Mommy Mia Box: meglepetés anyának, és a pindurkáknak

A Mommy Mia Box megálmodóinak, Katának és Diának jóvoltából hozzánk is megérkeztek a 2017-es, tavaszi kiadású Mini, és Ovis meglepetésdobozok.

Izgatottan vártam megérkezésüket, hiszen a Mommy Mia Boxok összeállításakor, nemcsak a picikre, hanem az anyukákra is gondoltak!

Úgy hiszem, “hiába” vagyunk felnőtt édesanyák, a meglepetésre való izgalmas várakozásból sosem nő ki az emberlánya! Ezzel - azt gondolom- nincsen semmi gond, SŐT ez hozzátartozik a bennünk lakozó gyermekies, játékos lelkülethez, amely még inkább segít, hogy a kisgyerekeinkkel belefeledkezhessünk, a közös játékok kalandos világába. 

Szeretném pár mondatba bemutatni, a Mommy Miát, ha valamelyikőtök esetleg még nem ismerné. Két anyuka, Kata és Dia a Mommy Mia brand “szülei”. Tudatosan írok brandet, hiszen a Mommy Mia nem kizárólag az izgalmas megleptés Boxokról szól. Ez az egyik szépsége, de van egy másik is, aminek célja az anyuka közösség létrehozása, építése, megmozgatása. Ez utóbbit, találkozók, nyereményjátékok, blogbejegyzések, Mamatáborok szervezésével erősítik – hiszen, minden anyukának jólesik ha új barátságokat, ismerettségeket köthet sorstársaival. (ha a sorsközösség eddig ez nem jutott eszetekbe, akkor hasfájás, vagy fogzás idején tuti eszetekbe fog)

Tehát visszakanyarodva az eredeti gondolatmenethez, izgatottan bontogattuk a dobozokat mind a hárman. A felfedezett kincseket, pedig csillogó szemekkel csodálták a kislányok.

Külön öröm számomra (és azt gonolom, hogy sok anyuka számára szintén), hogy 3 korosztály közül lehet választani, amikor megrendeljük a dobozt. Így “nem nyúlunk mellé”, biztosan a csemeténk korosztályának megfelelő meglepetésekre lelünk a doboz mélyén. Nyilván itt most írhatnék arról, hogy a doboz milyen szép, igényes kivitelezésű, de ez a gyerekeket nem igazán érdekli. Ők a tartalomra röppentek rá – habár pár nap elteltével, maga a Mommy Mia doboz is hasznos járművévé vált a tömérdeknyi szőrösállatnak.   

A dobozokban egy kísérő prospektust is találhatunk, amelynek segítségével megismerkedhetünk a meglepetésekkel, tervezőik céljával. Ez a prospektus értékes kuponokat is tartalmaz, továbbá egy kedves rövid mesét.

A Mini és az Ovis dobozban is volt 1-1 Veru egyedi, kisszériás képeslap, amelyeket többféleképpen felhasználhatunk Akár képeslapnak, akár születésnapi köszöntőnek, vagy bekeretezve kedves dekorációnak a gyerekszoba falára.

A Fabulaszappan babaszappanja, és krémdezodorja volt a következő márka, amivel mindkét dobozban megismerkedhettünk. A Fabulaszappan kifejezetten a legkisebbek érzékeny bőréhez lett kitalálva, teljesen természetes anyagokból. Tápláló növényi olajok, vajak, gyógynövénykivonatok felhasználásával megalkotva.

Krémdezodorjára szintén a természetesség jellemző, segít a nedvesség megkötésében, anélkül, hogy elzárná a verejtékmirigyeket. Plusz előnye, hogy nem hagy foltot a ruhákon.

A Mini dobozokban, a fentebb említett termékek mellett megismerkedhettünk a CaoNatur Baby babatestáplóval – hogy a bébikozmetikumoknál maradjuk. Újszülött kórtól használható babatestápolója, allantoin, shea vaj és búzavirág kivonatú tartalmának köszönhetően hidratálja a kisbaba bőrét, feltöltve vízraktárait, és megóvva a külsö környezeti hatásoktól. A testápolás nemcsak télen fontos, amikor a fagy kicsípi a kezecskét, és a pirospozsgás pofit, hanem nyáron is. Főleg, ha a csemeték szeretnek a vízben lubickolni.

Csodaszép designer termékkel találkoztunk a Masnicollection jóvoltából. A pihepuha háromszög sál, nagyon szép színes-csillogós leveles mintával készült. Attól függően, hogy hogyan szeretnénk, viselhetik kendőként, vagy fejpántként a kishercegnőink.

Móna Manó Meséit azonnal el kellett olvasnom, ahogyan észrevették a gyerekek a dobozban. Nagyon szeretik a meséskönyveket, aminek én nagyon örülök! A SzóKiMondóka, pedig igyekszik a mesekönyv olvasást az évszakok, színek, testrészek alapvető fogalmainak megismerésével tanulságosabbá tenni.

Az Ovis dobozban, ugyancsak a SzóKiMondóka gondozásából létrejött, húsvéti színező, és foglalkoztató füzet bújt el. Játékos szókeresőivel, logikai feladataival hangolja rá az óvodás korosztályt, a húsvét ünnepére.

 100% pamut, mini törölközővel lepett meg a Monello Baby&More. Ennek, a kompakt méretű törölközőnek, nyáron nagy hasznát vehetjük, a szabadtéri játékok során, hiszen mérete megengedi, hogy könnyedén, bármikor magunkkal vihessük.

A Sorgen Fresser által készített, Gondevő kulcstartóval már a boltokban találkoztam korábban, úgyhogy nem volt ismeretlen számomra. Habár mi máshogyan oldjuk meg az esetleges félelem-szorongás kérdéseket, mulatságos kiegészítőül szolgálhat, akár a hátizsákra felcsiptetve.

Az egyik legnagyobb örömöt: az ultracuki nyuszis gymbag szerezte, ami tökéletesen illeszkedik a minik hátára – természetesen szigorúan úgy, hogy a lehető legtöbb játékkal legyen megtömve.

Köszönjük a Mommy Mia Box “szüleinek”, és mini támogatóinak a meglepetésdobozokat! Egyúttal azt is, hogy ezekkel a Boxokkal nemcsak a kiscsemetéknek, és a szüleiknek járnak a kedvükben, hanem segítséget nyújtanak a magyar tervezőknek is, hogy minél többen megismerkedhessen a munkájukkal, ötleteikkel, és beleszerethessenek azokba.

Ui.: Köszönöm a kézzel írott levelet, olyan ritkán kap az ember ilyesmit!

A mi kis hercegeink

Olvastátok már Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című könyvét? Én többször is olvastam, és nagyon szeretem. Van benne valami elbűvölő, valami megfoghatatlan érzés. Talán abból fakad, hogy elsősorban nem az agyunkat ragadja meg, nem a racionlitás áll a fókuszában, hanem inkább benyomást kelt, a szívünket célozza meg. Ha nem is a szívüket, akkor legalábbis a bennünk lévő gyermeket mindenképp… Főként inkább azon olvasók számára, akik még valamennyire emlékeznek, hogy milyen is volt gyereknek lenni.

Évekkel ezelőtt olvastam ezt a könyvet, de mivel szeretem, ezért kíváncsi voltam a 2015-ben megjelent mesére is, amelyet a könyv alapján írtak meg. Néhány nappal ezelőtt megnéztem, és nagyon tetszett! Valószínűleg eléggé szentimentális hangulatomban voltam, úgyhogy az is közrejátszhatott, de kifejezetten elérzékenyültem a film több pontján is.

Alapvetően már az szemnyitogató, ahogyan a mese elkezdődik: egy teljesen szürke, szabályos világba csöppenünk, aminek kockaságát a tökéletességre, és rendre való törekvése adja. Egy felvételi folyamatába kapcsolódhatunk be, ahol kisiskolások, gyomorideggel várakoznak a folyosón, hogy a bizottság elé álljanak, a lehető leginkább lehengerlő oldalukat nyújtva. A kezdő szituációt fokozza, hogy a gyerekeket nem a nevükön, hanem sorszámjaik alapján szólítjá, illetve az sem mellékes, hogy akiknek nem sikerült a felvételiük, azoknak a szülei teljesen kiborulnak... A főszereplő kislány szintén így jár, így édesanyja más megoldást dolgoz ki, hogy mindenképpen felvegyék gyermekét az ő vágyai alapján kiválasztott iskolába. A nyári szünet első napján, össze is állított egy élettervet (!), aminek a következő volt a lényege: “Életterv: nem bízunk semmit a véletlenre. Beosztottam a perceidet, a napjaidat, a heteidet, a hónapjaidat, az éveidet, az egész életedet!” Az anyuka egy hasznos, sikeres felnőttet szeretett volna “létrehozni”.

Azonban  a kislánynak az volt a szerencséje, hogy a szomszédban egy bohókás, élettel, és az élet szeretetével teli öreg pilóta lakik, aki végül keresztülhúzza az édesanya nyári programbeosztását, és sokkal szélesebb távlatokat nyit meg a kislány, és végül az édesanya számára is.

Erről az egészről pedig eszembe jutottak Vekerdy Tamás szavai:
“Vajon mire van szükség ahhoz, hogy gyerekeink érvényesüljenek, beváljanak az életben? Valóban annyi mindenre, és olyan eszeveszett tempóban, mint azt a világ ma sugallja? Nem az lesz sikeres felnőtt, aki kisgyerekkorában már felnőtt módon hajtott és teljesített, hanem az, aki teljes értékű kisgyerekéletet élhetett. Szülőként az érzelmi biztonság megadása a legjobb lehetőségünk arra, hogy megvédjük gyerekeinket a normálisnál nagyobb mértékű szorongástól, a sodródástól, a személytelen, így személyiséget roncsoló kapcsolatoktól. Aki érzelmi biztonságban, testi-lelki értelemben ölelő melegségben nő fel, az gyerekként és később felnőttként is jóval eredményesebben tudja megoldani és kiegyensúlyozottabban átvészelni az élet nehézségeit.”

Tényleg igaz az, hogy a világ túlságosan felnőtt. Ezt a világot, a fölnőtteket eredmények, számok érdeklik, és nem a személyek. Rendben, legyen így, ezzel úgysem tudunk sokat tenni. Azonban azzal, hogy mi van otthon, annál is inkább! Az, hogy a gyermekem, milyen környezetben nő fel, hogyan alapozom meg az életét, ezért csak mi, szülők tehetünk!

A gyerek nem tökéletlen felnőtt, hanem tökéletes gyerek (és itt nyilvánvalóan nem a hibátlanságra gondolok! Mert attól jó messze vannak! De ki nincs?...)!

“Minden szeretetben ez az alapkérdés: őt szereted-e vagy magadat, a vágyaidat benne? (…) a rokonszenv, az érzelmi elfogadás, a tárgyhoz pontosan nem kötött pozitív várakozás serkenti a fejlődést, életet lehet a szunnyadó képességekbe (…)” (Vekerdy, Jól szeretni)

Az, ahogyan a gyermekeinkere nézünk, amilyennek látjuk őket, előre lendítjük, vagy éppen leblokkoljuk a bennük lévő képességeket. Olyannak kell látnunk, amilyen lesz, és ez néha nagyon - nagyon nehéz (főleg amikor éppen rám kiabál, hogy keressem meg a hajgumiját).

Nyilvánvalóan nem a felnőtté válással van a gond, hiszen az infantilis felnőtteknél kevés kiábrándítóbb dolog van. Ráadásul azt gondolom, hogy a gyerekek érzik belül, amikor egy felnőtt eljátsza, hogy mennyire ‘hasonló’ hozzájuk. Antoine de Saint-Exupéry szerint, inkább a felejtéssel van a gond. Annyira belemerül mindenki a saját világába (király, hiú, az üzletember, a geográfus …), hogy minden más értéktelenné, haszontalanná válik a szemében, így maga a gyermeki lét is.

Nem engedjük teljesértékű gyerekként élni, mert úgy gondoljuk nincs rá ideje. Azt hisszük akkor lesz sikeres, ha jó iskolába jár, ha jól vizsgázik, ha jó egyetemre veszik fel, mert csak akkor lesz jó munkája, és akkor lesz sikeres élete. Ezzel teljesen determinálva őket. Ezzel nem is lenne nagy baj – hiszen mindenki a legjobbat akarja a gyerekének! -, hogyha nem veszne el a személy közben. Nemcsak a személy, hanem maga a gyermekkor gyönyörűsége sem!

Képek forrása: https://i.ytimg.com/vi/nFpvu8EG-kQ/maxresdefault.jpg

https://media.licdn.com/mpr/mpr/AAEAAQAAAAAAAAdeAAAAJDkxMzkwMmQ4LWE5NDItNDJmNC1hMDM0LTA0ZTg2ODcxMzg1Mw.png

http://www.indiewire.com/wp-content/uploads/2016/07/rachel-mcadams-jeff-bridges-the-little-prince.jpg?w=780

Itthoni móka

Az utóbbi időben nehezen jutottam gép elé, ezért nézzétek el nekem, hogy csak most írok. Ráadásul ma a nap is kisütött, a hőmérő higanyszála végre a nulla fölé kúszott, én mégis azt gondolom, hogy hiába érezzük egyre közelebbinek a szabadtéri programok lehetőségét, a ‘benti’ programötletekből sosem elég.

Hiszen az egyik legnagyobb fejtörést sokszor az okozza a szülőknek (legalábbis nekem néha mindenképp), hogy mi újat tudok mutatni a kislányoknak nap, mint nap.

Mielőtt igazán belemerülnék ebbe a témába, mindenképpen szeretném leszögezni, hogy nagyon fontosnak találom, hogy bármilyen idő is van, heti 2x legalább mozduljunk ki a lakásból. 0 fokig egy egyszerű séta is bőven belefér. Ha pedig nagyon röpködnek a mínuszok, akkor menjünk el egy játszóházba, bábszínházba, együnk egy finom fánkot valahol, vagy bármi, amivel kimozdulunk egy kicsit. Ezt legalább annyira fontosnak tartom a gyerekek szempontjából, mint a szülőkéből. Legalábbis nálunk, szoktam mondani a gyerekeknek, hogy: “most vigyétek el anyát sétálni, mert ki kell szellőztetni a fejemet.” A kimozdulás ránk is újítólag hat, habár néha vakmerőségnek bizonyul a gyerekekkel felnőtt emberek közé menni, mindenképp érdemes beiktatni. Korábban linkeltem egy oldalt (Minimatiné), ahonnak puskázhattok programozást illetően, de ilyen például a Müpa oldala is. Ezen oldalak programajánlói között, mindig vannak ingyenes programok!

A másik a játszóházazás, nálunk például van minden héten egy nap, amikor féláron lehet bemenni. Vagy írtam korábban a Zoo caféról (aki nem olvasta, az kattintson rá), ami szinte egy mini-állatkert és kávézó egyben. Lara odavolt érte! De el lehet menni, egyszerűen kávézni-tejszínhabozni egyet… Mi magunk döntjük el, hogy mihez van kedvünk, vagy melyik pénztárcabarát / vagy pénztárca fogyasztó megoldást választjuk. A lényeg, hogy gondoljunk magunkra is!

De most kanyarodjunk vissza, az eredeti témához! Néha megkérdezik tőlem, hogy miket szoktunk itthon csinálni, ezért erről fogok most írni Nektek.

Kezdjük a legáltalánosabbal: nálunk a legózás majdnem mindennapos elfoglaltság. Nem is kell magyaráznom, mennyi mindent fejleszt a gyerekek képességeit illetően, miközben a fantázia erdelyében közösen kalandozunk el, a kitalált történeteink által. 

A másik általánosnak mondható játék, a babázás, amiket Lara doktornő orvosi vizsgálatainak sora követ, aminek senki és semmi nem állhat ellene. A közös játékokat tarkítani szoktuk, vagy bunkerépítéssel, vagy kuckózással a Felhő sátorban.

Nagyon vicces kalandokat lehet kitalálni több, a lakáson végigvezetett  sálak összefűzéséből, hogyha mondjuk azt játszuk, hogy egy folyón kell keresztül mennünk, a sálak a farönkök, és nem szabad a vízbe esnünk. Ez rendkívül jól fejleszti az egyensúlyérzéket, ami összefüggésben áll a kommunikációs képességek fejlődésével is.

Rajzolunk, színezünk, gyurmázunk, festünk. A festést izgalmassá lehet tenni, ha nemcsak ecsettel, hanem az ujjunkkal, vagy kis szivacsokkal tesszük ezt. 

Ősszel levél lenyomatot készítettünk, karácsony előtt pedig a gyerekek készítették el a csomagolópapírok mintáit (erről olvashattok egy korábbi posztban). Ez utóbbit az év bármely születésnapján megtehetjük, nemcsak karácsonykor.

A könyvolvasás, nézegetés az egyik legkedvencebb programunk. Annyira sokszínű, klassz könyveket lehet kapni, hogy én legalább annyira szoktam élvezni a könyvvásárlást, mint a gyerekek.  Csupa csupa interaktív, szókincsnövelő könyv van, ami folyamatosan gondolkodásra készteti őket. Kicsit ehhez kapcsolódóak a kérdezz-felelk füzetek, amik gyakorlatilag tényleg egy feladatsorhoz hasonlítanak, és számtalan dolgot megtanítanak a kicsiknek. Különböző korosztályra vannak bontva, és már három éves kortól el is lehet kezdeni.

Hogy necsak az agyunkat dolgozzuk meg, egy kis testmozgás mindig napirenden van (nem mintha egyébként nem mozognának mindketten egyfolytában). Kicsit tornázunk, zenére táncolunk, puha különböző méretű labdákkal játszunk, bujócskázunk. Az ujjainkat gyöngyfűzéssel kötjük le, amiket kifejezetten az apró ujjacskák számára készítettek.

Sokszor, a legegyszerűbb dolgok kötik le a gyerekeket a legjobban: a múltkor kiszakadt egy zacskó rízs, ha már így jártam, akkor ráöntöttem az egészet egy nagy tálcára, beleraktam néhány apró játékot, kupakokat, és indulhatott is a játék! Órákig lekötötte a lányokat – engem pedig az utánuk való takarítás. Minek nekem ellenség? – merülhet fel a kérdés. Én sem nagyon értettem magamat, de ez, hogy a rízsben markolászhattak, és azt öntögethették, annyira különleges élmény volt nekik, hogy csak na! A kreatív dolgoknál maradva, tegnapelőtt például kis fakanalakat színeztünk ki filctollal, és ez volt a Fakanál család.

Hogy ne csak holmi “haszontalan” játékkal töltsük az időt (ugye senki nem hiszi azt, hogy ezt komolyan mondom! A közös játék az egyik leghasznosabb dolog, amit adhatunk a gyerekeinknek!) Láthattátok, hogy én bevonom a gyerekeket a sütés-főzésbe. Nem mindennap, de nagyon gyakran! Azontúl, hogy Larának a robotgép használata simán megy, már két és fél évesen meg tudta pucolni a répát, és a krumplit pucolóval! Ez amellett, hogy szórakoztató, számukra is egyre természetesebbé teszi a konyhába sürgést-forgást! Igazából nem titkolt szándékom, hogy néhány éven belül a reggelit végre az ágyba kaphassam.

A porszívózás, felmosás, tükörpucolás(nak nem éppen nevezhető mazsatolás) is sokszor közös program. Nyilván életkori sajátosság, hogy ezt még élvezik, valószínűleg nem lesz mindig így, de valahogy halványan reménykedem benne, hogy mire eljön ez az időszak, addigra megszeretik annyira a “rendet”, és lesz igényük a tisztaságra, hogy legalább valami halvány hajlandóságot mutatnak a házimunka elvégzésére.

Mint minden posztomban, ezúttal is a közös időtöltés fontosságára szerettem volna felhívni a figyelmet, és ötleteket adni ehhez. A szeretetteljes közeg, a játék, a közösen elvégzett házimunka(szerűség) az, amivel miközben közelebb kerülünk egymáshoz, jobban megismerjük egymás gondolatait, a dolgok iránti igényeisség magjait is el tudjuk helyezni a gyerekeinkben. Mielőtt azt gondolnátok, hogy biztosan a tengernyi időm miatt vannak ezek az ötleteim, tévedtek. Viszont, ami fontos, azt bármennyi dolgom is van, előtérbe helyezem.

Mindezek csak töredékei azoknak, amiket itthon szoktunk csinálni, de a variációk kidolgozása az szinte teljesen rajtunk, szülőkön múlik! Ebben szerettem volna inspirációt nyújtani Nektek, és ha van valami jó ötletetek, kérlek Ti is osszátok meg velem.