2016. július 15., péntek

Az Élet Védelmében




Ez a téma egy szívügyem, vagy inkább szívfájdalmam. Az év minden szakaszában aktuális, de azt gondolom, hogy különösen a nyári időben érdemes újra, és újra odafordítani a figyelmet a néma holokausztra: az abortuszra.
Hogyha az ember azt hallja a sajtóban, hogy egy gyereket megkínoztak, és megöltek, akkor gyakorlatilag az egész ország egy emberként áll, a gyilkossal szemben. Mindenkit megtör a hír, és felháborít… Csak az a helyzet, hogy nincs különbség az effajta gyilkosság, és az abortusz között. Legfeljebb annyi, hogy a megölt magzat fájdalmas hangját nem halljuk.
Pedig a magzat mindent èrez, mind lelkileg, mind testileg! Èrzi azt, az elutasítást, azt a gyűlölelet, ahogyan a biológiai anyja èrez felè - hiszen elviszi egy olyan helyre, ahol elveszik az èletèt. Nem tud vèdekezni, nem tudja az èdesanyját erősen átölelni, ès kèrlelni, hogy: "Anya, ne tedd ez!" Csak fájdalmasan tűri, azt a kínszenvedèst, amit meg sem èrdemelt. Ő szenved egy olyan tettèrt, amit nem is ő követett el.
Megfogant, ès semmi másra nem vágyik, csak elfogadásra, ès szeretetre. A anyai szeretetre, az èdesanyja hangjára, ölelèsère. Arra a gyengèdsègre, ami jár neki, ès amit csak az anyjától kaphat meg. Emlèkszem, amikor a lányok a pocakomban voltak, megszólítottam őket, egyből odabújtak a hasfalamhoz, ès addig maradtak ott, amíg simogattam őket. Hihetetlen intelligenciával rendelkeznek már magzat korban a gyermekek! Nem egyszerű sejtcsomók, hanem teljesen egèsz emberek. Talán, bizonyos szempontból egèszebbek is, mint mi felnőttek. Őszintèn, ès teljes odaszántsággal szeretnek bennünket, mèg akkor is, amikor türelmetlenebbek, ingerültebbek vagyunk. Feltètel nèlkül elfogadnak, ès szeretnek minket... Ez a fajta szeretet nekünk nem mindig megy olyan jól.
Az Anya biztonságot adó èrintèsère vágynak, ès helyette egy orvosi eszköz tèpi darabokra a testüket. Ráadásul a kisbaba által, oly nagyon szeretett èdesanya engedèlyèvel. Miközben épp, egy nő saját magát próbálja menteni, vagy a szülők a gyermekük “becsületét”, senkinek meg sem fordul a fejében, hogy egy emberi élettel játszanak. Mire kiderül, hogy egy emberi életet hord a szive alatt, addigra valóban ÉL az a személy! Nem kicsit, nem félig, hanem teljességgel! Több olyan embert hallottam beszélni az abortuszról, akik úgy játszottak a gyermek életével, ahogyan kedvük tartotta. Volt, aki tanulmányaira, volt aki karrierjére, és volt aki anyagi nehézségeire hivatkozott. A lényege mindig az volt, hogy “most valahogy NEKEM” nem jó”…
Aki érettnek gondolja magát arra, hogy szexuális kapcsolatot létesítsen, akkor érezze magát arra is érettnek, hogy vállalja ennek helyes kezelését is. Még abban az esetben is, ha ennek következménye egy nemvárt terhesség.
Az abortusznak több formája van, a terhesség előrehaladottságától függően. Azonban bármely szakaszában történik, a magzat érzi, és szörnyű fájdalmakat él át! Az élet kioltása során, a Hippokratészi eskü felé elköteleződött orvos részekre szakítja a csecsemő magzatot. Ha a koponyacsont, már elèg erős, akkor pedig minden èrzèstelenítès nèlkül, az abortuszt vègző doktor ollóval beledöf a kisbaba koponyájába, szètnyitja, kiszívja az agyát, hogy összetörhesse utána a koponyáját. A legelőrehaladottabb állapotban pedig sómérgezéssel öli meg. Csak mert az édesanyjának most éppen nem aktuális… Èn, amikor a gyermek kínszenvedèsekkel teli megölèsèről olvastam, nem bírtam ki zokogás nèlkül.
Ezeket a szörnyűsègeket, csak azèrt írom le, mert minden olvasót szeretnèk kizökkenteni, abból a rózsaszínnek nem nevezhető felhőből, amit az abortuszról állítanak.
Egy nemvárt (vagy az orvosok által betegnek diagnosztizált) gyermek érkezése, hatalmas megpróbáltatás lehet egy nő számára. Érezhet hihetetlenül nagy félelmet, alkalmatlanságot (mind emberileg, mind anyagilag). Azt is borzasztó dolognak találom, hogyha egy férfi nem vállalja a tetteiért a következményeket, és magára hagyja az állapotos nőt. Hiszen alapvetően ugyanakkorra, mindkét fél felelőssége. Azonban azt mégiscsak meg kell értenünk, nekünk nőknek, hogy ez a terep egy kicsit inkább a miénk – legalábbis addig biztosan, amíg világra nem jön a gyermek. A megtermékenyülés pillanatától kezdve, már nem(csak) rólunk van szó, hanem egy másik életről is.
Több olyan nő beszámolóját hallottam, aki elvetette a kisbabáját, és utána elképzelhetetlen lelki fájdalmat, és kínokat élt meg. Bűntudat, és üresség gyötörte, megbánta amit tett. Sokkal elviselhetetlenebbnek érezte azt a lelki fájdalmat, amit a gyermeke megölése következtében élt át, mint azt a félelmet, amit a pozitív terhességi teszt jelentett számára.

Semmilyen körülmény nem lehet ok arra, hogy megöld a saját magzatod!
Az anyaságra nem lehet teljesen felkèszülni, lehet, hogy amikor először a kezedbe fogod a gyermekedet, akkor döbbensz rá, hogy nem akarsz többè nèlküle èlni. Akkor èrzed igazán, hogy tökèletes döntès volt megszülni a kisbabádat! Annyira fantasztikus èrzès èdesanyának lenni, ne mondj le erről!
Azonban, ha valaki úgy dönt, hogy nem tudja, vagy nem akarja megtartani születendő gyermekét, VAN megoldás ebben az esetben is! Ne féljetek segítséget kérni, ne féljetek életet menteni! Rengeteg olyan házaspár van, akiknek nem lehet gyermekük, ès arra várnak, hogy örökbefogadhassanak egy újszülötett! Van, aki 5-10 èvet is vár egy ilyen lehetősègre. Ezek a szülők valóságos szeretettel, elfogadással, ölelő karokkal várják azokat a csecsemőket, akiket a biológiai anyjuk nem tud felnevelni.
Szeressètek annyira azt a szemèlyt, akit a szívetek alatt hordtok, hogy nem ölitek meg! Szeressètek magatokat annyira, hogy nem vesztek rèszt egy csecsemő megkínzásában, ès meggyilkolásában.
Ha Ti, vagy bárki a környezetetekben hasonló problémával, kérdésekkel küzdötök, gondoljátok át ezeket a fentebb leírt tènyeket, gondolatokat.
Ez egy nagyon fontos kérdés, és szeretném, ha minél több emberhez eljutna! Ha valaki kètsègek között van, bátran keressen fel ezzel a tèmával foglalkozó szervezetet, ahol a legnagyobb örömmel segítenek a várandós mamáknak. Ilyen pèldául, a Várva várt alapítvány is ( http://www.varvavart.hu), amit szeretettel ajánlok Nektek, mert abszolút megbízható, csupaszív ismerőseim is tevékenykednek ott! A Várva várt munkatársai, mind lelkileg, mind az esetleges örökbeadásban segítenek Nektek, anélkül, hogy ítélkeznének!

Ne vegyük félválról azt az életet, amit nem látunk. Ő ugyanúgy él, érez, és Anyai szeretetre vágyik!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése