Amerikába mentünk, híres mesterségem címere: É-d-e-s-a-ny-a

Valljuk meg őszintén, hogy mi nők nagyon szeretünk kíváncsiskodni, érdeklődni. Anyaként ez a tulajdnság hatványozódik, hiszen számtalan dolgot tudunk kérdezni egymástól a gyereknevelésen át, a napirend beosztásán túl, a kikapcsolódáson, szépítkezésen át, akár az öltözködésig, minden belefér.

Érdeklődésünknek nem szabnak korlátot, még az országhatárok sem – sőt azt hiszem még jobban felcsigázza a fantáziánkat! Ezúttal, egy olyan fiatal anyukával készítettem interjút, aki Floridában él, főállású anyaként, 4 gyermekével, és férjével.

Most pillantsunk be egy kicsit az ő életükbe, hétköznapjaikba, szokásaikba.

1., Mióta èlsz Amerikàban? Hogyan kerültél ki, hiszen Magyarországon nőttél fel?

Kinga: 6 éve jöttünk ki 2009 végén, amikor a legnagyobb lányom 2 hetes volt.

Férjem itt tanult, itt végzett egyetemet, és lett orvos.

Esküvő után, meg éltünk egy évet Izraelben - aztán kiköltöztünk Floridába, mert itt azért mégiscsak nyugalmasabb az élet egy kicsit. 

2., Akkor csak az első babátok született Magyarországon? Miért jöttetek haza a születésére?

Kinga: Az első lányom Budapesten született. Direkt utaztunk haza szülni, hiszen első gyerek révén - annak ellenére, hogy rengeteg tapasztalatom volt már akkor is kicsikkel - szerettem volna anyukám közelében lenni. Nem is magam miatt, hanem inkább azért, hogy első unokájuk születését szüleim, és testvéreim is közelről megtapasztalják. Élvezhessék a társaságunkat, és segíthethessenek a baba körül.

Szerintem fontos, ha esetleg úgy érezzük nincs is szükségünk lelki - fizikai támogatásra, még akkor is engedjük, hogy szeretteink (szülők, nagyszülők, barátok...) néha néha segítsenek. Így éreztetjuk velük, hogy ők és az ő véleményük is fontos. Hogy az új jövevénnyel nem zárultak ki a világunkbol. 

3., Mennyi korkülönbsèg van a picik között?

Kinga: A négy pici közt, átlagot vonva egy-egy év van. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy nyolc hónapos babát, már nagy pocakkal cipeltem és szoptattam.

4., Nem akármilyen feladat lehet, ilyen kis korkülönbséggel született gyerkőcök mellett helytállnod! Hogy nèznek ki a hètköznapjaitok? Miket szoktatok csinàlni?

Kinga: Hétköznapok? Hétvégék? Minden össze van mosódva.

Igyekszem jóval a gyerekek előtt felkelni. Ez mostmár nehezebb, mert a két idősebb lányka (4 és 5 évesek), már korán reggel ébren vannak. Fecsegnek, babáznak, így felkeltik a két kisebbet. Sokszor arra kelek fel hogy húzzák a kezem, hogy süssek nekik palacsintát, mert már olyan régóta fent vannak, és nagyon éhesek.

Reggeli (tv nélkül! Nincs bekötve a tv, csak néha néha dvd-zünk), takarítás, mosakodas, ágyak bevetése. A lányoknak már kötelező ezeket elvégezni. A két kicsi még csak rombol utánuk. 

Ezekután, a két nagyobb egyből megy a tanító nénihez, mert nem fognak iskolába járni, hanem otthon mi, és magántanár(ok) fogja(k) tanítani őket.

Én pedig otthon vagyok a kicsikkel, és megy tovább az örökös “rombolás” utáni összepakolas, felmosas, napi 5-szőr lefürdetes, falak lepucolasa, a 17 hónapos kislányom utáni feltörölgetés (habár már pelenka nélkül van, de vannak azért balesetek). Szóval van elég dolgom, amíg a lányokat a férjem délután 2-3 körül vissza nem hozza. Akkor mind megebédelünk, és köszönet Istennek a délutáni pihenőért, amikor egy órára mindenki lepihen, és én is olvashatok egy kicsit, vagy rendbe tehetem a gondolataim, vagy elmehetek wc-re! 

Floridában későn megy le a nap, és mivel napközben nagyon meleg van nyáron, a kinti programokat mind délután 4-5 után rendezzük, amikor a pihenőnek vége.

Ebben bármilyen buli benne lehet - mozi, könyvtár, uszoda, tenisz, lovas pálya, disney land, barátok, tengerpart, múzeumok - ezt mind négy gyerekkel. Kicsit hektikus tud lenni néha, de a férjemmel már vannak taktikáink. Felkészültek vagyunk minden eshetőségre, és lazák, nyitottak vagyunk, ha változtatni kell (ami nagyon fontos, ha sokgyerekes családról beszélünk)!

5., Beszéltünk arról, hogy nálatok otthon, illetve magánoktatásban tanulnak a gyerekek. Akik nem ezt választják milyen lehetőségeik vannak?Gondolom ott is van bölcsi,ovi? Hàny èves kortól lehet menni? Kötelező valamelyik? Hogyan képzeljünk el egy amerikai bölcsődèt, óvodát?

Kinga: Amerikában az összes államban van privát (fizetős), és állami iskola is. Az óvodának csak az utolsó éve kötelező - azért hogy a gyerekek fel legyenek készítve az iskola első évére. Bölcsődébe, már egészen kiskortól lehet gyerekeket vinni.

A dolgozó anyukáknak van, hogy szülés után három hónappal már vissza kell menni dolgozni. Ezért vagy bölcsődébe adják a babákat (daycare), vagy a tehetősebbek baby sittereket vesznek fel a gyerekek mellé.

A rendszer hasonló, mint otthon magyarországon - reggel kiteszik a gyerekeket , délután felveszik. Van, aki fél napot , van aki egész napot tölt ott. Van, hogy ott esznek, van hogy kinti ételt hoznak, és azzal etetik a gyerekeket (azért például, mert allergiások, kóser étrendet tartanak stb). Elég rugalmasnak mondhatjuk hiszen például van esti program is plusz pénzért, ha a szülők csak később tudjak felvenni a kicsiket.

Illetve mindig vannak egyéb elfoglaltságok, kis sulibusszal viszik őket ide-oda: játszótér, uszoda, múzeum, állatkert - tehát nem ülnek egész nap az óvodában. 

6., Hogyan készitik fel őket az iskolàra? Van valami speciàlis,kiemelkedő foglalkozàs, csoport...?

Kinga: Az óvodákban nem csinálnak semmi speciális foglalkozást. Felkészítésként,  együtt gyakorolnak olyan alapvető dolgokat, mint a számok egytől tízig, betűk, szociális tanulmányok és alapozó etikett. 

Én otthon vagyok a gyerekekkel, ezért sem járatjuk őket óvodába. Szeretek velük lenni, élvezzük az együttlétet, rengeteget utazunk, rugalmas az időbeosztásunk - nincs stressz, és mindenki boldogabb. Emellett nálunk a gyerekek négy nyelven beszélnek, és ha beiratnám őket iskolába, angolul beszélnének velem is, és elfelejtenék a magyart, hébert, és az orosz nyelvet. A nyelvtudás számomra mindennél fontosabb. Határtalan lehetőségeket hoz, párokat csatol össze, és alapít családokat, sikeres cégeket, és nemzetközi kapcsolatokat rendez el. Arról nem is beszélve, hogy a nagyszülőkkel, nehezen menne a kommunikáció angolul, a magyar részről.

7., Te hogyan szoktàl foglalkozni velük? Magad szoktàl kitalàlni nekik feladatot, vagy van valami "taneszköz"?

Kinga: Mivel egész nap együtt vagyok a gyerekekkel, nagyon fontos hogy élvezetes legyen számukra, sőt számomra is az együttlét. Festünk, írunk, olvasunk, számolunk, sétálunk, felfedezünk, táncolunk, énekelünk, sportolunk - élvezzük a gyerekkort!

Nem a sok játék a fontos, hanem a képzelőerőd! Kis kavicsokkal is el lehet játszani órákig, palcikákkal vagy kagylókkal számolni, faleveleket gyűjteni, és festeni.

Fontos, hogy mindenbe vonjuk bele a kicsiket. Ők velem együtt főznek, együtt pucoljuk a krumplit, együtt cipeljuk a bevásárlózacskókat, együtt mosunk, szárítunk,  és pakolunk ruhákat. Felsöprünk, porszívózunk, pelenkázunk, még akkor is, ha nekik még nehezen, vagy egyáltalán nem megy. Fontosnak érzik magukat, és büszkék amikor megdicsérjük őket! Mindezek mellett megtanulják, hogyan kell elvégezni ezeket a nélkülözhetetlen feladatokat is.

Nálam mindig is fontosabb volt az, hogy a gyerekeimből Istenfélő, és jó embert neveljek. Az hogy valaki szorgalmas, intelligens, kedves, munkaszerető számomra többet ér, mint önmagában a nagy intellektuális tudás. Attól hogy valaki orvos, vagy ügyvéd még nem biztos hogy jó ember, sőt lehet, hogy egyenesen hazug vagy csaló- vagyis számomra egyenlő a nullával.

Otthonról, és magántanárral tanítjuk őket, és mindezek mellett pedig különböző csoportok tagjai, pl úszás, festés és zene. 

Visszatérve a kérdésedhez, nálunk a legfontosabb taneszköz: a türelem, és szeretet - a többi meg majd jön magától! 

8., Hogyan tudod ennyi gyerek mellett ellàtni az otthoni feladatokat? Van esetleg valami segitsèged?

Kinga: Ahogyan már említettem, a gyerekekkel együtt csináljuk az otthoni munkát. Néha nehezebb, mintha egyedül csinálnám, de mivel őket is bevonom a dologba, így a két nagyobb lányom már például rengeteg "munkát" egyedül is el tud végezni.

Saját szobájukat már nekik kell kitakarítani, ruháikról ők gondoskodnak, ők hajtogatják is össze. Tudják, ha nincs rend, megy a sok játék, és ruha a földről be a zsákba, és visszük a nélkülöző gyerekeknek. Egy párszor már kiürült a szekrény, ezért megtanulták, ha nem vigyáznak arra amit kaptak, elvétetik tőlük, és azoknak adatik akiknek nincsen. 

Nincs segitsegem, csak a férjem, és a gyerekeim. 

9., Itthon nagyon megoszlik a közvélekedés a családalapításról. Legfőképpen abban az esetben, ha fiatalokról van szó, és az édesanya örömmel marad otthon a gyerekekkel. Mennyire megbecsült Amerikában az, ha valaki főállású édesanya, és úgymond "csak" otthon van?

Kinga: Érdekes, hogy Amerikában helytől függ, hogy hogyan tekintenek az anyukákra. Én úgy tapasztaltam, hogy a hatalmas metropoliszokban, mint New York, Atlanta, Chicago, Los Angeles, Dallas, San Francisco, Seattle stb. a nők hatalmas nyomás alatt vannak. Mindent megtesznek azért, hogy megfeleljenek az ottani társadalmi "normáknak". Vagyis, szülés után visszahuppanni 45 kilósra, a csecsemőt bölcsibe dobják, és mennek is vissza az irodai munkába, mintha nem történt volna semmi - hogy bebizonyítsák milyen megállithatatlanok is ők. Itt természetesen nem azokról az anyukákról beszélek, akiknek muszáj visszamenni, különben nincs mit enni, hanem azokról akik tehetősebbek. Iskolába járatják a gyerekeket, mert az a norma, nyáron táborba dobják őket, hogy ne kelljen annyit velük foglalkozni, és az átlag gyerekszám az 1-2, plusz egy kutya vagy macska (ami jobb, mert nincs vele annyi gond, mint egy gyerekkel).

A kevésbé belakott területeken, vagyis mindenhol máshol, az anyának valahogy más szerepe van. Gyakran látni sok gyerekmekes anyukákat, akik napi 2-3-szor főznek, otthonról támogatják a férjüket, és nem érzik úgy, hogy meg kell felelniük azoknak a nevetséges normáknak. Szóval nem kell érvényesülniük a karrier terén ahhoz, hogy fontosnak érezzék magukat! 

Én rengetegszer érzem, mikor elutazunk pl. New Yorkba, sétálunk az utcán négy kicsi gyerekkel, és az emberek szeme kiég, hogy ki ez az őrült pár és mit keresnek itt Manhattan közepén - ahol az átlag lakások egyszobásak. Megszokták kérdezni, hogy mind az enyém-e, ha elmegy a férjem egy fél percre. Megközelítenek az idősebbek, hogy: szegénykém, hogy csúszott be ennyi gyerek?!” 

Az én tanácsom, hogy soha ne a társadalmi normák szerint éljetek, mert akkor nem lesztek boldogok, és csak egy szürreális, mesterkélt világot  kergettek. A valóság és a realitás a családban van, a gyerekekben, Istenben - nem kizárólag a karrierben. 

10., Milyen tàmogatàsi lehetösègek vannak a nagycsalàdosok rèszère? Itt olyasmire gondolok, ami itthon GYES, GYED… Van kint bármi egyéb?

Kinga: Van Amerikában is támogatási rendszer, csak itt már terhesség közben elkezdődik. Rengeteg segítséget nyújtanak terhes anyukáknak, egyedülálló anyukáknak, gyerekes anyukáknak, beteg anyukáknak. Itt gondoljunk pénzügyi segítségre, étkezési csekkekre, ingyen biztosításra, pszichés támaszra, mindenféle segély csoportok segítségnyújtására (házhoz jönnek segíteni), szoptatás oktatás, és támogatásra, tápszer segélyre, babáknak ingyenes a babaétel 1 éves korig, és még sorolhatnám.

A magyar GYES, és GYED ehhez képest nevetséges. Itt nem csak pénzügyi, hanem lelki, és pszichés segítséget is nyújtanak. 

11., Èlvezitek, hogy ott laktok? Van valami, amit hiànyolsz, esetleg amit itthon jobb megoldàsnak tartottàl?

Kinga: Szeretek itt élni. Európába / Magyarországra sajnos már nem mennék vissza. Mi zsidó család vagyunk, és amikor legutoljára "otthon" voltunk rengeteget zsidóztak ránk az utcán. Én nem akarom, hogy a gyerekeim ennyi félelem, és gyűlölet között nőjenek fel. Amerikában minden etnikum, vallás, és nemzetiség megtalálható.

Az emberek valahogy megoldják, hogy együtt éljenek békében - talán azért, mert a gyerekeiket erre tanítják. 

Talán, ha Magyarországon is szeretetre, és összetartozásra biztatnák a gyerekeket, nemcsak az iskolában, de (ami fontosabb!) otthon a szülők, és a család, akkor az a generáció már sokkal jobb állapotban nőne fel. 

Nagyon szépen köszönöm Kinga ezt az őszinte, és rendkívül elgondolkodtató, építő beszélgetést! Elképesztően izgalmasnak, és tanulságosnak tartom a válaszaidat, azt, ahogyan a hétköznapokat menedzseled anyaként, feleségként, miközben értékek szerint nevelitek gyermekeiteket.

Ha szeretnétek képeken, rövid videókon keresztül is megismerni őket, akkor a @koofakoofa felhasználónéven követhetitek az instagramon. 

Olivia Natural, avagy a biokozmetikumok is lehetnek izgalmasak

Nem titkolt szándékom, hogy rendszeresen osszak meg Veletek olyan termékeket (termékismertető, vagy interjú keretében), amik szépek, hasznosak és elérhető áron vannak.

Egyáltalán nem vagyok biomániás, és az egyik legunalmasabb dolognak találtam, hogyha valaki állandóan a természetes termékek híve. Azt gondoltam, hogy az, ha egy termékből kivesszük az úgymond mesterséges anyagokat, akkor az el is veszíti azokat a tulajdonságait, amiért szerettük.

Azonban amióta Lara megszületett, igyekszem több fronton is körülnézni minden területet illetően, főleg amelyek Őt is érintik. Ez alól nem kivételek a kozmetikumok sem, hiszen azok közvetlenül a bőrével érintkeznek.

Kaptunk egy kedves ajándékcsomagot az Olivia Naturaltól, és meg kell mondjam, nagyon kellemesen csalódtam a natúrkozmetikumokat illetően! Termékeik nemcsak kiváló, természetes alapanyagokból készülnek, hanem emellett kínálatukat babaápolási készítményekkel is bővítették, a családosok nagy örömére. Mi a HabBaba szappant próbáltuk ki, ami három összetevőből áll: extraszűz olívaolajból, kókuszzsírból, és a nagy kedvencemből: a sheavajból.

Összetevői nem csak a tisztálkodásban, hanem a bőr hidratálásában is segítenek! A 2 hónaposnál idősebb babáknak, gyerekeknek ajánlják, és akár a kifejezetten érzékeny bőrűek (száraz, ekcémára hajlamosak) is nyugodt szívvel használhatják.

Nálunk klasszul bevált, fürdés után kicsit sem volt száraz a bőre, és a nagy meleg miatt megjelenő kiütéseket is szépen megnyugtatta. Gyorsan feloldódik, habosodik, nem kell belőle sok, így gazdaságosnak is mondható. Bátran ajánlom minden kisgyerekesnek!

A csomagban voltak kényeztető szappanok, olajok és egy shea-vajas körömvirág balzsam. A balzsam szó ne tévesszen meg senkit, ez is a bőr hidratálásáért dolgozik. Mindegyik termékkel elégedett voltam, de ez abszolút kedvencem lett!

Amikor kinyitottam a csomagot, kajánul felnevettem: “Végre elérkezett az én időm is!” Hiszen nagyon fontos, hogy amellett, hogy anyukák vagyunk, ne feledkezzünk el arról sem, hogy nők vagyunk és feleségek! Ha a bőrünk ápolt, és sugárzik az egészségtől, akkor hiába vagyunk fáradtak, mégis sokkal szebb és igényesebb a megjelenésünk, még akkor is, ha esetleg a gyerkőc mellett kevesebb, vagy talán egyáltalán rendelkezésre nem álló idő miatt, elfeledkezünk magunkról. Ráadásul nagyon fontos, hogy álmaink hercege legalább időnként lássa, hogy még mindig ugyanaz a kecses asszonka él vele, akit hajdanán feleségül vett. :)

Visszakanyarodva a kiindulási ponthoz, a shea-vajas körömvirág balzsam azért lett a kedvencem, mert hihetetlenül jól hidratál! Segíti a bőr tápanyagellátását, hidratációját és rugalmasságának megőrzését. Ez utóbbi nagyon hasznos a kismamáknak, hiszen a növekvő pocak számára igazi felüdülés – nem beszélve arról, hogy segít a terhességi csíkok kialakulásának megelőzésében. Akiknek nagyon száraz bőrük van, azoknak különösen ajánlom! Mivel 100%-ban természetes test-balzsamról beszélünk, ezért bőrünkben felszívódva sem okozhat bajt a pocakunkban ficánkoló kisembernek.

Amúgy a terhességi csíkokra, a szőlőmag olaj az egyik leghatékonyabban alkalmazható kezelés, hiszen magas antioxidáns tartalma az egyik legértékesebb bőrmegújító testápoló szerré teszi. Akár heti 1-2 alkalom is eredményes lehet, természetesen ez az egyéni adottságoktól is függ. De érdemes kipróbálni!

Ahogyan a címben is elhangzott, ezek a termékek tényleg izgalmasak! De mitől lehetne egy szappan, vagy egy testvaj izgalmas? Főleg, ha nem tartalmaz mesterséges összetevőket? Pontosan ettől! Vegyük például a Kókuszos csokoládé szappanjukat – aminek olvasásától (és látványától is) szinte összefut az ember szájában a nyál. Igazi kókusz és belgacsokoládé találkozik, nem is akárhogyan!

A csokoládé értékes alkotóelemei puhítják, revitalizálják a fáradt bőrt, a kókuszszemcsék pedig gyengéden radírozzák az elhalt hámsejteket. Lányok, kell ennél több? Kíméletes összetevői miatt nemcsak a testre, hanem az arcra is bátran használhatjuk.

Vagy vegyük például a Kecsketejes-mézes szappant, amiben annyi vitamin és ásványi-anyag van, hogy nemcsak regenerálja a száraz, sérült bőrt, hanem tökéletesen hidratálja is.

Mivel natúrkozmetikumokról beszélünk, ezért gyerekek is használhatják. Hogy melyik terméket, pontosan mennyi idős kortól lehet használni, arról segítséget kérhettek a boltban, vagy akár utána lehet nézni a honlapjukon is.

Ti gondoltátok, hogy az illóolajokat nemcsak párologtatásra lehet használni, hanem bőrápolóként is? A Levendula illóolajat használhatod szaunázáskor, fürdéskor, és kis mennyiségben közvetlenül a bőrfelületen is. Segít az álmatlanságban – akár várandósság alatt, akár a csecsemőknél. A pici babáknál a fürdővízbe csepegtetve – Anyuka-társaim, ha esetleg régóta nem aludtunk, ne engedjünk a kísértésnek, nem szükséges az egész üveggel a fürdővízbe öntenünk, hiszen a pici babáknál egy csepp is elegendő az esti pancsinál.

A Narancs illóolaj, pedig kiváló gyulladáscsökkentő, fertőzésgátló és izomgörcsoldó. Ez utóbbi tulajdonság szintén jótékony lehet a kismamák vissza-visszatérő lábgörcs panaszaira.

Egyszó, mint száz az Olivia Naturalnál való vásárlás során merhetünk úgy önzőek lenni, hogy közben nem is vagyunk azok. Hiszen termékeiket gyakorlatilag a család minden tagja használhatja. 

A készítők nem csak minden korosztályra, de mindkét nemre is gondoltak, így érdemes körülnézni a széles palettán, és az egész családnak válogatni a tisztálkodó és bőrápoló termékeik közül, anélkül, hogy hónapokig spórolnunk kéne.

Bővebb információért látogassatok el: www.olivianatural.hu weboldalra

Fiatalság, bolondság (?)

Ezen a bejegyzésen nagyon sokat gondolkoztam. Többször neki is láttam, de valahogy sohasem volt az igazi. Talán azért, mert annyi mindent szerettem volna leírni, és nagyon sok mindenre reagálni.

Kismamaként, anyukaként nagyon sok külső inger éri az embert, főleg ha fiatal. Ezek az úgymond ingerek (értsd: megjegyzések, beszólások, buta kérdések, irigy beszédek, megvető fintorok) nem kifejezetten hízelgőek. Ilyenkor mindig rá kell jönnöm, hogy milyen széles spektrumon mozog az ember kifejezőkészsége. Habár az arcmimikám nekem is híresen sokszínű (legalábbis a gimnáziumi tanáraim elmondásai szerint), ezek a megnyilvánulások mégis sokszor egy pillanatra le tudnak fagyasztani…

Végül rá kellett jönnöm, hogy ez a bejegyzés, a blog legelső bejegyzésének (A család érték) folytatása lett.

Legelső felindulásból a rossz tapasztalataimat akartam “rátok zúdítani”, és az abban való értetlenkedésemet, hogy miért ilyen szkeptikusak az emberek a családalapítással kapcsolatban. Aztán, miután vagy ezerszer átrágtam a gondolataimat, és próbáltam olvasóbaráttá pofozni a szöveget, közben igyekeztem beleképzelni magamat azok helyébe akik így vélekednek. Nagyon nehéz feladat volt, pedig rendkívüli módon bele tudom élni magamat a szituációkba – ezt az pontosan tudja, aki nézett már meg velem filmet.

Szóval, egyedül abba tudtam beleképzelni magamat, hogy valószínűleg ezek az emberek félhetnek. Félhetnek, mert nem láttak jó példát, félhetnek mert bántották őket otthon, vagy éppen elkényeztették őket. Félhetnek, mert nem voltak szüleik, vagy ha voltak, akkor csak a fizikai jelenlétük volt érzékelhető. Félhetnek, mert csalódtak már másokban, vagy mert volt valami hiányosság az életükben, és attól tartanak, hogy ők is tovább viszik a hiányt. És még ezernyi félelem lehet…

Ez tényleg nehéz, viszont felmerül bennem az a kérdés, hogy ebben az ultra-toleráns világban, ahol mindenki jófej, és mindenkinek a nézetét, hitét, és mindenét “el kell” fogadni, mert az emberre különben ráaggatják a maradi, gyűlőlködő jelzőket.

Miért épp a családosok a nevetség tárgyai? Miért éppen egy fiatal jegyes párt, vagy szülőket vetnek meg, ha minden más elfogadható? Mindenkit sajnálunk a világ különböző pontjain, és az összes kiscicát és kiskutyát legszívesebben befogadnánk, de egy fiatal kismamát már megvetnek, vagy egy családalapításon gondolkozó fiút, lányt ufo-nak néznek. (Ez utóbbi, idézet a főiskolás éveim alatt, a csoporttársaim véleményéből miután jegyes, illetve feleség lettem.)

Nagyon sokan, csak azt a célt tűzik ki, hogy legalább annyit vagy egy picit többet érjenek el mint a szüleik. Ez általában pénzre, vagy diplomára, egzisztenciális kérdésre vonatkozik, nem pedig a családi életre. Én még nem igen hallottam olyat, aki azt mondta volna, hogy a szüleim 20 évig voltak házasok, én tuti egy életen át leszek a feleségemmel/férjemmel. Vagy, hogy az én szüleimnek 3 gyereke volt, én négyet szeretnék. Ti milyen sűrűn hallottatok ilyet? Pedig miért ne lehetne ez is cél?!

Fiataloknál és időseknél egyaránt kicsapja a biztosítékot, hogy milyen fiatalok vagyunk. Amikor Larával voltam terhes, és még a várandósságom elején voltam, az egyik védőnő két alkalommal is megkérdezte, hogy biztosan meg akarjuk e tartani a babát, és hogy tervezett volt e? (ez aztán az igazi terhesgondozás, nemde?!) Itt hol van az élet védelme??? Nem beszélve arról, hogy én azt gondolom, egy húsz és harminc év közötti fiatal tökéletesen készen áll a házasságkötésre, gyereknevelésre. Ez a kor nem szab gátat ennek. Nincs olyan életkor amelyre azt mondhatjuk, hogy csak az az adott korosztály tudna értékeket átadni. Szerintem nagyon fontos megjegyezni, hogy az, hogy valaki tapasztalt, sok mindent látott, az nem azt jelenti, hogy alkalmasabb szülőnek, mint egy fiatal!

A tapasztalat önmagában nem rendelkezik jellem és szív jobbító erővel!!!

Azért mert valaki idősebb, tehát tapasztaltabb, nem feltétlenül tud jobban szeretni, nem biztos, hogy gondoskodóbb és egyáltalán nem biztos, hogy felelősségtudóbb, sőt ami az egyik legfontosabb: nem feltétlenül empatikusabb! Az empátia hihetetlenül szükséges a szülőséghez. Azt megérteni, hogy a gyermekünknek miért létszükséglet a kedvenc plüss állat, vagy éppen miért olyan szomorú, egy felnőtt fejjel bagatel dolog miatt. Ha az ember legyint, hogy vannak a világban keményebb dolgok is, mint amiért épp az apró könnyek potyognak, akkor az teljesen összetöri a gyermek lelkét!

Ha a tapasztalat, és a kor önmagában jobbítana, akkor a 40-50 év felettiek csupa jó emberek lennének, akik tökéletes harmóniában élnek önmagukkal és a környezetükkel. Jobban értenek egy gyermek neveléséhez, mert már elég bölcsek, és tele vannak szeretettel, nem követnek el egy hibát sem. Nem löknek arrébb a boltban, és a bkv-n nem tolnák a lábunkra a kerekes-szatyrukat.

Ne felejtsük el, hogy mindenki azt tudja adni, amije van. És azt, hogy kine mije van, a szívének az állapota határozza meg.  Legyen akár ötven, vagy akár huszonöt éves.

Annyi tapasztalata egy fiatalnak is van, hogy mi az amit szülőként szeretne megcsinálni, és mi az amit nem. Mi az, amit örökségként tovább visz a saját szülei, nagyszülei, rokonai neveléséből, és mi az amit mindenképpen szeretne kizárni azokból.

Szülőnek lenni (és persze társnak is!) hihetetlen nagy ajándék és felelősség! A gyerekvállalás nem a cuki dolgokról, hanem értékek átadásáról szól.

Nem is egy folyton síró problémahalmazról, aki elhomályosítja  csillogó énünk tündöklését, melyben mások sütkérezhetnének - ha nem éppen pelenkát kéne egésznap cserélnünk.

Egy emberi élet lett ránkbízva, és tőlünk szülőktől nagyban függ, hogy a ránk bízott gyermek felnőve boldogtalan, és sebzett ember lesz, vagy kiegyensúlyozott, értékekkel teli, boldogság felé haladó felnőtt.

Mikor férjhez mentem (és mikor gyermeket vállaltunk akkor úgyszintén) szomorú tekintettel rámnézve, felteszik a nagy kérdést: “nem akartál többet élni?”

Ez nem a modern Rómeo és Júlia, ahol az esküvő után meghal az ember!

Bármilyen meglepő, a család kiteljesíti az embert! Ehhez szorosan kapcsolódik az a megjegyzés is, hogy “ja, ő háztartásbeli, CSAK otthon van.”

Először is kíváncsi vagyok, hogy azok közül az ember közül, akik így gondolkodnak, (és nyilvánvalóan nem próbálták) melyikük bírna ki csak 5-6 napot, egy gyerekkel, házastárssal, úgy, hogy az otthon közben nem egy háborús övezethez hasonlít, a férj nem harci sisakban merészkedik be az ajtón. Mindeközben az anya folyamatosan foglalkozik a gyerekkel érdemben (nem leülteti a tv elé), és értékeket ad át neki (ezt nem győzöm hangsúlyozni), megy e annak, aki ezt sohasem csinálta?!

Azt hiszem nem véletlenül mondta Bill Cosby komikus színész, hogy: “Adjatok kétszáz aktív kétévest, és meghódítom a világot!” Azt hiszem ez maximálisan leírja, mennyi láblógatással töltjük, mi édesanyák otthon az időnkent.

Másfelől ez egy halom újabb kérdést vet fel bennem. Miért nem értékes, hogyha egy anya (vagy apa) otthon marad a gyerekekkel? Miért lenne értékesebb az, ha valaki berúg egy gólt, szerez 23 diplomát, 5 nyelven beszél anyanyelvi szinten, kiemelkedően adminisztrál, ügyesen körbevezeti az épületben a vendégeket, vagy szépen köt virágcsokrot??? Ezek miért tiszteletre méltóbb szakmák, mint az, hogy valaki az otthonát igyekszik a nyugalom (vagy valami hasonló) szigetévé tenni, ahol a számára legfontosabb emberek kiteljesedhetnek.

Egy anya és feleség elképzelhetetlenül fontos, szabadság nélküli, napi 24 órás munkát végez, ahol emberek életével, boldogságával, sorsával foglalkozik valójában.

Little Factory: Textil-univerzum a világ legfontosabb embereinek, a gyerekeinknek

Azt hiszem nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy nagyon szeretem a kreatív embereket. Szeretem az izgalmas megoldásaikat, ötleteiket mégha egyszerű, úgymond kézenfekvő dologgal rukkolnak elő.

Hiszen ha kreatív emberek munkájáról beszélünk, akkor az biztosan nem lehet hétköznapi! És olyan jó néha a hétköznapi dolgoktól elrúgaszkodni, nem igaz?!

A Little Factory márkájú vállalkozásba, babaruha készítésbe 3 fiatal lány kezdett bele, nem is olyan régen. Mikor megláttam a termékeikről készült fotókat, nagyon kíváncsivá tettek. Szerencsére volt idejük egy beszélgetésre velem, amelyben jobban megismerkedhettem velük, a termékeikkel, céljaikkal, és talán egy pici betekintést is nyerhettem a  kulisszák mögé.

Ismerjétek meg őket Ti is, tartsatok velem!

Természetesen elsősorban az foglalkoztatott, hogy honnan jött az ötletük a babaruha készítéshez, hiszen korábban egyikük sem ezzel foglalkozott, mindhármójuknka meg van/ volt a szakmája. Sőt mi több, ketten főállású anyukaként élik hétköznapjaikat.

Mint kiderült Erika, Hanna és Uchi régóta barátnők, és pár éve kipróbálták milyen lenne, hogyha az illusztrációs ötletekben, és kézügyességben jártas Hanna kézzel készített rajzai, nem csak a papírról mosolyogtatnának meg minket, hanem a textíliáról is. Így Hanna egyik rajzát rányomtatták egy pólóra, csak kísérletképpen. Megállapították, hogy ez egy járható út lehetne, de anyagi és kapcsolati forrás híján parkolópályára tették az ötletet.

Van olyan dolog, ami nem hagyja nyugodni az embert, és folyton ott motoszkál belül. Ezt az inspirációt ők sem nyomták el, és gyakorlatilag egymástól függetlenül, és mégis teljes összhangban tavaly újra elővették a projektet, de már konkrétabb elképzelésekkel, szakmailag felkészülten, tökéletesen kiegészítve egymást.

Hogy miért pont babaruhákkal kezdtek el foglalkozni? Egybehangzó álláspontjukat csak megerősíteni tudtam: “ A babaruhák annyira cukik!”

Anyukák valljuk be őszintén, senkinek sem ismerős az az érzés, hogy magatoknak mentek be ruhát vásárolni, és két teli szatyor gyerekruhával jöttök ki a boltból?! Csak én vagyok az egyetlen, akivel ez megtörténik?! Mennyivel édesebb egy pici felső, mint egy 46-os “lepedő”?!

De kanyarodjunk vissza a témához. Véleményük szerint a felnőtt ruhapiac már eléggé telített –a hazai gyártókat is figyelembe véve – viszont még a babaruhák területén lehet újat mutatni.  És ez is a cél.

Az a stílus, amit anyukaként kerestek nem volt Magyarországon, csak legfeljebb külföldön hasonló. Így eszükbe jutott, miért ne valósíthatnák meg elképzeléseiket ők, itthon?!

Kíváncsi voltam magának a vállalkozásnak a szemléletmódjára is. Hiszen, az üzletpolitikából nagyon sok mindenre következtethetünk a termékekre vonatkozóan. A Little Factory alapját képezi, hogy úgy készítik a ruhákat – egészen az anyagbeszerzéstől kezdve, a kész termék becsomagolásáig -, hogy olyat kapjon a vásárló, amit ők is szeretnének, és szívesen kézbe vesznek.

Minden ruhanemű úgy van megtervezve, kivitelezve, ahogyan azt ők is szeretnék látni a saját gyermekeiken.

Kihangsúlyozták, semmiképpen sem szeretnék, hogyha olyan termelői folyamatba menne át a vállalkozás, hogy az az alkotás művészete, és a minőség rovására menjen.

Mindezek mellett, amitől figyelemre méltó ez a márka:

- Az anyagválasztás folyamatában mindhárman résztvesznek, hogy biztosan meggyőződjenek arról: a választott anyag mindenképpen jó legyen a baba bőrének (100% pamut). Még a címkeválasztásnál is odafigyeltek - habár kivágható - de ha benne hagyjuk, sem érzi meg a gyermek, hiszen annyira puha az is.

- A rajta szereplő minták egyediek, mind kézzel rajzoltak, gyermekekhez illőek.

Fontosnak tartják, hogy a minta ne sérüljön, bírja a gyerekek általi használatot, és a tömérdeknyi mosást is túlélje. Éppen ezért, a legminőségibb nyomástechnikával készülnek a kedves rányomatok.

- Szabását tekintve úgy van kialakítva, hogy kényelmes legyen a gyerekeknek, illetve a szülőknek se jelentsen gondot, amikor át kell pelusozni a totyogót.

Sok olyan babaruha van, ami nagyon divatos, de kényelmetlen, vagy “műanyag” érzetet kelt, ha feladjuk a gyerekünkre.  A Little factorynál az, hogy a termék jól nézzen ki, nem megy a minőség, és a kényelem rovására.

A márkáról elmondható, hogy az egyszerű szabásmintákat, egyszerű fazonokat képviseli, a pasztell színvilág keretein belül. Az egyedi, kézzel rajzolt, rányomott minta, az ami igazán feldobja. Illetve plusz különlegesség, hogy a textílek szineit, és a ruhák mintázatait az évszakoknak, szezonnak megfelelően válogatják ki, készítik el. Például, most a nyár alkalmával, a fagyi színek közül lehet válogatni. Fontosnak tartják, hogy legyen mindig valami téma, amely irányt mutat az újonnan kikerült kollekciónak.

Korosztályt tekintve, újszülött kortól olyan 4-5 éves korig válogathatunk gyerekeinknek a készletükből. Pólók, trikók, hosszúujjú felsők, bodyk, kis ruhák, rövidnadrágok, leggingsek találhatóak a széles választékban. A ruhák mellett, bőr moccasineket is készíttetnek tetszőleges színben, és méretben megrendelésre.

Számomra mindig érdekes kérdés, hogy miért válasszunk magyar terméket, hiszen számtalan esetben sokkal olcsóbban hozzájuthatunk a külföldön készült termékekhez.

Nagyon tetszett az a szemlélet, hogy vállalkozóként sem feledkeztek el róla, hogy ők is anyukák! Tudják, hogy milyen költsége van a gyerekruháknak, tudják, hogy milyen sokra van szükség belőle, hiszen nagyon rövid ideig hordanak egy egy darabot a picik.

“Fontos, hogyha a szülők ránéznek egy egy darabra, és megtetszik nekik, akkor elérhető legyen. Ne csak annyit tudjanak mondani, hogy: hú de jó - de kétszer annyiba kerül, mint az, amit a szülő magának vesz.”

“Lényeges,  hogy a magyar vásárlók észrevegyék, ugyanúgy megtalálható itthon is az a minőség, amit esetleg sóvárogva néznek egy külföldi honlapról.”

És, hogy mi vár bennünket a jövőben?

Ami a közeli jövőt illeti, az az őszi-téli kollekció: pulcsik, kabátok, melegebb nadrágok, és még számíthatunk táskákra is!

Volt már példa olyan kérésre is néhány szülőtől, hogy szívesen hordanának baba-mama ‘egyenruhát’. Ezt egyenlőre a jövő zenéjének tartják az alkotók. Viszont, ami biztos, az érdeklődésből nincs hiány.

Little Factory:

“Olyan ruhákat készítünk, amiket a saját gyerekeinkre is ráadunk nyugodt szívvel. Sőt örömmel!”

https://www.facebook.com/littlefactorywear