Még sohasem találkoztam olyan kávézóval, ahol a gyerekek minimum olyan jól érzik magukat, mint a felnőttek. Azok a családok, ahol a szülők szeretik a kávékat, szívesen ennének egy sütit és a gyerekek rajonganak az állatokért, azoknak erre a helyre el kell látogatniuk. És melyik gyerek ne szeretné az állatokat? Főleg, ha kézbe is lehet venni őket!
A belváros szívében bukkantunk erre az igazi kis kaland-kávézóra. Tökéletes akár esős napokon, ha kiszeretnénk mozdulni, vagy ha nincs időnk egy nagy állatkerti látogatásra - egésznapos hidegélelemmel, 100 faktoros napvédő krémmel, 4 csomag váltóruhával, miközben a zoo-csemege ömlik ki a táskánkból - de mégis szeretnénk hasonló élményben részesülni. Szerintem egy éves kort betöltött, totyogó gyeremekkel érdemes eljönni, mert ők már tudják értékelni a különlegességet. Gyakorlatilag nem tudnak betelni vele.
Egy szürke hétköznap mentünk, és a látogatásunkat megelőző napon foglaltunk asztalt (ez tanácsos). Szerencsére a belépés díjtalan, így nem kell az adott havi GYES-t már eleve odautaltatni. Fogyasztásra azonban, egyből a belépést követő levegővétel után sarkallnak.
Babával szerintem nem érdemes hétvégén menni, mert akkor általában teltház van és nehéz lenne végiggázolni a hömpölygő tömegen - természetesen nem a babáknak, hanem nekünk a babákat üldözve.
Nyilvánvalóan nem egy Daubnerre vagy egy Gerbeaudra kell számítani, ennél sokkal egyszerűbb hely, de azt hiszem az idelátogatókat ez cseppet sem zavarja.
A kávézó lakói között megtalálhatóak: tengeri malac, csincsilla, kígyó, kaméleon, rája, halak, mókus, papagáj, kakadu, öt cica és még két Homo sapiens, akik viszik az üzletet.
A cicák szabadon mászkálhatnak, a többi állat lakat alatt van, de kérésre ki lehet venni, meg lehet fogni őket, annyi ideig, ameddig az ember szeretné.
Látszik, hogy az alkalmazottak mindent megtesznek a higiénia érdekében (pl kézfertőtlenítő van minden asztalon, rendszeresen letörölgetik az asztalokat…), mégis aki esetleg tisztaságmániás, mint Mónika a Jóbarátokban, annak egy napra szakítania kell ezzel.
Másfél órát voltunk itt, de körülbelül tíz percnek tűnt. Nem nagy hely, mégis nagyon sok a látnivaló, élveznivaló. Lara teljesen odáig volt, gyakorlatilag egy másodpercre sem állt meg. Konkrétan 5 másodperc volt, amit egyhelyben töltött – ezt lemértük. Mikor Norbival elkezdtünk volna beszélgetni, ő már a bejárati ajtónál volt, mert az egyik cicát üldözőbe vette. Ahhoz képest, hogy még csak egy éves múlt, hihetetlenül jól érezte magát, mindent meg akart nézni, meg akart fogni. A mosolyt le sem lehetett törölni a szájáról. Természetesen utána egyből elaludt az autóban, annyira elfáradt a sok újdonságban – úgyhogy ezért duplán ajánlom ezt a helyet!
Családosoknak tökéletes – még az apukák is élvezik. De igazából mindenkinek ajánlom, aki egy picit mást szeretne, mint a megszokott belvárosi, olvasósarkos kávézók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése