, ennek segítségével a menüsor összeállításán sem kell nagyon gondolkoznunk.

Ami kifejezetten örömmel töltött el, az az, hogy hihetetlenül sokféleképpen  variálja az ételeket, ízeket! Vannak benne húsok, halak, tészták, rizses ételek, és természetesen zöldségek, gyümölcsök izgalmas kombinációi.

Hangsúlyos, hogy ahhoz, hogy egy étel egészséges legyen, nem feltétlenül kell unalmasnak is lennie!

Erről tanúskodnak például az alábbiak: Annabel finom marhaburgere (ez persze nem az újszülött korosztálynak), almás csirkehúsgolyók, jégnyalókák friss gyümölcsből, variációk bundáskenyérre, lazac sárgarépával és paradicsommal …

Nem írnám le mind a 200 receptet, csak szerettem volna kedvet csinálni Nektek (Nekünk) szülőknek, akik szeretnek a konyhában kreatívkodni – főleg úgy, hogy az író garantálja, nem kell sok időt a konyhában töltenünk az egyes ételek elkészítésével.

Receptkönyv írója, címe:

Annabel Karmel: Babaétrend (200 egyszerű és egészséges étel gyermekünknek, 0-3 év)

Foglalkozz velem!

Sohasem volt kérdés számomra, hogy sokat fogok beszélgetni a gyerekeinkkel. Azontúl, hogy szeretek beszélgetni, nagyon fontosnak tartom a szülő és gyermek közti kommunikációt, a két generáció közötti bizalmi kapcsolat kialakulásában. Véleményem szerint a kiskorban megalapozott őszinte, baráti, bizalmi viszony kihatással van a tinédzser korra és a növekvő gyermek egész életére.Természetesen a szülők életére is. Tehát amikor terhes voltam, már akkor is sokat beszélgettünk a férjemmel együtt, a babával. Főleg amikor már “válaszolt” is, egy egy jól irányzott bordán rúgással. Aztán, miután a kislányunk megszületett, ez egyre intenzívebbé vált. Mikor még úgy is tűnt, hogy “nem érti”, akkor is nagyon sokat beszélgettünk vele, szeretgettük, babusgattuk. 

Mint sok elsőgyerekes anyuka, én is több ‘Mit hogy kell csinálni’ könyvbe kezdtem bele. Persze nem kellett sok idő ahhoz, hogy rájöjjek ez a világ egyik legfeleslegesebb, leginkább stresszkeltő dolga. Egyfelől, sok esetben ezek a könyvek ellentmondanak egymásnak. Másfelőle pedig, azt gondolom minden normális anyuka JÓ anya akar lenni, ezeknek a könyveknek nagyrésze azonban, rendkívül magas vizsgakövetelményeket támasztanak, szinte azt érzékeltetve, hogy ez soha nem fog összejönni. Néhány hét után teljesen összekavarodtam, és úgy éreztem kezd elveszni az anyai ösztönöm. Nem Larát ismertem, hanem a “szabályokat”. Úgyhogy félredobtam mindent, és elkezdtem a szívem szerint cselekedni. Ennél jobb döntést nem is hozhattam volna!

Azóta nagyon megvizsgálom, hogy mit olvasok el, mit nem. Ha pedig már olvasok, akkor tudatosan szelektálok, ismerve a kislányunkat. Egy jó féléve elkezdtem egy könyvet, amiben amellett, hogy sok értéket felfedeztem, egy hihetetlenül kegyetlen és szomorú kísérletről is olvastam. Nem tudom, ti hallotattok-e már róla, ezért mindenképpen szerettem volna megosztani veletek. A kísérletet a XVIII. században végezték el ötven csecsemőn, II. Frigyes uralkodó kérésére, aki arra volt kíváncsi, hogyha a babák fizikailag megfelelően el vannak látva (kapnak rendesen enni, fürdetve vannak, tisztába vannak téve…), de nem szólnak hozzájuk, nem mosolyognak rájuk és nem szeretgetik őket gondozóik, akkor milyen nyelven fognak megszólalni. Sajnos nem került sor arra, hogy ez kiderüljön, ugyanis mind az ötven csecsemő meghalt. Később, az 1940-es években újra megismételték ezt a kísérletet, csak ebben az esetben nem a nyelvi tulajdonságok kialakulására voltak kíváncsiak, hanem arra, hogy elegendő-e a fizikai szükségek kielégítése. A feltételek ugyanezek voltak, és sajnos itt is néhány hónapon belül: először a sírás, mozgás, arcmimika épült le, és rövid időn belül mind meghaltak a csecsemők.

Teljesen elszomorított amikor erről olvastam, de mindemellett pedig rendkívül szemnyitogatónak találtam. Mennyire intelligensek a csecsemők, és mennyivel többek, mint az evés-alvás körforgás?!

Hála Istennek, csak egy – két esetben találkoztam olyan anyukákkal, akik nevetségesnek tartották a babával való beszélgetést, mind terhesen, mind pedig a már megszületett kiscsecsemővel. Azonban talán többen vannak, akik azt az álláspontot képviselik, hogy amikor a kisbaba megszületett, legyen csak szépen az ágyában, tanulja meg “elfoglalni”, megnyugtatni magát, legyen picit önálló. Voltak olyanok, akik nekem is ezt mondták, és akkor sem értettem: miért kéne egy kisbabának “önállónak” lennie? Hogyan is kényeztetném el, ha megölelem és megvigasztalom mikor valami bántja?! Még egy felnőttnek is jól esik a vígasztalás, nemhogy egy gyereknek. 9 hónapig a mami 24 órás társaságát élvezte, és ahogy világra jön, már teljesen külön is akarják választani. 

Kedves szülők, a gyerekeink számára mi jelentjük az egész világot! Egy ölelés, mosoly, kedves szó jelenti nekik a mindent! A kísérletek is alátámasztják (sajnos), hogy egy mosoly vagy egy simogatás legalább annyira szükséges az életben maradáshoz, mint az élelem.

Ahogyan a gyermekünk növekszik ugyanennek az odafigyelésnek, gondoskodó szeretetnek nem szabad csökkennie. Szükség van a tartalmas együttlétekre minden egyes nap. Larán nagyon lehet látni, ha mondjuk vendég várás miatt egész nap a konyhában sürgök forgok. Hiába vagyunk egy helyiségben, és szólok hozzá közben, de neki ennél többre van szüksége. Oda kell ülni mellé, és játszani vele. A napunknak egy nagy részében csak rá figyelni, csak vele foglalkozni. Természetesen, igyekezve nem háttérbe szorítani kedves férjurunkat. Annyira kreatívak, humorosak, saját vicceket, megoldásokat tudnak kitalálni, hogy az ember nem is gondolná. Sokszor le sem fényképezem, vagy videózom milyen aranyos, hanem csak ülök, és élvezem a pillanatot. Nem akarok lemaradni róla azzal, hogy feloldom a képernyőzárat, megnyitom a kamerát, közben belenézek ebbe-abba és már le is maradtam a ismételhetetlen jelenetről.

Töltsünk el úgy időd a gyerekeinkkel, hogy odaszánjuk magunkat teljesen abban az időben! Nem telefont nyomkodunk, nem internetezünk, vagy berakunk egy mesét, hanem csak rá / rájuk koncentrálunk! A gyerekek mellett olyan dolgokat is észreveszünk, megmosolygunk, amik mellett máskor elmennénk.

A gyerekek nem a tökéletes szülők mellett (nem hiszem, hogy vannak tökéletes szülők), hanem az őszinte szeretet légkörében fejlődnek a legintenzívebben.