Egy kisbaba születése hihetetlenül lenyűgöző dolog! A
kíváncsiság, izgalom, boldogság, és valljuk meg őszintén, az újtól,
ismeretlentől, magunktól való félelem is ugyanannyira kavarog az emberben, mint
a pozitív érzelmek.
Gyakorlatilag olyan a kismama 9 hónapon át, mint egy
kétlábon járó kindertojás. Valami izgalmas meglepetés van benne, de senki nem
tudja pontosan, hogy milyen. Izgalmas kérdés, hogy vajon milyen lesz a baba,
kire fog hasonlítani (külső és belső tulajdonságait nézve egyaránt). Illetve,
hogy milyenek leszünk mi, anyai és apai szerepben.
Amikor kistesó érkezik, akkor az majdnem ugyanilyen érzés…
Annyiban könnyebb, hogy már van valamiféle tapasztalatunk, és nem az
esélytelenek nyugalmával kezdünk bele. Ami viszont fokozza az izgalmakat, az
az, hogy vajon mit fog szólni hozzá a “nagytesó(k)”?
Ebben a kérdésben is - mint minden gyermeknevelésel, és
családdal való kérdésben – hihetetlen “bölcsességeket” hallhatunk, amik miatt
még jobban megrémül a család, hogy most aztán tényleg valami olyan élet
következik, ami vetekszik az Amerikai Haditengerészet (SEAL) legkeményebb
magjának kiképzésével. Félelmünket pedig növelheti, hogy a már mellettünk
totyogó, hogyan fogja feldolgozni az eseményeket.
Érdemes olyan emberek véleményére hallgatni, akiket
ismerünk, van több gyerekük, és az esetleges kialvatlanság és acéllá erősödött
idegrendszer mellett, kiegyensúlyozottak és boldogok a sokgyerekes lét mellett.
Van egy nagyon kedves barátnőm, aki minden buta kérdésemre
nagyon kreatív és türelmes válaszokat ad. Tőle kaptam néhány ötletet a kistesó
érkezésére való felkészülésben is. Az egyik ilyen ötlet kislányunk “lélekben
való felkészítéséhez”, hogy olvassunk, nézzünk vele olyan könyveket, amikben
kistesó érkezik.
A könyvesboltban teljesen véletlenül fedeztem fel Csapody
Kinga: Tesó lettem! című könyvét, aminek már az alcíme is megnevettetett. Ez
áll a borítón alcímként: -avagy mire és miért jó egy kistesó- . Ez már
meggyőzött, hogy megvásároljam, pedig még bele sem lapoztam. Az tetszett meg
benne, hogy mind a főcím, mind az alcím nemcsak a kistesóra fókuszál, hanem a ugyanannyira
a nagyra is! A borító hátoldalán meg is erősíti, hogy a könyv a nagytesó
fontosságát hangsúlyozza. Nem tudom, hogy akkor a terhességi hormonok miatt, de
ez könnyeket csalt a szemembe, hiszen egy szülő sem vágyik arra (ha józan és
szeretetteljes), hogy bármelyik gyereke elhanyagoltnak, kevésbé fontosnak
érezze magát.
Amikor belelapozunk a könyvbe, akkor az első két oldalon
hely van a tesós-kézlenyomatok készítésének, a könyv végét pedig a közös láblenyomatokkal
zárja. Ez külön kedvesség a könyv szerzőjétől, hiszen lehetőséget ad, hogy már
az első pillanattól kezdve legyen valami közös szórakozás – mégha a család új
kincse át is alussza ezt a procedúrát.
Leírok néhány kedves idézetet a könyvből:
“Te lehetsz anya testőre – vigyázz rá, hogy eleget pihenjen
és sokat mosolyogjon!”
“Lehet, hogy anya néha nagyon megkíván egy kis édességet,
vagy jólesne neki, ha ágyba kapná a reggelit, vacsorát. Szövetkezz apával, és
lepjétek meg!”
“Amikor összeszerelitek a kiságyat és a baba bútorait, te
lehetsz apa egyik legnagyobb segítsége.”
“Hazaérkezett a kistesód? Mostmár mindörökre te leszel az ő
okos és ügyes nagytesója. Légy vele türelmes, csak egy kicsit kell várni, és
rengeteg dolgot taníthatsz neki!”
“Elfogytak a mikuláscsokijaid? Lehet, hogy nála még van!”
…
Ilyen, és ezekhez hasonló szívmelengető gondolatokkal
találkozhatunk, ha megvásároljuk ezt a könyvet. Ha a nagytesó esetleg még nem
érti, miről is van benne pontosan szó, akkor is egy kedves hangulatot teremt,
nagyon jó emlék lesz. És ne felejtsük el, bármikor kinyithatjuk, újra és újra
átlapozhatjuk együtt, közösen.
A kistesó érkezése legyen örömünnep az egész család számára!
Ui.: Itthon vettem észre, hogy van egy relax-torna rajz
benne, ami nekem nem annyira tetszett. Emiatt nem akartam visszavinni, inkább
kreatívan kidekoráltam, és teljesen más lett az oldal tőle J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése